U Y C A ● ChanBaek

SeoJoon x WooSeok SPECIAL 1/6

|| Senki nem kérte, de én még is hoztam xd.. Szóval.. már egy éves a sztori? Azt hiszem lmfao. Szóval biztos már olyan nyolc hónapja terveztem specialt írni ehhez a könyvhöz és végre eljutottam odáig, hogy rendesen meg is tegyem.. nem tudom mi van velem mostanában, állandóan vissza megyek a régi könyveimhez. Bár nem hiszem, hogy sokan fogjátok ezt olvasni, mert vagy szimplán mindenki megfeletkezett erről a sztoriról, vagy csak pont nem fog érdekelni titeket SeoJoon (A három testvér apja) és WooSeok (BaekHyun apja) története, de azért jobb megosztani mint csak tartogatni magamnak. Aki viszont végig olvassa annak köszönöm ^^ ||

Orrnyergemet szorítva próbáltam visszafogni magam, hogy ne nyúljak le a legalsó polchoz és vegyem ki belőle a boros üveget. Igaz, megígértem a gyerekeimnek, hogy soha többet nem iszok, ha felejteni akarok, ám mit tehetnék?

Ma van az a szörnyű nap.. mikor megtörtént a baleset és elveszítettem életem szerelmét, a nőt, akiért feláldoztam volna magam, a feleségem, akinek mindent megakartam adni.

Jia a legtökéletesebb ember volt, a mosolya mindenkit feldobott, ragadós nevetése bárkit kihúzott a rosszkedvből. Sose veszekedett senkivel, mindig lágyan beszélt mindenkihez.

Imádott kertészkedni, nem volt nap, hogy ne ment volna ki gondozni a rózsakertet, néhányat sokszor behozott a házba és vázába tette őket. Nem elég, hogy gyönyörű volt, még okos is, nem véletlen, hogy beleszerettem.

Fiatal szerelem volt, naiv ígéretekkel, buta konfliktusokkal, olyan szülőkkel, akik nem támogattak minket. Jia szegény családból származott míg az enyém gazdagból.

Anyám és apám úgy gondolták számomra az lenne a legjobb, ha egyrangú nőt vennék el. Minden pénteken óráim után szebbnél szebb lányokat mutattak be nekem, viszont egyikük se hatott rám úgy, mint Jia.

Apa odáig is elment, hogy próbált eltiltani tőle, képes volt elmenni Jia szüleihez, bemocskolta a nevem, azonban minket még ez sem állított meg.

Elegem lett. Egyáltalán nem érdekelt a fiatalságom, vettem egy eljegyzési gyűrűt. Rettegve térdeltem le elé, azt hittem elutasít ehelyett sírva a nyakamba ugrott, örült amiért nem akartam őt feladni.

Anya vette észre, hogy kiszökök éjszakánként így testőrt állított mellém, ott tört el a mécses. Megmondtam nekik, hogy elveszítik az egyetlen fiúkat vagy hagyják, hogy megházasodjunk Jiával és akkor maradok, átvéve a Park céget.

Örültem mikor azt mondták elvehetem életem szerelmét hiszen még is csak két évig harcoltunk a kapcsolatunkért, megérte.

Olyan nagy esküvő tartottunk, hogy még a Japán hírekben is benne voltunk. A nászutunk volt a számunkra a legemlékezetesebb, egymásnak voltunk az első, olyan szerencsétlen voltam, hogy végig nevettük az egészet.

Teherbe esett. Bár váratlanul ért minket, izgatottak voltunk. Jia szerencsés volt a terheségével kapcsolatban, nem voltak reggeli rosszullétei, nem vált válogatóssá, a kedve se változott hirtelen.

Sose lett érzékeny, szomorú, mérges csak úgy a semmiből. A szülés is mindenféle komplikáció nélkül történt, a filmekben azt látni, hogy a nők, avagy férfiak sikítanak a fájdalomtól, Jia alig mukkant meg, életemben nem tapasztaltam tőle oly' akkora nyugodtságot mint akkor.

Világra jött az első gyermekem, JinYoung aki már babaként is jobban hasonlított az anyjára, mint rám. Keveset sírt, éjszakánként ritkán ébredt fel, aminek mind ketten örültünk.

Sajnos amiért megígértem a szüleimnek, hogy átveszem a céget nem tudtam annyi időt tölteni velük amennyit szerettem volna, este pedig állandóan hullafáradtan estem be az ágyba, hogy utána másnap ugyan megismétlődjen minden.