Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠12. fejezet: irigység és tudatlanság╣

mikor felkeltem, egy erős fájdalom szúrt végig a fejemen. Nem igazán éreztem magam frissnek, annál inkább kimerültnek. Ránéztem az órára, ami szerint 1 óra múlt 32 perccell. Agyaltam, hogy mikor jöhettem tegnap haza, de nem ugrott be semmi. Az utolsó dolog amire emlékszem az az, hogy Hange oda ad valami löttyöt és táncolunk. A többi mind homály.

Eren rontott be a szobámba. -na felkeltél?- nézett rám -igen. Mikor értem haza tegnap?- kérdeztem inkább Erentől, hátha ő tudja.

-későn... Nem is néztem az időt, de hajnalban.- válaszolt, mire én bólintottam.

Pár csendes másodperc múlva egy nagy ásítás hallatszódott felőlem, majd Eren szólalt fel. -Zekeék még nem értek vissza de menj le enni valamit a konyhába- ezzel kiment.

Éppen az ágyból keltem ki, amikor felvillant a telefonom. A csoport volt.

Négyszemű:
WHOO fáj a fejem mint a rohadt élet

Szemöldök:
Eleget is ittál, hogy fájjon

Mosószer:
Nem csak te. Khm.

Négyszemű:
Öhm?

Szemöldök:
[@Teljes név]-re gondol.. haha

Kiskommandós:
msnfjeej hát... Az tény, hogy nem csak @Hange zoe szenved most.

Mosószer:
Legkozelebb nem isztok ennyit. Ma meg megyünk takarítani mert az nem állapot ami ott maradt.

Szemöldök:
Na ez a mi Leviunk

Kiskommandós:
Akcióba már megint!

Négyszemű:
Okejoo de én megyek most enni mert nem tudok mit kezdeni a fejemmel.

Kiskommandós:
Szintén.

Mosószer:
Pfft magatokra vessetek

Kiskommandós:
:')

Egy mosollyal tettem le a telefonom, viszont ez a mosoly hirtelen eloszlott. Sajnos nem felejtettem el Historiát és Őt. Még mindig csak rajtuk jár az agyam. 'baszki.'

Lementem a konyhába, és meg "reggeliztem"
napközbe megjöttek anyáék én pedig este kimentem a házhoz a többiekkel takarítani.

Nem volt semmi szokatlan. Erwin elmesélte, hogy Hange és én milyen mozdulatokat toltunk le a táncparkett közepén, Hange miket kiáltott, Levi mennyire mosott rongy volt, hogy elfogyott a dohánya, és hogy ő milyen jól pultozott. Nevettünk és olyan nosztalgikusan éreztem magam. Kicsit olyan volt mint az elején.

Jó kedvem volt. Nagyon. Hangeval vittük ki a szemetet, Leviék pedig bent tisztogattak.

Erwin szemszöge:

-miért nem akarod, hogy tudjon az estéről [név]?- furcsálltam. Ma reggel megkért Levi, hogy ne említsem [név]-nek, hogy ő vitte haza ha nem emlékszik, mondván "nem akar nagy feneket keríteni a dolognak"

-mert nem szeretném, hogy kellemetlenül érezte magát. - mondta de nem nézett rám.

-téged mióta is érdekel, hogy ki hogy érzi magát?- Levi sose volt az az empatikus ember. Ő az a fajta "megszoksz vagy megszöksz" ember volt mindig. Valahogyan [név]-vel kapcsolatba nem ezt érzem rajta.

-mindig is érdekelt. Fontos nektek ezért nekem is.- Válaszolt. Próbálta lezárni a beszélgetést, látszott rajta.

-történt valami tegnap?- biztos voltam a válaszban de azért megkérdeztem. Nyílván való volt, hogy történt.