Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

]] 30. A Nagy Nap [[

- [név]! Mennyit nőttél! -
Szólított hirtelen meg egy általam rég nem hallott hang.

- Nagyi! De rég találkoztunk -
Egy ideje anya nem tartja a kapcsolatot a család többi tagjával, ezért rég nem találkoztam vele.

- Nagyom csinos vagy, jól áll ez a ruha. -
Dicsérgetett, mire oda talált hozzánk a nagynéném is.

- Tényleg megnőttel. Majdnem olyan magas vagy mint én! -
Nevetett.

- Te is itt vagy? De örülök! -
Örvendeztem és öleltem át.

- Gondolom a fiúk terén is iszonyat kapós lehetsz, valaki aki így néz ki biztos sok szempárt vonz -
Paskolta a vállam, miközben végignézett.

- hát... Bárcsak -
Válaszoltam picit kellemetlenül.

A délután egy része hasonló képpen telt el. A rég látott rokonaimmal próbáltam újra kapcsolatba lépni, elbeszélgetni mindenkivel.

- Woah, [név], nem láttalak úgy, 6 éves korunk óta! -
Szólt egy ferfi hang a hátam mögül.

- Reiner? - fordítottam vissza tekintetemet.
- te itt? Utoljára elsőbe láttalak, durva -

- Igaz a szüleink már nincsene annyira jóba, anyukád mégis meghívott minket. Örültem is. -

- Hé, Reiner, gyere ide! -
Hallottam ahogy kiabalt neki egy kislány.

- ömm... Ő meg kicsoda? -
Néztem a lány felé.

- Gabi! Te gyere ide! -
Szólt az iment emlitett lánynak az előttem álló szőke hajú, már-már férfi -

A lány aki az imént Reinernek kiabált, oda szaladt hozzánk.

- Minek hívtál ide? -
Kérdezte.

- Ismerd meg [név]-et. Kiskorunkba nagyon jóba voltak a szüleink. -
Mutatott be neki, kiskori barátom.

- [név]? Érdekes név... Na mindegy, várom, hogy elkezdődjön már a ceremónia -
Mondta a lány, miközbe rám sem pillantott. Reiner emiatt kicsit kellemetlenül érezte magát.

- hát igen, érdekes lesz, az biztos... -
Tettem hozzá.

- ... Ezt miért mondtad így? -
Nézett rám furcsán a nálam sokkal magasabb fiú.

- Mi? Hmm... Nem tudom miről beszélsz.-
Ráztam meg a vállam.
- Viszont nekem mennem kell, meg kell találnom valakit még a ceremónia előtt -
Magyaráztam és intettem nekik viszlátot.

Nem hazudtam. Tenyleg meg kellett keresnem valakit. Az a valaki pedig nem volt más, mint apa. Ha minden igaz akkor nem rég, még a vendégek előtt érkezett az öltözőkbe, hogy ne lássa meg senki.

Hatra mentem, és bekopogtam az ajtaján.
- Hát itt vagy -
Szóltam neki.

- [Név]! Örülök, hogy látlak -
Mosolygott rám.

- Hogy bírod a várakozást? -
Kérdeztem, mivel sajnos itt kell kuksolnia ameddig el nem kezdődik a ceremonia.

- Hát, meg vagyok. Gyakorlom a szövegem. -

- Wzerinted be fogja vallani anya? -
Váltottam hirtelen témát.

Egy pillanatra elcsendesült.
- Ha nem is... Van elég bizonyítékunk. Akit pedig igazán érdekel, megnézi. Úgy is bíróságra viszem az ügyet. -

- Ah, értem. Igen. Ez logikus -.

- És mondd csak, [név].... Mit fogsz kezdeni miután ennek vége? -
Erre a kérdésére felkaptam a fejem.