Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

] 29. fejezet: ki is ő?[

- Floch! - kiáltottam fel amikor megláttam az arcát.

- Gyere menjünk haza, anyukád már várhat -
Mosolygott rám, miközben próbálta menteni a helyzetet.

- Igen! Menjünk -
Feleltem és megragadtam Floch kezét. Remeghettem. Nagyon remeghettem, mivel a kezemen az ő keze szorítását éreztem. Elhúzott, miközben elköszönt a férfitól.

Par másodpercig csendben mentünk kézen fogva. Egy kis idő után hátra néztem és ~hála ég~ a férfi nyomát sehol sem láttam. Ekkor kiadtam magamból egy hatalmas sóhajt.

- Úristen nagyon szépen köszönöm, Floch! Bele sem merek gondolni mi történhetett volna, ha te nem jelensz meg. -
Fordultam felé és néztem fel az arcára, amit lágyan megvilágítottak az utcai lámpák fényei.

- Na igen, nagy szerencséd volt. -
Válaszolta és fordította rám tekintetét.

- De hé, mit keresel te itt? Ilyenkor? -
Kérdeztem.

Floch nem lakik közel hozzánk, sőt. A házunk egymástól enyhén messze van.

- Oh, igen! -
Kapta fel a tekintetét.

- Véletlen eltehettem a név táblád. A táskámba találtam meg és én holnap nem vagyok beosztva, de gondoltam kellhet neked. -
Magyarázta.

- Oh! Észre sem vettem! -
Jelentettem ki és álltam meg hírtelen. Nyújtottam volna a kezem, hogy adja nyugodtan oda, amikor rájöttem, hogy az incidens óta lefoglalja valami azt. Arra döbbentem rá, hogy Floch azóta is szorosan fogja.

Ez meglepett és megilletődtem picit. Lenéztem az összekulcsolt kezünkre és biztosan elpirultam.

- Oh! Ne haragudj. -
rántotta el a kezét mint egy félénk óvodás.

Ezen rögvest felkacagtam.

Elővette a vállán lévő övtáskájából a kitűzőt, és oda nyújtotta halk kuncogás társaságában.

- tessék. -
Nyomta a kezembe.

- Nem parkoltam messze innen, asszem most lefordulok. -
Köszönt el, és nézett az elágazódás jobb felére.

- Oh, rendben -
Feleltem és viszlátot intettünk egymásnak.

Nem voltam túl messze, el is indultam de a sötét utca rossz hangulata rögtön bekebelezett.

Hátra kaptam a fejem, amerre még mindig láttam Floch hátát távolodni. Keze a zsebeiben miközben nyugodtan sétál.

Ugy döntöttem rohanok.

...

Rohanok utána.

- Floch! -
Kalimpáltam kezeimmel, mire ő hátra fordult és én pedig beértem őt.

- [Név]? -
Nézett furcsán.

- Ez most nagyon ciki lesz de... -
Néztem el a szemeiből

- Kérlek, haza tudnál kísérni?... Félek az a férfi nem ment még messzire... -
Magyaráztam neki, miközbe a cipőm orrát bámultam. Nem szeretek szívességeket kérni másoktól.

- Ah, bocsáss meg, milyen igazad van. -
Csapott a tenyerébe.
- Ez nem volt túl *Floch a megmentő"-s tőkem, haha -
Erre felkaptam rá a tekintetem.

- ah, nem, nem! Semmi! -
Szabadkoztam.

Elindultunk a házunk felé. 3-4 perc múlva oda is értünk, mire felé fordultam.

- Nagyon köszönöm mégegyszer, Floch. Tényleg. Megmentettél. -
Mosolyogtam rá. Hihetetlenül hálás voltam neki.

- Örülök hogy én lehetek a megmentőd. -
Vigyorgott és tette keresztbe a kezeit.