U Y C A ● ChanBaek

SeoJoon x WooSeok SPECIAL 2/6

Egyre jobban éreztem, hogy az idegességem pumpálódik felfelé, akárhová néztem ott volt. Még ha próbáltam nem rá figyelni akkor is éreztem, hogy az aurámban ólálkodik.

Arról nem is beszélve, hogy mindig talált valamiben olyat, ami szórakoztatta és mikor kérdőre vontam a nevetése okát, megrázta a fejét vagy megvonta a vállát, nem válaszolva, ami még jobban felcseszett, pedig harmincnyolc éves koromra már rég meg kellett volna tanulnom lenyelni a haragom.

Sőt.. egészen eddig azt hittem elég higgadt ember vagyok, erre ez a WooSeok betáncol az életembe és felborít mindent. Már a levegővételét se bírom elviselni..

Nem, mint ha rámordulhatnék, hogy hagyja abba a lélegzést. Halkan felsóhajtva pillantottam fel egy szerzősédi lapról és a sarok felé néztem.

Mivel soha nem volt tervemben, hogy valaha felveszek egy asszisztenst maga mellé nem alakítottam ki egy külön irodát, és mivel már sehol máshol nincsen hely SeHun eldöntötte berendelt egy asztalt az ÉN irodámba és megkapta az egyik sarkot.

A cég laptopján mindig hangosan pötyögött, úgy hangzott, mint ha csapkodta volna azt a szerencsétlen billentyűzetet. Most viszont valamit nagyon nyomogatott a tableten, ráncolta a homlokát, néha mérgesen felhúzta az orrát.

Igazából.. fogalmam sincs mit csinál, mert én tuti nem adtam neki semmiféle feladatot, mindig mindent SeHunnal beszélt meg... ami miatt az agyvizem már lassacskán kezdett kifolyni.

Elhúzva a szám húztam magamhoz egy üres lapot, összegyűrtem, remélve, hogy felfigyel rá a férfi, de mikor nem tette a világ leggyerekesebb dolga jutott az eszembe s bár tudtam nem kéne megtennem, megdobtam a galacsinnal.

- Ön most.. - pislogott meglepetten, letéve az asztalra a készüléket lehajolva a földre esett összegyűrt papírért - tényleg megdobott? - hőkölt meglepetten, végül pedig felnevetett.

- Most min nevetsz? - grimaszoltam.

- Azt hittem.. Nos.. ez nem egy játszótér - szelídült a nevetése egy mosollyá.

- Hát nem az. Egy ideje próbáltam felhívni a figyelmed - hazugság. - De nem reagáltál.

- Aha~ - mondta túlságosan is lassan, egyértelműen nem hitt nekem. - És mit szeretne? Esetleg kávét? - már állt is volna fel, de leintettem.

- Nem, csak tudni akarom mit művelsz azon a tableten - mutattam az asztalára, kinyújtva a kezem, ezzel mutatva, hogy adja oda, amit hezitálás nélkül megtesz..

- A jövő heti megbeszélést próbáltam sorrendbe rakni, mivel három egymásba ütközne és hát ugye nem tud háromfelé szakadni. Az előző szünetben már felhívtam a könyvkiadót, de nem vették fel - magyarázta miközben én néztem a tervét, amit digitálisan felvázolt. - Hallottam Mr. Ohtól, hogy próbál szerződni egy zenei iparral, eddig visszajelzések nélkül. Viszont sikerült összehoznom egy megbeszélést, viszont akkor megint át kell tenni egy másik tárgyalást az itteni kis vezetők között.

- Itt van egy üres hely, tegye be oda - vontam vállat.

- De uram, akkor semmi szünete nem maradna, és ne haragudjon, de önnek kijárna egy hosszú szünet - harapta be az ajkát, ám mielőtt bármit is mondhattam volna folytatta. - És.. kötve hiszem, hogy az épület egyik feléből a másikba tudna érni, még ha sietne is. Biztos vagyok abban nem szeretne rossz benyomást tenni.

Ciccegtem alig hallhatóan, mert tudtam igaza volt. Pontosan emiatt veszítettem halomnyi szerződést, mindenkinek ígértem mindent, sokszor fel se tűnt, hogy ugyan arra az időpontra gyömöszölte be akár öt megbeszélést is és mindig későn jutott eszembe, hogy az az időpont még se jó.