U Y C A ● ChanBaek

Ö T Ö D I K

    Furcsának találtam, hogy a két testvér nem várt engem az iskola elött. Miért nincsenek itt? Hiszen mindig itt várnak, hogy megvédjenek. A pánik egyből elfog, rögtön kihalászom a telefonom, hátha kaptam üzenetet valamelyiktől.

07:23 "Szia Baek! Ne haragudj, de JinYounggal nem tudunk menni a héten az iskolába, mind ketten lebetegedtünk. Nagyon vigyázz magadra, ne is figyelj a sok idiótára, ne engedd, hogy bántsanak a szavaik, mi tudjuk csodálatos vagy ♥.

07:31 "Óó~ gyógyuljatok hamar ^^'. Megteszek mindent azért, hogy biztonságban maradjak. Aranyos amiért aggódsz értem :3"

El se kellett raknom a mobilom, Yeol egyből vissza írt.

07:31 "Persze, hogy aggódom! Fontos vagy nekem."

07:31 "Vagyis nekünk* kijavított a telefonom.

Mosoly jelenik meg az arcomon.

07:32 "Nekem is fontos vagy, és engem nem javított ki a telefon ;)"

Visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe és dübörgő szívvel haladtam befele.

Pont olyan érzés mikor a Parkok még nem voltak a terepen, gombóc van a torkomban, minden lépésnél megremegett a lábat. Még is.. hogyan védjem meg magam ezektől a vadálatoktól?

Automatikusan átölelem a hasam és beléptem az épületbe. A diákok megszokták, hogy a két testvér az oldalamon szokott lenni, szóval most, hogy nincsenek itt meglepődtek de egyből vigyorogva ribancoztak le. Ha azok akiket nem is ismerek így viselkednek velem akkor az osztálytársaim hogyan fognak?

Kizárva a bántó szavakat léptem be a termünkbe, szemem egyből Nanán landolt aki éppen Jacksonnal beszélgetett, inkább veszekedett.

– Jin-ah ugye tudod, hogy ezért nagyobb bajba is kerülhetsz? Fogalmam sincs miért utálod BaekHyunt ennyire, de ki van zárva, hogy segítsek neked! Akár akarom akár nem, terhes a gyerekemmel.

– Ugyan már Jackie, mindenki tudja, hogy- – Nem fejezte be a mondatát, mert észre vett engem, arca egyből elvörösödött a dühtől- – Hagyjuk, akkor menj innen, úgy se veszem hasznod!

– Szörnyeteg vagy Im Jin-ah! – fordult meg, felém kezdett jönni s meglepődtem mikor megragadta a kezem kirángatva a folyosóra. Mit akar tőlem? Mért megyünk az iskola mögé? Félek. – Nyugi, nem akarlak bántani.

– Akkor mit akarsz?

– Tényleg az enyém? – mutat a hasamra. Bólintok. – A francba – masszírozta a homlokát idegesen. – Figyelj, én sajnálom amiért.. ebbe a helyzetbe kerültél miattam.. meg azt is, hogy.. meg verettelek két senkiházival.. én. – Látszott rajta, hogy nem igazán tudja mit mondjon nekem így türelmesen vártam. – Jin-ah kezd túl messzire menni.. már én se akarom, hogy bajod essen miatta.. szóval..

– Hé, semmi baj – teszem kezem a vállára mikor pánikolva dadogni kezd. – Megszoktam, hogy mindenki oktalanul utál – hátráltam meg.

– Kivéve a Park testvérek, ők az elejétől kezdve kedveltek, nem vakultak meg a hazugságoktól.

– De benned van annyi, hogy bocsánatot kérj, nem úgy mint egyesek. Egyébként is, mit akar Nana csinálni?

– Megakar félemlíteni, nagyon szeretné ha ChanYeol az övé lenne – rázza meg a fejét. – Amúgy hol vannak?

– Lebetegedtek.

– Ó, hogy ha biztonságba akarod magad érezni.. jöhetsz hozzám.

– Honnan tudhatnám, hogy ez nem egy csapda? – húztam fel kérdően a szemöldököm.