Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠13. fejezet: védelmező Levi╣

Másnap délután volt. Éppen Hangera vártam a suli mögötti padoknál, mert ide beszéltük meg tegnap a találkozót.

Oldalra néztem és pont akkor bukkant ki Hange a suli oldala mögül. -ah!- pattantam fel és intettem neki. -[név]!- örült meg amikor meglátott. Egy öleléssel üdvözöltük egymást, majd a kezembe nyomott egy hell kávét. -mesélj- mosolygott.

Leültem és vettem egy nagy levegőt. -nos-- kezdtem volna bele, ha nem szakította volna félbe a mondandóm egy ismerős hang. Felkaptam a fejem a hang irányába és megláttam Mikasát. -[név]!- szólított meg egy szúrós hangon és odasétált hozzánk.

Hange ránézett egy kérdő tekintettel én pedig megint csak felkeltem a padról. -Mikasa?- néztem rá.

-ekkora gerinctelennek kell lenned?- lépett közelebb. -gerinctelennek?- nem értettem. Miért lennék gerinctelen?

-fogod és kisajátítod magadnak Erent, majd rám küldöd Jeant is? Tényleg?- folytatta kérdőre vonását.

-nem küldtem rád senkit....? És kisajátítom?! Nem csinálok semmi ilyesmit!- próbáltam védeni magam.

-persze, nyilván tagadod. Szánalom- nézett le rám. -Mikasa, esküszöm nem küldtem rád senkit!-

-na persze. Amúgy is... Itt nem ez a lényeg. Ugh!- dobbantott a lábával majd arrébb lökött és pillanatokon belül eltűnt.

Csak csendben néztem. Most miért van ellenem? Nem értettem.

-[név]... Miről beszélt Mikasa?- nézett rám. -NEM TUDOM!- mordultam rá akaratlanul is, amitől egy picit megijedt.

-uh...- nézett szomorúan -ahj, nem. Bocsánat!- ültem megint a padra arcomat a tenyereimbe temetve.

Hange leült mellém és átkarolt. -mesélj csak...- próbált nyugtatni.

-Ellenem van és nem is tudom miért, arról ne is beszéljünk, hogy gyűlölöm, mennyire igazad volt!- fakadtam ki.

-igazam volt?- kérdezett rá, miközben a hátamat simogatta.

-...a buli előtt. Amit mondtál. Igazad volt.- vallottam be.

Nem szólalt meg csak hozzám bújt. Nem bírtam már tovább. Gyűlöltem az érzést és most még Mikasa is. Zokogni kezdtem.

Hange átölelt még erősebben és továbbra is simogatta a hátam pár nyugtató 'shh' kíséretében.

Ekkor hallottam meg valamit amit nagyon nem akartam.

-Hange?- szólalt fel valaki messzebbről. Egy hang amit annyira ismertem. Levié. 'ahj baszki' mondta halkan Hange amikor hátrafordult Levi felé.

Nem mertem felnézni. -miért Historiát választotta?- suttogtam halkan, miközben Hange mellkasába temettem arcomat. Hallván amit mondtam, barátnőm visszakapta a tekintetét. -tessék?-

Nem válaszoltam neki. Hange meghallotta Levi lépteit közeledni és visszafordult felé. Nem tudom mi történt, de a léptek megálltak, majd távolodni kezdtek. 'hála istennek'

-[név]...?- nézett vissza rám. -miről beszéltél az előbb?-

Pár pillanatig csendben voltam, majd felemeltem a fejem. -hallottam. Erwinnek mondta Levi, hogy ad neki egy esélyt. Historiának, mármint.- mondtam ezúttal már nyugodtabban.

-édes istenem....- válaszolt Hange. -nem tudom mi ütött abba a fiúba, de kibaszott furcsán viselkedik mostanában. Historia? Már annyiszor visszautasította...-

-valóban?- néztem fel rá könnyes szemekkel. -igen. Ezért nem értem - sóhajtott majd felkelt. -na gyere. Meghívlak valami kávéra. Majd kiagyalunk valamit- próbált jobb kedvre deríteni. Imádom.