Akatsuki Chat

28.

Az egész délutánt Itachival töltöttem. A piknik után elmentünk egy játék terembe és ott próbáltuk ki a játékokat, a legtöbb idő ezzel is telt el, majd mikor meguntuk elmentünk együtt fagyizni, aztán az édességgel a kezünkben sétáltunk vissza a bázisra. A bázisra belépve elköszöntünk egymástól, majd mindketten a saját szobánk felé igyekeztünk. Megbeszéltük, hogy majd később átmegyek, csak van egy kis elintézni valóm. Vagyis hát Hidashi tuti a szobába vár és válaszokat szeretne, legalábbis ez a megérzésem, ami később be is igazolódott, hiszen mikor beléptem a szobába egyből faggatni kezdett, de meglepetésemre ott volt Konan is és kíváncsian figyelt meg persze ő is fel tett egy pár kérdést, szóval elmeséltem mi történt.
- Aha, szóval egy piknikkel várt téged - mosolygott Konan.
- És elmondta mit érez, majd megcsókolt- folytatta vigyorogva Hidashi, én pedig pirultan biccentettem.
- Aztán elmentünk fagyizni, és hazajöttünk - mondtam boldogan, hisz olyan jó volt vele ez a nap.
- Aww úgy örülök nektek - ölelt át Konan, ami egy kicsit meglepett, de visszaöleltem őt- végre mindketten megtettétek, amit kell. De lehetett volna hamarabb is. - nézett rám szúrosan.
- Jobb később, mint soha - vontam vállat, bár igaza van. Ha előbb megtettük volna, nem szenvedünk annyit. De mindegy. Így is megtörtént, aminek meg kellett és boldogak lehetünk. - Na és veled meg Kakuzuval mi van? - váltottam gyors témát egy mosoly kíséretében. Nem szerettem tovább magamról beszélni, így terelnem kellett, amibe Konan nagy segítség volt, hiszen ő még nem tudja mi történt köztük pontosan, emiatt kapott az alkalmon és egyből Hidashit kezdte el faggatni. Tudom kicsit szemétség volt, de ennyi elég belőlem mára. Szóval bocsáss meg Hidashi. 
- Tényleg! Nekem nem is meséltél. Mióta vagytok együtt és hogy jöttetek össze?-kérdezte Konan, majd Hidashi elmesélte mi történt aznap, mikor mi buliztunk. Buliról jut eszembe Hidant azóta nem láttam, bár egyenlőre jobb is, de azért remélem nem tervez semmi hülyeséget. A csoportos üzeneteket látta, szóval valószínűleg tudja már, hogy Itachi és én együtt vagyunk, bár lényegtelen. Amit tett, az nem volt szép tőle.
- Hey N-chan, te nem jössz? -szakította a félbe a gondolataim Konan hangja, mire kérdőn rápillantottam, mert nem tudtam miről van szó.
- Mi? Hova? - kérdeztem, erre ő nevetni kezdett.
- Hol jársz te? Csak nem Itachi körül forognak a gondolataid? -kuncogott még mindig és Hidashi is elmosolyodott, én csak legyintettem.
- Mondhatni - füllentettem, bár köze volt Itachihoz az eset, szóval van benne azért igazság. - Na de hova akartok rángatni?
- Hmm arra gondoltam filmezhetnénk hárman. - válaszolt Konan, én pedig biccentettem. Ezt jó ötletnek tartottam, legalább lesz egy kis csajos este, aztán kibeszélhetjük magunkat, vagyis Hidashi tuti inkább csak hallgatni fog, de nem baj, a lényeg, hogy élvezzük egymás társaságát és tudom Hidashi is szeret velünk lenni, viszont ő inkább csendesebb típus.
- Oké benne vagyok, de én választok filmet!
- Jó, de valami jót.
- Úgy lesz - kacsintottam rá - Akkor ti hozzatok nasit, én pedig addig előkészítem a filmet. - a javaslatomba Hidashi és Konan beleegyezett, így a konyha felé vették az irányt, én pedig a mozi szobába mentem. Igen van egy külön szobánk, ami ilyen házi mozi jellegű, emiatt bármikor tudunk filmezni és nem kell moziba menni. Ez legfőképpen azért van, hogy nehogy felismerjenek és elkapjanak, hiszen egy bűnszervezet tagjai vagyunk. Egy ijesztőbb horror filmet választottam, aminek Konan lehet nem nagyon fog örülni, mert ő annyira nincs oda érte, de nincs is baja vele. Mire beüzemeltem mindent, addigra Hidashi és Konan is megjöttek a popcornnal meg a nachossal, ja és üdítőket is hoztak, szóval el leszünk egy darabig. Konan mikor meglátta a címét a filmnek szemet forgatott.
- Komolyan horror filmet akarsz nézni?- tudtam annyira nem lesz oda az ötletért, de se baj, ezt muszáj látnia.
- Miért is ne? -mosolyodtam el, majd lehuppantam az egyik fotelba.
- Tudod, hogy nem nagyon szeretem.- sóhajtott, majd ő is leült, Hidashi letette az üdítőket és ő is helyet foglalt.
- Nekem okés a horror - vigyorgott Hidashi, mire ejtettem egy mosolyt felé. Na ő az a személy, aki imádja a horror filmeket és meg se rezzen közben. Míg én a közép úton helyezkedek el. Szeretem őket, de néha úgy megrémisztenek, hogy napokig nem tudok aludni, régebben emiatt mindig Itachit zaklattam és átmentem hozzá, majd ott aludtam nála, mivel vele biztonságban éreztem magam.
- Tudtam, hogy te velem vagy- néztem rá Hidashira, aztán visszafordultam Konan felé. - Kibírod most is -kacsintottam rá, mire Konan csak megadóan sóhajtott.
- Az őrületbe kergetsz N. -forgatta meg a szemeit, majd elindítottam a filmet és nézni kezdtük. Volt egy pár jelenet, aminél Konannal szó szerint egymás ölébe ugrottunk annyira megijedtünk, Hidashi meg csak nevetett rajtunk és annyit mondott erre számítani lehetett. A film vége felé közeledtünk, mikor egy hang hirtelen megszólalt.
- Hát ti meg mi csináltok? - hallatszott az ajtó irányából, amire nem számítottunk, emiatt én és Konan sikítani kezdtünk, de még Hidashi is megrezzent. - Hey. Hey nyugalom. Csak én vagyok - hirtelen felkapcsolódott a villany és mindenki az ajtó felé szegezte a tekintetét, ahol Itachi állt.
-Bazdmeg Itachi, halálra rémisztettél- vágtam hozzá egy párnát, mire ő csak elmosolyodott és mintha picit kuncogott volna. Konan Itachi felé lépdelt, majd hasba ütötte, aminek a látványa nekem fájt, de Itachi csak állt ott, mintha meg se érezte volna. Bár tudom ennyi nem üti ki.
-Majdnem szívrohamot kaptunk, ez nem vicces -nézett rá mérgesen -N-chan neveld meg az uradat -pillantott felém. A mondata hallatán kissé elpirultam, aztán biccentettem, jelezve neki, hogy úgy lesz.
- Bocsi. Bocsi. Nem állt szándékomban.- mentegetőzött Itachi.- csak meghallottam a sikításokat, szóval benéztem. -Konan csak sóhajtott és bökdösni kezdte Itachi mellkasát.
- Ha horror filmet néz valaki ne zavard meg így. Frászt hoztad ránk, komoly még Hidashi is megijedt egy picit, pedig ő nem szokott.
- Jól van. Sajnálom na. Nem fordul elő többet jó?
- Ajánlom is -válaszolt Konan, majd kisétált. - Viheted mára N-chant, úgyis vége a filmnek- kacsintott rám, mire én teljesen vörös lettem. És még én kergetem őrületbe, inkább fordítva.
- Kérésed számomra parancs -hajolt meg vigyorogva Itachi, emiatt még pirosabb lettem. Már szövetkeznek ellenem vagy mi van? Itachi felkelt és vigyorogva odalépett hozzám.
- Olyan szemét vagy. Ugye tudod? Nagyon megijedtem - néztem rá morcosan, de ő csak tovább mosolygott, most úgy letörölném róla azt a vigyort, de sajnos olyan jól áll neki. Úgy imádom amikor mosolyog.
- Hmm mivel engesztelhetlek ki? - kérdezte, mire elgondolkodtam, hirtelen nem tudtam mit mondjak, de aztán eszembe jutott.
- Aludj ma este velem! Hidashi úgyis Kakuzuval lesz ha jól tudom. Azt mondtad ugye?-fordultam felé, Hidashi elmosolyodott és biccentett.
- Igen. Együtt terveztük az estét. Elmenni erre arra.
- Mi? De így is este tíz óra. - néztem rá furán, de ő csak megvonta a vállát.
- Sokáig fent szoktam lenni, hajnalig biztosan.
- Szóval ezért kelsz mindig későn - vontam fel a szemöldököm, ő meg csak újra vállat vont.
- Valakinek azt is kell. Na de viszont megyek. Kakuzu már biztos vár -indult meg mosolyogva kifelé, de én utána szóltam.
- Ezt meg majd bepótoljuk.
- Oké. De szerintem Konan most egy ideig nem akar horrort nézni -kuncogott kicsit, ami miatt én is elmosolyodtam.
- Nem baj. Majd nézünk mást. Na jó legyél - intettem neki és Itachi is, Hidashi vissza intett, aztán elsétált.
- Na és akkor hol aludjunk? Nálad vagy nálam? -kérdezte Itachi.
- Hmm nálam. Nem szeretném Kisamet zavarni. - válaszoltam neki, mire ő biccentett.
- Akkor menjünk - nyújtotta felém a kezét, én pedig megfogtam, összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk a szoba felé. A szobába beérve a szekrényemhez lépdeltem és elővettem az alvós ruhám.
- Nekem még le kell fürdenem.- fordultam Itachi felé.
- Ohh a francba. Tudtam, hogy várnom kellene és akkor fürödhetünk volna együtt- kacsintott rám, én meg erre fülig elpirultam. Fura lett volna vele fürdeni, nem vagyok rá még felkészülve. De zavaromat elrejtve visszavágtam neki.
- Hát most így jártál, pedig élveztem volna- mosolyodtam el gonoszul, de meg is bántam, hogy ezt mondtam, hiszen Itachi odajött hozzám, az arcomhoz közel hajolt, közben a nyakam megsimította.
- Ha nagyon szeretnéd fürödhetek mégegyszer. - suttogta a fülembe. Éreztem, hogy teljesen vörös lettem a tette miatt és a szavai hallattán, a szívem egyre gyorsabban vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről, valamint a kezeim izzadni kezdtek. Ahh basszus Itachi, miért csinálod ezt velem? Megőrülök melletted.
- Bo... bocsi, de majd legközelebb- nyögtem ki végül, majd gyors kifelé igyekeztem. Itachi nem mondott semmit, de éreztem, hogy végig vigyorog, tetszett neki ez a helyzet nagyon is. De megállj egyszer úgyis visszakapja. Az ajtóról leszedtem a törölközőm, aztán a fürdőbe mentem és letusoltam, olyan tíz perc alatt végeztem, majd visszamentem a szobámba, ahol egy félmeztelen Itachi fogadott. A felső testét meglátva újra vörös lettem, emiatt fogtam egy párnát és Itachihoz vágtam, aki meglepetten felült.
- Hey. Ezt most miért kaptam?
- Mondd csak ezt direkt csinálod velem? - néztem rá kérdőn, de még mindig pirulva.
- Micsodát? - nézett rám értetlenül Itachi, mintha nem tudná, viszont én sejtem, hogy nagyon is jól tudja miről van szó és csak játsza itt a hülyét.
- Hogy kikészítesz, hogy zavarba hozol.- válaszoltam neki szemet forgatva, eközben pedig mellé ültem.
- Lehet igen, lehet nem- vont vállat vigyorogva, mire én újra hozzá vágtam volna egy párnát, de ő megfogta a kezemet. - Na tessék viselkedni- vette ki az előbb említett tárgyat a kezemből, majd ledöntött. Az arcom a cselekedete miatt tiszta vörös lett és újra éreztem a szívem dübörgését, meg persze egy picit megijedtem, mert nem tudtam mit akar csinálni, viszont ő csak lassan lehajolt hozzám és megcsókolt, amit visszonoztam is.
- Szeretlek ugye tudod? - kerdezteza csók után mosolyogva, közben mellém feküdt.
- Igen és én is téged - pusziltam meg, majd hozzá bújtam, Itachi csak elmosolyodott és átölelt. Ő is adott még egy puszit a homlokomra, majd lehunyta szemeit, így én is ezt tettem, olyan tíz perc múlva pedig már az álomvilágba kerültem.