Akatsuki Chat

35.

Egész nap izgatottan vártam, hogy visszatérjen Itachi a bázisra, viszont még mindig nem érkezett meg és kezdtem aggódni. Már három óra is elmúlt, pedig azt mondta délre visszaér. Remélem semmi baja nem esett és még épségben van. Nem tudtam másra gondolni csak ő rá, és arra, hogy vajon mi történhetett. A folyosón lépkedtem fel-alá, mikor egyszer csak a bejárati ajtó nyikorgására lettem figyelmes, így egyből odakaptam a fejemet, viszont csak Konan lépett be az ajtón. A csalódotság és az aggodalom tört rám, amit Konan észre is vett, hiszen egyből odasietett hozzám.
- N-chan minden rendben? - kérdezte, én pedig válaszul csak nemlegesen megráztam a fejem. - Mi az? Mi történt? - kíváncsiskodott tovább, közben átölelt.
- Csak Itachi még mindig nem ért vissza a küldetésről, azt mondta délre hazaér, aztán elmegyünk valahová kettesben. Félek, hogy valami baja esett.
- Ohh értem. De figyelj Itachi tud vigyázni magára és nagyon erős, szóval tuti nincs semmi baja. Szerintem csak elhúzódik a küldetés, bár nem tudom miért. - a beszéde nem nyugtatott meg, hiába tudom, hogy igaza van. Egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak rá és arra mi az oka annak, hogy ennyit késik. - N-chan hallassz? Nyugodj le. Nem történt semmi baj vele. Ebben biztos vagyok.
- És mi van ha mégis?
- Tutira mondom, hogy nem. Nem olyan aki felesleges harcokba keveredne. -Kijelentése teljesen igaz volt, hiszen Itachi tényleg minden cselekvését átgondolja. Elég megfontolt embernek ismertem meg, szóval bármi is van a késésének a hátterében, annak elég erős indoka van. Az ajtó újra nyílni kezdett, mire kíváncsian és remyénykedve oda pillantottam, de csak Kisame lépett be rajta. Az aggodalom megint eluralkodott rajtam, hiszen együtt mentek el és fura, hogy csak Kisame jött vissza. Itachi mégis hol maradt? Egyből oda is siettem hozzá és kérdezősködni kezdtem.
- Mégis hol a fenében van Itachi? Mi történt vele? Ugye nem esett baja? - zúdítottam rá minden félelmem Kisame-ra, aki csak a vállamra tette a kezét, majd nyugodt hangon megszólalt.
- Nem esett semmi baja, jól van. Egy tónál van, valahol Konoha közelében.- Miután Kisame kimondta ezeket a szavakat, felhúztam a cipőm és rohanni kezdtem az említett hely felé. Egyből leesett melyik tó az és emiatt tudtam, hogy Itachi nincs is jól, vagyis lelkileg tuti nem. Mindig akkor megy ahhoz a tóhoz ha valami nyomasztja. Bár ilyenkor jobb szeret egyedül lenni, viszont érzem, hogy most szüksége van rám, így siettem, ahogy tudtam. Szerencsére a kilenc farkú miatt közel volt a mostani rejtekhelyünk Konoha-hoz, szóval hamar odaértem. Mikor megláttam a mólón ülni egymagában megszakadt a szívem. Odamentem és hátulról átöleltem, mire Itachi sóhajtott egyet.
- Láttam Sasuke-t, harcoltam is vele. Jól megnőtt, úgy néz ki nem rég fejezte be a Ninja Akadémiát- szólalt meg pár perc múlva, én pedig szorosabban öleltem magamhoz. Sokáig csak csendben ültünk egymást ölelve és néztük mindketten a vizet. Nem szólaltam meg, még véletlenül sem, mivel tudtam Itachinak most nem arra van szüksége, hanem egy kis lelki támogatásra. Tudatni akartam vele, hogy nincs egyedül, itt vagyok vele és segítek neki bármiben, támogatom mindenben. Itachi a hosszabb csend után újra sóhajtott egyet, aztán felém fordult.
-Sajnálom, hogy mégse vittelek el sehová, pedig megérdemled. - mondata után csak megsimítottam az arcát és elmosolyodtam egy kicsit.
- Semmi baj, majd legközelebb. Gyere inkább menjünk vissza, kezd hűvös lenni. - Itachi a válaszomra csak biccentett, utána pedig felkelt a mólóról. A bázis felé vette az irányt, követtem őt. Az útunk halkan telt, mind a ketten elmerültünk a saját gondolatainban, én leginkább azon tanakodtam, mi járhat Itachi fejében, mennyire lehet szomorú és azon, hogy vidíthatnám fel, de nem sok minden jutott eszembe. Bár tudtam, ilyenkor jobban szeret egyedül lenni, mégis úgy éreztem valamit tennem kell. Egy ötlet hirtelen beugrott a fejembe, emiatt megálltam egy pillanatra, amit Itachi így is egyből észrevett és felém fordult.
- Mi az N-chan?
- Ne menjünk most még vissza. Menjünk el egy kis időre csak mi ketten. Egy fürdőbe például vagy nem tudom. - osztottam meg vele a tervemet, mire Itachi csak megrázta a fejét, kérdőn pillantottam felé.
- Nem lehet. A terv szerint kell haladni. Meg kell keresni mielőbb az összes bijuut.
- Akkor kérjük meg Pain-t hagyd menjünk együtt és míg az egyik bijuu nyomát kutatjuk addig tudnánk kicsit lazítani.
- Viszont Kisame a társam, vele kell megcsinálnom a küldetéseket- sóhajtott Itachi. Tudtam, hogy nem ez van a háttérben, egyszerűen csak a magányba burkolózna most, de ezt nem engedhetem meg, jót tenne most ez neki.
- Itachi. Tudom a Sasuke-val való találkozás felkavart téged és úgy érzed a múltad miatt szenvedned kell, viszont ez egyáltalán nem így van. Nem tudtál volna mást tenni.
- De igen. Megvárhattam volna, míg Hiruzen kitalál valamit.
- Lehet. De Danzou tuti közbe lépett volna. Ha nem veled, akkor mással nyíratja ki az Uchiha klánt és szerintem Sasuke se maradt volna életben, szóval jobb, hogy így történt. - Itachi nem válaszolt erre semmit, csak némaságba burkolózott, majd előre ment. Egy aprót sóhajtottam, aztán lassan kullogva utána mentem. Sok neki ez most, nem kellett volna erőltetnem a kis kiruccanásra, lehet jobb ha egyedül hagyom egy kicsit míg felemészti.....

To be continued...