Akatsuki Chat

15.

Fababa🌳:  Hey Zetsu mit csinálsz odakint?

Bokorman🌳: Fotoszintetizálok..

Fababa🌳: Umm hát jó

Pillangó 🦋: @Kakuzu merre vagy?

Pénzmániás🤑: A szobámba miért?

Pillangó 🦋: Átmehetek?

Pénzmániás🤑: Gyere

Mrs. Uchiha 👑: még mindig gyanúsak vagytok nekem

Barbiegirl🙆💫: Ha egy ujjal is hozzá érsz felrobbantalak hmm!

Pénzmániás🤑: 👍

Barbiegirl🙆💫: jó ezt úgy veszem, hogy beijedtél hmm

Mrs. Uchiha👑: szerintem nem fél tőled

Pénzmániás 🤑: Hagyd csak rá N

Mrs. Uchiha 👑; Hát jó

Tobiajófiú😌: N-chan Tobi köszöni a sok cukrot!

Mrs. Uchiha 👑: Nincs mit 😄

Isten😎: Itachi kijózanodott már?

Halacska 🐟: Nem hiszem, ki se jött a szobából azóta

~Eközben~
Amit Kisame írt eléggé meglepett, hiszen már három órája itthon vannak.  Meg kell néznem, hogy jól van-e Itachi! De mi van ha elküld? Mi van ha nem akar látni? Nem! Ezeket félre kell tennem, tényleg muszáj megtudnom mi van vele. A tükörbe néztem és biccentettem, elhatároztam magam, így hát felpattantam, majd Itachi szobája felé vettem az irányt. Mikor odaértem bekopogtam, viszont nem jött válasz. Lehet tényleg nem akar látni, viszont nem érdekel tudnom kell jól van-e. Halkan lenyomtam a kilincset, majd beleestem, de az egész szoba tiszta sötét volt, így nem tudtam kivenni merre lehet Itachi.
- Itachi? Baj ha bejövök? - érdeklődtem meg, hátha elküld, viszont nem történt semmi. Nem felelt. Emiatt elfogott egy kisebb pánik és beljebb léptem. Körbe néztem a szobába és az ágyon megakadt a szemem. Mintha egy alakot véltem volna kirajzolódni, így hát közelebb léptem, majd halk szuszogást hallottam. Oo így már érthető miért tűnt el, hiszen elaludt. Fölé hajoltam és az arcát kezdtem el tanulmányozni, olyan nyugodtnak tűnt így, mint még soha, hiszen kemény múlt áll mögötte. Igen elmesélte nekem, azt hogy hogyan élte át gyermekkorában a háborút, meg azt is, hogy meg kellett ölnie a saját klánját, a családját, aztán el kellett hagynia Konohát. Legelőször megharagudtam rá, viszont rájöttem nem tehetett mást, így utána jöttem az Akatsukiba. Viszont most tényleg olyan nyugodtnak tűnt, mintha ezek meg se történtek volna. Hirtelen felindulásból megsimogattam az arcát, aztán mellé feküdtem és a falat figyeltem. Később arra lettem figyelmes, hogy Itachi átfordul, majd átölel és magához húz. Mondanom se kell meglepett a szituáció és el is pirultam.
- Itachi? - szólítottam meg halkan, viszont választ nem kaptam, csak a szuszogását hallottam, vagyis még alszik. Egy ideig még bámultam a falat és élveztem a meleg ölelését, aztán egyre nehezebbé váltak a szemeim, majd engem is elnyomott az álom.