Akatsuki Chat

20.

A folyosón csak a léptem zaja törte meg a csendet, meg persze a szobákból kiszűrődő beszélgetések, vagy a televízió hangja. Lassan Hidan szobájához értem és bekopogtam, viszont nem kaptam választ, így lenyomtam a kilincset majd benyitottam.
- Hidan? - léptem be a szobájába és körbenéztem, Hidan az ágyon feküdt és fülessel épp zenét hallgatott, majd felém nézett.
- Mit akarsz te itt? - kérdezte flegmán, mire nyeltem egyet, úgy néz ki eléggé megbántottam, bár megértem, hiszen elmondtam a titkát.
- Csak szeretnék bocsánatot kérni.
- Ajh tűnj el - fordult el a fal felé, viszont én nem mentem el, inkább mellé ültem és úgy figyeltem.
- Tényleg sajnálom, nem akartam elmondani a titkod, csak kicsúszott.
- Most már mindegy - mormogott az orra alatt, mire én sóhajtottam egyet.
- Hogyan engesztelhetlek ki? Kérhetsz bármit.
- Hmm? Bármit? - fülelt fel, majd felém fordult pimasz mosollyal. - Tényleg bármit? - kérdezte, mire én biccentettem, de lehet nem kellett volna. Jajj hogy mennyire meg fogom szívni ezt. - Oké. Rendben. - hajolt közelebb az arcomhoz, én pedig lefagytam. Ugye nem csókot akar? Egyre csak közeledett ajkaimhoz, én pedig egyre nagyobb pánikba voltam, már lassan a számhoz ért mire megszólalt. - Akkor egy napig vagyis huszonnégy óráig azt teszed amit én mondok. - mosolyodott el gonoszan, mire kicsit megnyugodtam. Legalább nem csókot kér.
- Umm jó legyen -sóhajtottam, hiszen ez se tetszett annyira, dehát ha ezt akarja megteszem.
- Megegyeztünk - vigyorgott még mindig. Úgy bevernék neki most egyet, hogy az az átkozott vigyor a száján eltűnjön. - Most elmehetsz - feküdt le újra - ha kell valami, majd szólok - kijelentésére csak biccentettem, majd az ajtóhoz indultam. - Vagyis várj.
- Mi az?
- Holnap jössz a bulira ugye?
- Aha - bólogattam, mire csak elmosolyodott majd a fal felé fordult.
- Hétkor eljössz velem sütizni, meg nézünk neked ruhát.
- Konannal szerettem volna ruhát venni.
- Nem érdekel. Most velem jössz!
- Ajh jó - sóhajtottam egyet, hiszen Konannal terveztem a délutánt, dehát most az van amit ő szeretne, kellett nekem kikotyognom a titkát. Mondjuk a sütizésbe benne vagyok, de Hidannal vásároljak ruhát? Na mindegy, nem lehet majd olyan rossz. - Most már mehetek? - kérdésemre Hidan biccentett egyet, én pedig visszamentem a szobámba, ahol zenét hallgattam, közbe pedig kiszedtem a szemöldököm, hiszen már ráfért. Épp végeztem, mikor a telefonom pityegett egyet. Ahh remélem nem Hidan írt, hogy akar valamit, bár tuti ő az és hát a megérzésem be is bizonyosodott, mikor felvettem a telefont.

Pszichopata 🤪: Behoznál nekem egy üveg kólát?

Az írásán kicsit meglepődtem, hiszen azthittem flegmázni fog és parancsolgatni, mármint például, úgy, hogy azt írja: Hozz már be egy üveg kólát, de nem. Szépen megkért, ami megdöbbentő, mivel nem vall rá. Most már biztos vagyok benne, hogy félre ismertem. Vagy talán akar tőlem valamit? Ahh az nem lehet. Meg amúgy is, az én szívem Itachi után epedezik.

Idióta 🥴:
Megyek

Pszichopata 🤪: oké köszi.

Gyors megnéztem még mit írt vissza, majd a konyhába mentem a kóláért. Pain mindig úgy csinálja, hogy felhalmozz üdítőket hogyha megkívánjuk, akkor ihassunk. Leginkább félliteres palackokat, hogy könnyebben elférjen a táskákba. Pár perc múlva már Hidan szobájába léptem be, aztán odaadtam neki a kért kólát, majd mentem volna már kifelé, de hirtelen megfogta a csuklóm és magához rántott.
- Mi mivan? - kérdeztem felé fordulva, mire ő megrázta a fejét. - Akkor elengedsz?
- Nem. Maradj még - ölelt át, mire én meglepődtem, viszont nem tudtam, hogy mit tegyek, emiatt hozzábújtam, majd én is átöleltem. Pár perc múlva Hidan elengedett, aztán elzavart átöltözni, hogy utána mehessünk sütizni és ruhát nézni nekem a buliba, majd mikor elkészültem el is indultunk. Viszont még mindig nem értem, hogy miért akarja ennyire, hogy ő kísérjen el vásárolni, mondjuk nagyon a sütizést se, de ha már ingyen van belementem, hisz ki ne akarna ingyen édességet? Meg hát nekem járt el a szám.
- Hey N - szakította félbe a gondolataimat Hidan, mire felé pillantottam.
- Igen?
- Megérkeztünk. - mondta, mire odanéztem és egy kisebb cukrászdával találtam szembe magam. - Lehet kicsi, de itt vannak a legfinomabb sütik -elmosolyodott, majd bement, én pedig követtem. - Milyet szeretnél?
- Umm hát nem tudom, tiramisut. - Hidan válaszomra csak biccentett, aztán kikérte a sütiket, majd leültünk egy asztalhoz. A sütit majszolgatva rengeteg mindenen gondolkodtam. Például Itachin, holnap, hogy mondjam el neki, hogy szeretem? Mert el kéne neki, ha ő még nem is szeret, bár reménykedem benne. Viszont az is foglalkoztatt Hidan, miért viselkedik most így velem? Miért kedves? Igaz a csoportba így is szívja a vérem, viszont ha kettesben vagyunk, akkor törődik velem és figyel rám, persze néha így is veszekszünk, de ritkábban nem úgy mint régen. Igaz mondta, hogy megkedvelt, de pontosan, hogy értette? Talán úgy, hogy megszeretett? Ahh az kivan zárva, vagy mégse? Na mindegy, majd kiderül.
- Finom a süti? - kérdezte Hidan, mire én abbahagytam a bambulást és felé fordultam.
- Umm igen, de ezt miért is kapom?
- Csak úgy - vont vállat, majd bekapott egy falatot. Amúgy ő jeges kockát kért, legalább már tudom mit szeret és kiengesztelhetem vele ha legközelebb is történik ilyesmi. Bár próbálom nem kikotyogni a titkait inkább.
- Hát köszönöm - elmosolyodtam, majd letettem a villát, hiszen már megettem a süteményt.
- Mehetünk a plázába? Ruhát nézni? - kérdezte Hidan miután megette az utolsó falatot.
- Igen - biccentettem, aztán felkeltem és elindultam ki, Hidan pedig visszavitte a tányérokat, majd követett. A plázában először a New Yorkerbe mentünk el, de ott nem találtam semmit, ami tetszene. Majd Hidan mondta menjünk a H&M-be, de hosszas keresgélés és próbálgatás után ott se találtam semmit.
- Nem hiszem el neked, hogy semmi se tetszik. Mégis hány boltba akarsz még bemenni?-akadt ki Hidan, miután
- Nyugi van már, csak kettőbe voltunk eddig és te akartad, hogy veled jöjjek.
- De akkor is! Azzal a kékkel mi volt a bajod?
- Az, hogy rövid.
- Legalább láthatnám a segged.
- Hogy mi?-fordultam felé, hiszen nem hittem a füleimnek, hogy ezt mondja ezek után. - Normális vagy?
- Nyugi csak vicceltem -kuncogott, mire szemet forgattam.
- Ajánlom is. Na de menjünk még be ide.
- Jó - sóhajtott Hidan - Remélem itt már találsz valamit. - mondta, majd bementünk a ruhaboltba, mire egyből kiszúrtam egy gyönyörű ruhát, amit Hidannak is mutattam, aztán kerestem egyet a méretemben és felpróbáltam. Mikor kimentem a próbafülkéből Hidannak tátva maradt a szája.
- Azta ez rohadt jól áll, gyönyörű vagy - jelentette ki, mire kissé elpirultam, hiszen nem vagyok hozzá szokva a bókokhoz.
- Köszönöm. Látod megérte keresgélni.
- Tényleg, na menjünk fizessünk. - mondta, aztán én visszamentem átöltözni, majd a kasszához mentünk és kifizettem a ruhát, aztán visszamentünk a bázishoz. A bázisnál Hidan megállított az ajtóban, majd rám nézett.
- Kérek egy csókot. - mikor meghallottam mit mondott köpni nyelni, nem tudtam. Ezt mégis, hogy képzeli. Nem fogom én megcsókolni.
- Majd ha fagy! -jelentettem ki.
- Azt csinálod most, amit én mondok! Szóval csókolj meg!
- Biztos, hogy nem. - Hidan erre sóhajtott egyet.
- Jó akkor csak egy puszit- mutatta az arcát, hogy oda kéri, mire én biccentettem egyet.
- Jó rendben - sóhajtottam, majd az arca felé kezdtem közeledni, hogy egy puszit adhassak neki, mire ajtó csapódást hallottam és hirtelen egy kéz választott el Hidan arcától.
- Megmondtam, hogy békén hagyod N-chant nem? - hallottam meg Itachi hangját mellőlem, erre felé fordultam és elpirultam, hiszen Itachi póló nélkül volt és nem tudtam levenni a szememet a kidolgozott felső testéről. Amúgy közbe kiderült, hogy Hidan azt tervezte, hogy elfordítja a fejét, hogy a pusziból csók lehessen.
- Tudtommal nem a te tulajdonod!
- Nem érdekel, akkor is leszállsz róla!
- Mert mi lesz?-kekeckedett Hidan
- A macid fogja bánni!- jelentette ki Itachi, mire Hidan arca eltorzult és mintha kicsit lesápadt volna. Ennyit jelenthet neki az a maci? Vajon honnan vagy kitől kapta?
- Kch békén hagyod -viharzott be Hidan, majd kicsit később Itachi is bement, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Vajon Itachi honnan tudta, hogy ez lesz? Miért avatkozott bele? És miért nem szólt hozzám, miért hagyott itt? Vajon haragszik rám? Lehet jobb ha most nem zavarom, majd a buliba meglátja rajtam a ruhát.

To be countined.....

Hát ezt a részt tegnap terveztem kirakni, de bealudtam. De most kirakom. Remélem tetszik. Hamarosan jövök a folytatásával ^^