Akatsuki Chat

30.

Egy magas, hosszú hajú alak sétált az Akatsuki bázis folyosóján. Hidashi szobájába igyekezett, hogy elhívja valahová, együtt töltve a napot. Sokat gondolkodott merre mehetnének, de végül úgy döntött, majd rögtönöz és több helyre is elviszi a szerelmét. A férfi bekopogott a szobába mikor odaért, miután engedélyt kapott a belépésre, benyitott. A lány kicsit meglepődött a férfi látványán, hisz nem tudta, hogy átjön, de egyáltalán nem zavarta a dolog.
- Hát te Kakuzu? - kérdezte Hidashi, mire Kakuzu vállat vont és beljebb fáradt.
- Úgy gondoltam elmehetnénk kettesben erre-arra. - válaszolt neki Kakuzu, közben leült az ágyra Hidashi mellé - Szóval lenne kedved eljönni velem? - kérdezte mosolyogva. A lány bólintott egyet és ő is ejtett egy mosolyt.
- Persze, de előbb szeretnék beszélni N-channel csak nem tudom merre lehet.
- Elment beszélni Hidannal - mondta Kakuzu, mire Hidashi hirtelen felpattant és kicsit rémült tekintettel figyelte a fiút.
- Hogy mi? Elengedtétek egyedül? Mondták a többiek mi történt a buliban. Mi van ha bántani fogja? - Hidashi ideges lett, mivel féltette barátnőjét, nem akarta, hogy N-chanak baja essen. Kakuzu is felkelt és átölelte a lányt, a hátát pedig simogatni kezdte.
- Nyugi semmi baj nincs. Hidan nem fogja bántani. - próbálta nyugtatgatni, de Hidashi csak idegesebb lett.
- Honnan veszed, hogy nem fogja bántani? A buliban is eldurvultak a dolgok és most ketten vannak, ki tudja mit fog vele csinálni. - aggódott egyre jobban a lány, Kakuzu tovább simogatta, hátha sikerül lenyugtatnia és egy csókot nyomott a homlokára.
- Nem lesz baj, nem fogja bántalmazni, hiszen szereti N-chant és igazából a bulin történtek miatt is mérges volt magára Hidan. Nem akart így ráijeszteni.
- Ezt Hidan mondta?- nézett fel kérdőn a lány a férfira. Kakuzu csak biccentett egyet.
- Igen, miután hazaért eléggé levert volt, megkérdeztem mi történt, aztán mindennek elhordta magát, hogy így alakult. Meg ha bármi lesz N-chan úgyis értesíteni fogja gondolom Itachit. - Hidashi ezek hallatán már nyugodtabb volt, de kicsit még mindig aggódott a barátnőjéért. Viszont tudta N-chan erős és okos is, szóval ha rosszul alakulnának a dolgok, akkor kitalál valamit- Megnyugodtál?- kérdezte Kakuzu, miközben Hidashi haját simogatta, a lány biccentett egy aprót.
- Egy kicsit, na de hová szeretnél menni?- nézett fel a lány.
- Van egy pár hely ahová elmennék veled ma, szóval induljunk is neki- nyújtotta a kezét a lány felé, aki elfogadta és megfogta. Kakuzu a kijárat felé indult a lányt, pedig követte őt, majd kiléptek az ajtón és útnak indultak.

N-chan, vagyis a te szemszöged
Nagy nehezen, de megtaláltam azt a kis faházat, amiről Kakuzu mesélt. Ő mondta, hogy nagy eséllyel itt találom Hidant és így is lett itt volt, de amilyen állapotban, arra nem számítottam. Egy kicsit meg is ijedtem, viszont ezt a félelmet félre raktam és beljebb léptem. Hidan éppen egy másik embert áldozott fel, kb mindenhol vér volt, amitől hányingerem lett, hiába vagyok hozzá szokva, számomra ez a látvány akkor is frusztráló. Az áldozat a falon lógott, köré egy nagy kör volt festve gondolom a saját vérével, a körben pedig egy háromszög. Ugyanaz a jel, mint Hidan nyakláncán. Gondolom a Jashinista vallásához van köze. Próbáltam megszólítani, viszont nem jött ki először hang a torkomon, kicsit lesokkolt a látvány, de erőt vettem magamon és újra szólítottam.
- Hidan! - végre a hangom is előkerült, amire Hidan felkapta a fejét és felém fordult. A szemei dühöt árasztottak, így kissé megijedtem tőle.
- Mit akarsz te itt? Tűnj el innen!- szúrósan nézett rám, ami miatt összeszorult a gyomrom. Tudtam mérges rám, de azt nem, hogy ennyire. Lehet tényleg el kéne menjek, viszont vissza szeretném kapni a barátom.
- Csak beszélni szeretnék veled Hidan
- Én meg nem! Szóval menj el! -vágott közbe, mire sóhajtottam egyet. Nem akartam elmenni, beszélni akartam vele és ezt tudtára is adtam.
- Nem megyek el addig míg nem beszéltem veled!- jelentettem ki, Hidan pedig lassan elkezdett felém jönni. A szemei csak úgy lángoltak a méregtől, emiatt ijedten hátrálni kezdtem. A kasszáját hirtelen felém nyújtotta, a falnak ütköztem.
- Azt akarod, hogy téged is feláldozzalak?- kérdezte, mire nyeltem egyet. Tényleg megtenné velem? Nem. Nem hiszem.
- Nem tennéd ezt. Hidan tudom, hogy haragszol, mivel Itachit választottam- Itachi neve hallattán undor futott az arcán és már mondani akart volna valamit, de nem hagytam neki és folytattam - Tudom, hogy szeretsz. És ezért azt is meg kell értened, nem lehet irányítani azt, hogy kit szeressek meg. Itachit régóta ismerem és szeretem, így már egyértelmű volt nincs helye senki másnak a szívemnek, viszont nagyon megkedveltelek téged és hiányoznak a hülyeségeid. Jó barátom vagy.
- De én több akarok lenni mint barát, nem érted?
- De megértelek, hisz nemrég így is én éreztem és sajnálom, de nem tudlak másként tekinteni.- Kicsit rosszul érzem magam, hogy nem adhatom meg azt neki, amire vágyik, viszont én mást szeretek és ezt ő is tudja.
- Akkor meg nincs értelme visszamennem.
- Pedig van. A csapatunk tagja vagy és az egyik legjobb barátom. Hiányzik az, hogy idegesítjük egy mást.- válaszoltam neki őszintén, mert tényleg így van. Bármennyire is utáltam a legelején, annyira megkedveltem most.- és Mr. Szeretnivaló is hiányol- mosolyogtam rá. Hidan úgy tűnik elgondolkodik valamin, majd sóhajtott és leengedte a fegyverét.
- Jó legyen. Visszamegyek. És még jobban idegesíteni foglak mint eddig, szóval készülj fel.- mosolyodott el ő is egy kicsit.- N-chan amúgy sajnálom, nem akartam veled úgy viselkedni, nem akartalak megbántani, én akkora egy idióta vagyok- a szemei mintha kicsit könnybe borultak volna, amin meglepődtem. Szóval Hidannak is van egy gyenge oldala?- És igazából most se szerettelek volna elküldeni, de nem akartam, hogy ezt lásd.- a mondanivalója végén felsóhajtott, mire én megráztam a fejem.
- Semmi baj Hidan. Mind tudjuk az alkohol rossz hatással van az emberre, sokan agresszívabbak lesznek tőle.
- De én nem akartam. Nem kellett volna ezt tennem. - sóhajtott újra és láttam rajta, hogy ez az egész eléggé megviselte, emiatt megsajdult a szívem és nem tudtam hibáztatni egy kicsit sem.
- Fágylat rá- mosolyogtam rá- csak gyere vissza és legyünk újra jóban.- Hidan a válaszomra kicsit elmosolyodott és biccentett.
- Rendben- oda akartam lépni hozzá, hogy átöleljem, de Hidan nem engedte. Kicsit furán néztem rá, emiatt picit elmosolyodott. - Tiszta vér vagyok idióta, ne gyere ide, mert te is olyan leszel.
- Nem érdekel - ugrottam rá hirtelen és átöleltem, Hidan meglepődött, de sikerült megtartania és magához ölelt.
- Ha ezt látná az urad kinyírna- kuncogott kicsit, mire csak megvontam a vállam.
- Tudja Itachi, hogy őt szeretem, szóval nem tenné. Legalábbis remélem.- A jashinista csak mosolygott.
- Hát ez elég biztató. - nézett rám vigyorogva, majd hirtelen ledobott engem, így a földön kötöttem ki.
- Hey ez nem volt- mérgesen figyeltem őt és próbáltam felkelni- mi van ha betörik a fejem?- vontam kérdőre, de ő csak vállat vont és megfogta a kezem, aztán fel segített.
- Na menjünk vissza.- indult meg a kijárat felé, én pedig követtem őt. Az út nagyrésze egymás ugratásával telt el, így kicsit tovább tartott a hazafelé vezető út, a szokásosnál, de egyikünk se bánta meg.

To be continued...