Akatsuki Chat

26.

N szemszöge (vagyis a te szemszöged)

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, amit nem csodálok, hiszen elég sokat ittam tegnap este és be kell valljam vannak dolgok, amik kiestek. Arra még emlékszem, hogy Hidan neki állt velem kiabálni, meg arra is, hogy Itachi megjelent aztán genjutsuba rakta, majd eljöttünk. Viszont utána semmire, például azt se tudom, hogy kerültem a szobámba. Vagyis várjunk csak ez nem is az én szobám, hanem Itachi-é, de vajon ő hol van? Körül néztem a szobába, de egyedül voltam. Gyors az órára néztem, ami nyolc órát mutatott. Ja most már világos Itachi ilyenkor edzeni szokott, szóval kint lehet. Felpattantam az ágyból, hogy kimenjek, viszont egyből megszédültem és visszaestem, ekkor vettem észre az éjjeli szekrényen egy pohár vizet, fájdalomcsillapítót meg reggelit. Gondolom Itachi hagyta itt nekem, aminek hálás is vagyok, épp szükségem van ezekre. A fájdalomcsillapítóhoz nyúltam, amit be is vettem a vízzel, enni viszont nem igazán mertem, hiszen a gyomrom eléggé szar volt. Bár csak két pirítós volt idekészítve, amitől nem igazán lenne bajom, szóval mégis csak megettem. Úgy tűnik Itachi jól tudja mi a jó másnaposság ellen. Miután megettem a két pirítóst, azután az asztalon észrevettem egy cetlit is, amin a következő szerepelt:

Remélem megeszed, amit készítettem. Hidd el jobban lesz a gyomrod tőle. Ja és hoztam át neked tiszta ruhát, szóval ha végeztél a reggelivel, menj tusolj le.

Üzenetén elmosolyodtam. Aranyos, hogy így gondolt rám, bár ő mindig is ilyen volt. Nem látszik, de törődik másokkal a háttérben. Jó igaz megölte az egész klánját, de az öccse érdekében, akit a mai napig nagyon szeret. Az ágy végében megtaláltam a ruháim és egy törölközőt is, így azokat felkapva megindultam a fürdő felé. Jó, hogy nem kell bemennem a szobámba, hisz ha esetleg Hidashi még alszik nem ébresztem fel. Bár várjunk csak ha Itachi bent volt akkor már fent lehet, vagy lehet ott se aludt. Majd ki kell kérdeznem arról, hogy mi történt. Remélem neki jól alakultak a dolgai, nem úgy mint nekem. De azért ez a reggeli dolog jól esett. Míg ezen gondolkodtam addig a fürdőszobába sétáltam, majd zuhanyozni kezdtem. Miután végeztem, úgy döntöttem megkeresem Itachit egyrészt megköszönni a reggelit, másrészt megbeszélni a dolgokat, mivel tegnap nem sikerült. Épp a konyhába igyekeztem, mikor Hidashi jött velem szembe, aki meg is állt előttem ahogy meglátott. Tudtam, hogy azt akarja meséljek, viszont most nem a legalkalmasabb, így csak fejet ráztam, mire szomorúan rám pillantott.
- Szóval nem úgy alakultak a dolgok? - kérdezte, én csak sóhajtottam. Nem akartam most szóba elegyedni vele, hisz Itachit kerestem, de mindegy. Elmondom már akkor mi van. Meg igazából kíváncsi vagyok vele és Kakuzuval mi történt. Jó ha beszéltem Hidashival megkeresem Itachit és elmondok neki mindent. Az se érdekel már ha visszautasít. Valahogy túl teszem majd magam rajta. Hisz van még hal a vízben. Jó igazából érdekel mi lesz és őt szeretem nem mást szóval igen.
- Sajnos nem. Nem tudtam neki elmondani. De egyszer úgyis sikerül - válaszoltam, mire Hidashi elmosolyodott és biccentett.
- Sok sikert - mosolyodott el, ami engem is mosolygásra késztetett.
- Köszönöm, viszont itt mi volt? - kíváncsian figyeltem Hidashit, aki egyből elpirult, én meg már tudtam mi is a helyzet. Tuti történt valami érdekes.
- Hát izé - pirult el még jobban Hidashi, így tudtam neki összejött minden, viszont tőle is akartam hallani, szóval kérdőn figyeltem őt. - Mindketten elmondtuk mit érzünk egymás iránt, aztán összejöttünk - fejezte be, mire én elmosolyodtam és visítva a nyakába ugrottam. Hidashit kicsit váratlanul érte, viszont megtartott.
- Úgy örülök nektek, nagyon aranyosak lesztek együtt, végre erre vártam. - visitoztam tovább, Hidashi meg csak mosolygott. Lehet kicsit túl sok vagyok neki jelen pillanatban, de tényleg nagyon örülök nekik. Hidashi végre rátalált a boldogságra.
- Hát itt meg mi történik? - hallottam meg magam mögül a jól ismert mély, de egy picit rekettes hangot, mire leugrottam Hidashiról és a hang felé fordultam.
- Éppen örülünk - válaszoltam, majd végig mértem az illetőt. Úgy tűnik, hogy Itachi egész idáig edzett, hiszen a haja egy kicsit vizes volt, az arcán pedig apró izzadság cseppek figyelhetők meg, ezenkívül a pólója is nedves kicsit. Eléggé szexi látványt nyújtott, emiatt picit az ajkamra haraptam és tuti el is pirultam, de remélem nem vette észre.
- És minek örültök? - méregetett kérdőn minket, míg én csak vigyorogtam.
- Hát Kakuzu és Hidashi összejöttek- Itachi arcán át futott egy kis meglepetség, gondolom nem számított rá vagy nem tudom, de aztán elmosolyodott, ami megdobogtatta a szívem. Egyszerűen imádom ha mosolyog. Olyan aranyos olyankor.
- Na szuper. Gratulálok nektek. - biccentett, én pedig Hidashira néztem, aki hálásan elmosolyodott.
- Köszönjük, viszont én most megyek. Kakuzunak megígértem, hogy segítek neki. - indult meg Kakuzu szobája felé, ezzel magunkra hagyva minket. Itachira néztem, ő pedig rám és ejtett felém egy mosolyt, majd elsétált mellettem és fogott egy poharat, aztán vizet töltött magának. Hát igen, az edzések elég fárasztóak tudnak lenni. Csak néztem ahogy tevékenykedik, nem tudtam mit mondjak, aztán eszembe jutott megkéne köszönni a dolgokat.
- Umm Itachi figyelj köszi a reggelit - nosolyodtam el, mire Itachi gyorsan megitta a vizét, majd lerakta a poharat és válaszolt.
- Ugyan semmiség - legyintett mosolygva- gyógyszert is bevetted ugye? - kérdezte, én pedig biccentettem. Aranyos, hogy így törődik velem, emiatt is szerettem belé.
- Helyes - bólintott Itachi, aztán elindult kifelé a konyhából, viszont még volt amit meg kell beszélnünk, így utána szóltam.
- Itachi - neve hallatán egyből visszafordult és kérdőn nézett rám, mire én nyeltem egy nagyot, közben össze szedve minden bátorságom. - Beszélnünk kellene. - nyögtem ki, mire Itachi biccentett.
- Tudom, én is szeretnék veled, de előbb gyors lezuhanyzok ha nem baj - válaszolt, ami egy kicsit meglepett. Szóval ő is akar velem? De vajon miért? Mindegy, majd kiderül.
- Rendben- biccentettem, Itachi pedig ejtett egy hálás mosolyt. Gondolom örült, hogy hagyom letusolni gyors, hisz mégis csak megizzadt az edzés miatt.
- Addig várj a szobámban - adta ki a további utasításokat, én pedig hallgattam rá, szóval meg is indultam a szobája felé, míg ő a zuhanyzóba igyekezett. Mikor beértem a szobájába becsuktam az ajtót, aztán kicsit jobban szemügyre vettem mindent. Bár már párszor voltam ebben a szobában, viszont annyira nem néztem szét, szóval itt az ideje. Azért nyugi kutakodni nem fogok, csak azt nézem meg ami elől van. Miután kinézelődtem magam az ágyra huppantam és vártam Itachira. Bevallom őszintén nagyon izgulok. Nem tudom, hogy mégis mit mondjak neki, hogyan mondjam el neki, azt, hogy már nem barátként tekintek rá. Hirtelen ajtó nyitódást hallottam, mire felkaptam a fejem és láttam ahogy Itachi belép az ajtón. Egy szál törölközőben jött be, a teste itt ott még vizes volt, egy pár hajtincse vizesen lógott az arcába. Igazán szexin nézett ki már megint, ami miatt szerintem el is pirultam, mivel Itachi jót mosolygott rajtam.
- Látom tetszik a látvány - kuncogott, mire egyre jobban égett az arcom, emiatt gyors elfordultam és a falat kezdtem el figyelni.
- Hagyjál, inkább öltözz fel - mormogtam az orrom alatt, de Itachit nem hatotta meg, csak nevetett rajtam.
- Mi lesz ha nem? - kérdezte, én pedig szúró szemekkel ránéztem.
- Itachi!
- Jól van, jól van máris öltözök, addig fordulj el, vagy ha nagyon akarsz figyelhetsz közbe -kacsintott.
- Fuh rohadj meg - fordultam újra el, de éreztem, hogy megint tiszta vörös vagyok. Itachi csak nevetett, majd gondolom el kezdett öltözni a szekrényajtók nyikorgását hallva.
- Na mehetünk - szólt hirtelen, mire kérdőn felé fordultam, majd végig mértem. Egy sima fekete pólót húzott fel, mellé egy farmer nadrágot.
- Mégis hova? - kérdeztem, ő pedig csak elmosolyodott.
- Majd meglátod, na gyere - nyújtotta ki felém a kezét és én megfogtam, majd felhúzott az ágyról és megindult kifelé. A kezemet egy percre se engedte el, de nem zavart, inkább jó érzés volt. Hiszen a keze melegétől a szívem egyre hevesebben vert. Amint kiléptünk a bázisról az erdő felé vettük az irányt és ekkor már sejtettem hova megyünk. Egy kisebb tisztásra, ahol edzeni szokott, bár azt nem tudom mit akar ott. Az útunk csendben telt, jó részt amiatt, mert nagyon kíváncsi voltam mit akar és egész végig ezen gondolkodtam, amikor pedig oda értünk meglepődtem. Egy pléd volt leterítve a tisztás közepén, rengeteg kajával. Hmm szóval piknikezni akar, ami nincs is ellenemre, mivel egész hangulatos tud lenni és csak ketten vagyunk. Vajon ez egy randinak számít? Ha igen, akkor lehetséges, hogy ő se barátként tekint már rám? Ajh inkább nem hitetem magam el vele, mielőtt csalódnék.
- Szóval - törte meg a csendet Itachi, mire felé fordultam - Tudom nem olyan nagy cucc egy piknik, de nem volt más ötletem. - nyögte ki végül, közben a tarkóját vakarta, amiből az jött le, hogy azt hiszi nem tetszik nekem az ötlet, pedig nem így van és ezt a tudtára is adtam.
- Semmi baj Itachi - mosolyodtam el - én szeretem a piknikeket, megvan a maga hangulata - huppantam le a plédre - szóval nem csak edzettél? - kérdésemre Itachi megrázta a fejét, majd leült mellém.
- Először is elkészítettem a kajákat, amiben segített Konan, majd kihoztam őket ide, megterítettem és csak utána edzettem.
- Mégis mióta vagy fent? - kérdeztem rá, mivel az előző monológja igen meglepett,  hisz ahhoz, hogy ezt mind elkészítse az ember kell az idő.
- Úgy hajnali fél öt óta - vállat vont - vagyis hát nem is igazán aludtam, Kisame elültetett egy gondolatot a fejembe, aztán nem hagyott aludni. - pillantott felém, de én csak kérdőn figyeltem rá, várva hogy folytassa, aztán így is tett. - Tudod, már tegnap akartam veled beszélni a buliban, amikor megindultam feléd, de amint megláttam, hogy Hidannal milyen jól elvagy, akkor felment bennem a pumpa és inkább leléptem - mondta, majd a hajába túrt, mire elkerekedtek a szemeim. Ennyire kibukott amiatt, hogy beszélgettem Hidannal? De vajon miért? A válaszra nem kellett sokat várnom, hiszen Itachi tovább folytatta - Gondolom most azon agyalsz, hogy miért lettem mérges. És a válaszom a következő. Egyszerűen szeretlek N-chan már igen régóta. Már azóta, hogy az Anbuba csatlakoztál hozzánk. - válasza meglepett, de nagy kő esett le a szívemről, hiszen Itachi most valott nekem szerelmet és ki nem örülne annak, hogy a szíve választotja be vallja neki az érzéseit? El akartam már neki mondani én is, de egyelőre hagytam, hogy tovább mondja, amit szeretne. - Direkt eljöttem, hogy neked ne essen bajod, viszont követtél, aminek eleinte nem örültem, mert így téged is szökött ninjává nyilvánítottak, de már örülök neki, hogy itt vagy, mert bevallom hiányoztál és legalább így megtudlak védeni. Aztán tegnap kicsit megtört bennem valami, úgy gondoltam az a pszichopata jobb nálam és vele fogsz lenni és ez feldühített, nem szeretnélek mással látni, rohadtul fájna- hangja a végére elhalkult, én pedig az arcát megsimitva ejtettem egy mosolyt.
- Itachi - hangomra felemelte a fejét és kérdőn rám pillantott, de így is láttam, hogy a fejébe most cikáznak a gondolatok, viszont nem hibáztatom miatta, velem is ez lenne. - Nem kell aggódnod más miatt, mert izé én is szeretlek téged - mondtam el neki én is, ahogy érzek és így belegondolva nem volt túl bonyolult, lehet már előbb meg kellett volna tennem. Vallomásomra Itachi megszeppent kicsit, majd elmosolyodott, aztán lassan magához húzott és megcsókolt. A gyomromat azonnal pillangók hada lepte el és zavarba is jöttem, de mosolyogva visszacsókoltam. Életemben még sose örültem ennyire mint most, végre mindketten megtettük a lépéseket, így együtt lehetünk, amire már régóta várunk.

To be countined.....