Akatsuki Chat

24.

A buliban
Mikor beléptünk a buli helyszínére egyből megcsapott a tömény pia szag, amitől konkrétan be lehetne csípni már önmagában. A bűz facsarta az orromat, mivel még nem vagyok hozzá szokva, de szórakozni jöttünk ide, szóval félre tettem mindent és bementem. A többiek már rég a pultos asztalnál kértek italt, így én is csatlakoztam hozzájuk. Egy tequilát kértem első körben, tudom kicsit erős, viszont alapozásra tökéletes, szóval lehúztam gyors egy kis pohárkával. Miután megittam kicsit körülnéztem a bárban. Volt akik táncoltak, volt akik ittak és olyanok is akik hülyéskedtek, de én nem tudtam mihez kezdjek magammal, mivel konkrétan egyedül voltam lány. Na jó Konan is itt volt, viszont ő elment Painnel táncolni, így hát egyedül maradtam és azon tanakodtam mégis mikor mondjam el Itachinak, hogy szeretem. Vagyis azt tudom itt a buliban szeretném csak itt nem tudom mikor menjek oda hozzá, hiszen úgy tűnik Kisame-val most jól el van. Valamit beszélgettek közben pedig néha Kisame rám nézett, bár nem tudom miért. Aztán úgy tűnt mintha Itachi felkelne a székről és megindulna felém, de akkor hirtelen Hidan pattant mellém.
- Hey N-chan bocsánat a múltkoriért - nézett felém, majd kért ő is inni még valamit.
- Ugyan semmi baj - legyintek, aztán odanéztem, ahol az előbb láttam Itachit, viszont már hűlt helye volt.
- Biztos? - kérdésére csak biccentettem, mire ő is bólintott egyet. - Állom én a következő köröd, mit kérsz?
- Hmm lássuk csak legyen egy sima sör.
- Rendben- válaszolt Hidan, majd kikérte az italom, én pedig miután megkaptam el is kezdtem iszogatni. - Figyelj - hangjára oda kaptam fejemet, jelezve, hogy figyelek rá, mire ő folytatta. - Tetszik neked Itachi ugye? - hirtelen kérdésére egyből zavarba jöttem és kiköptem a söröm, ami a pultra landolt leginkább. Éreztem, hogy az arcom tiszta vörös és ég a zavarodotságom miatt.
- Izé... Én - nyeltem egy nagyot, majd kimondtam a válaszom - i...igen - Hidan a válaszomra csak biccentett, aztán lehúzta az italát, majd felkelt és elsétált, amit nem értettem. Az arcán egy pici csalódottságot véltem felfedezni, talán tényleg az áll a háttérben, hogy tetszem neki? Na mindegy. Viszont Itachi hová tűnhetett? Mégse felém indult meg? Vagyis hát ezek szerint nem, de akkor hova ment? Kicsit iszok még aztán majd előkerítem, hiszen muszáj vele beszélnem. Úgy a harmadik körömnél járhattam, mikor Kisame-t véltem felfedezni az asztal tetején táncolva, mit ne mondhatnék elég vicces látvány volt, így elnevettem magam, mire Kisame rappelni kezdett.
- Szeva'! A nevem Hosigaki Kisame. Amit az oviban még kisbetűvel írtam le. Lehetséges hogy nem én vagyok a világ közepe, de egyéni vagyok mer' az epém, az köz epe. Görbe gereblye, gólya lagzi, murva tehén.....Harminc jéger után fogalmazni Kurva nehéz! - mikor befejezte egyből leesett az asztalról, amire mindenki odakapta a fejét, de Kisame nem zavartatva magát gyorsan felpattant, majd azt kiabálta jól van, erre pedig mindannyian felnevettünk.
- Te mi a faszt csinálsz? -nevetett Pain
- Miva? Csak rappeltem egyet - válaszolt Kisame, de látszik, hogy már leitta magát, én meg még sehol se tartok, bár kezdem megérezni én is a piát.
- Azért kell levágódni az asztalról? - nézett rá kérdőn Konan, mire Kisame vállat vont, majd leült mellém és kért egy újabb adag kört.
- Nem lesz elég?- pillantottam rá, Kisame pedig megrázta a fejét.
- Alkoholból sose elég. - válaszolta Kisame, aztán lehúzta az italát. - Igyál te is, még száraznak látszol.
- Terveztem is. - biccentettem, közbe Kisame kikért nekem is egy kört, majd odadta.
- Akkor tessék - nyújtotta nekem át a pohár whisky-t. - Egészségünkre. - kocintottunk, majd lehúztuk a pohár tartalmát. Éreztem, hogy az alkohol végig marja a torkom, de igazából már megszoktam, szóval nem okozott gondot, inkább élveztem. - Amúgy Itachi lelépett - mondta hirtelen, mire kérdőn felé fordultam.
- Mi miért? Nem érezte jól magát vagy mi? - így hogy a faszba beszéljek vele? Füstbe ment az egész tervem. Kisame kérdésemre csak fejet rázott.
- De de, azt mondta kicsit elmegy kiszellőzteti a fejét, majd visszajön. - válaszára biccentettem és letöröltem könnybe lábadt szemeimet. Lehet mégse kéne elmondanom neki mit érzek, hiszen lehet megutál, bár lehet már az történt. - Nyugi nem utál - Kisame mintha a gondolataimban olvasott volna, ennyire lehet látni rajtam, hogy mit érzek? - Inkább más van a dologban, szóval beszélnetek kell egymással mindenképpen.
- Re... rendben - nyögtem ki, Kisame pedig mosolyogva biccentett, majd kicsit szédelegve tovább állt. Vajon mi lehet a háttérben, ha nem utál? Na mindegy, akkor megvárom míg visszaér és beszélek vele. Határoztam el magam, majd felpattantam és nyújtozkodtam volna egyet, viszont hirtelen valaki megragadta a kezem és a tánc parkett felé húzott.
- Ne roskadj már itt egy magadban, gyere táncolni - mondta Konan és továbbra se engedte el a karom.
- Jó jó, rendben - mosolyodtam el, majd táncolni kezdtem Konannal. Őszintén szólva örültem is, hogy elrángatott, mivel végig csak egyedül voltam, de végre szórakozhattam kicsit. Úgy három- négy dalt végig táncoltunk, aztán fáradtan leültünk a bárpulthoz.
- Na mi van veled csajszi? Egész végig csak azt látom itt búslakodsz magadba. - vonta fel a szemöldökét Konan, amiben igazán volt, amióta megjöttünk csak egyedül üldögélek és iszogatok, pedig szórakozni jöttem ide.
- Hát tudod csak el szeretném már végre mondani Itachinak, hogy hogyan érzek iránta, de félek kicsit, ráadásul el is tűnt egy ideje. - sóhajtottam, majd lehúztam egy újabb adag Whisky-t, bár lehet, hogy nem kellett volna, mivel egyből meg is szédültem.
- Jajj drágám - simította meg a hátam Konan - Mondd el azért neki ha előkerül, legalább megkönnyebülsz. Ha meg megbánt akkor megverjük - elmosolyodott, amit viszonoztam is. Jól esett Konan társasága, sikerült egy kis vigaszt nyújtania a számomra, aminek most kifejezetten örültem. Hirtelen egy kéz csattant a pulton, mire mindketten megijedtünk és a hang irányába fordultunk.
- Mondd miért pont ő? Miben jobb nálam - förmedt rám Hidan, én pedig megszeppentem. Most mi a baja? Ennyire leitta magát volna?
- Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.
- Nem tudod? Pedig már mondtam, kurvára megkedveltek N-chan, neked mégis Itachi kell. Mégis mie van ami nekem nincs? - kijelentésén meglepődtem, szóval tényleg tetszek neki és innen fúj a szél. Sejtettem amúgy, de nem mertem belegondolni, hiszen Hidanról van szó, aki lássuk csak eléggé pszichopata. Kérdésére mégsem tudtam válaszolni, csak csendben ültem és elmélyedtem a gondolataimban.
- Most fejezd ezt be itt Hidan - állt fel mellőlem Konan.
- Te ne üsd bele az orrodat, ez a kettőnk dolga! - emelte fel a hangját Hidan, szinte már már kiabált, emiatt mindenki felénk nézett és nem értették mi a fene történik. - Válaszolnál már végre?- ragadta meg a kezem, mire felsziszentettem, hiszen kicsit erősebben szorította a kezem a kelleténél.
- Eressz el - suttogtam, mivel eléggé megszeppentem, így alig jött ki hang a torkomon.
- Nem hallottad? Ereszd el Hidan! - kiabált rá Konan is. Körölöttünk mindenki elcsendesedett, csak azt nézték kíváncsian mi a fene történik.
- Majd akkor ha válaszolt - szorította meg megjobban a kezemen, ami miatt kicsit bekönnyeztem.
- Én....én....
- Te mi? Nyögd már ki végre - ekkor Painek és Kisame-nek is elege lett és megindultak felénk, de hirtelen kicsapódótt a bár ajtaja és Itachi lépett be rajta.
- Tán süket vagy? Engedd el N-chan-t most - jött felénk Itachi, a szemei csak úgy szikrákat szórtak, annyira látszott rajta, hogy borzasztóan dühös.
- Kchh - eresztette el a csuklóm Hidan, majd Itachi felé fordult - na megjött a kis lovagod is. - forgatta meg a szemét.
- Ne húzz fel ennél is jobban - állt meg Itachi Hidan ellőtt.
- Mert mi lesz? Nem félek tőled idióta - nyögte ki Hidan, bár ne tette volna, hiszen amint kimondta Itachi becsukta a szemeit, majd lassan kinyitotta, viszont már a mangekyou sharinganjai látszottak és genjutsujába rakta Hidant. Mivel Itachi elmondta mi történik azzal a személlyel, aki a genjutsujába esik csapdába, így tudtam most egy percig kínozza, ami Hidannak három napnak fog tűnni. Igaz bírja a fájdalmat, de azért az ő szervezetét is megviseli. Miután el telt az az egy perc Hidan térdre rogyott és gyilkos tekintettel nézett Itachira.
- Ezt még megkeserülöd - kelt fel kissé szédelegve, majd elhagyta a buli helyszínét. Itachi ezután rám nézett, már a gyönyörű ébenfekete szemeivel, majd megfogta a kezem.
- Gyere, hazamegyünk - kijelentésére csak biccentettem, mivel amúgy sincs kedvem itt lenni ezek után, majd felkeltem és követtem kifelé. Mikor kiértünk leintett egy taxit, amibe beszálltunk és a címet bediktálva hazaindultunk. Az út csendben telt, semelyikünk se tudta, hogy szóljon a másikhoz, plusz én az előbbieket emésztettem, nem hittem el, hogy Hidan, így ki fog akadni. Míg ezen gondolkodtam az ablakon figyeltem a tájat, de időközben elnyomott az álom.

To be countined....

Bocsánat, hogy így megszakítom a részt, viszont nem szeretném nagyon hosszúra írni, így inkább majd a következőben folytatom. Remélem nem gond. <33