U Y C A ● ChanBaek

H A R M A D I K

     Lehajtott fejjel haladtam a kijárat felé. Hihetetlen rosszul érzem magam, reggel óta hányhatnékom van s valamiért a hátam állandóan görcsben áll. Egyik szünetben képtelen voltam felállni... ez a terhesség rendesen megvisel, irigy vagyok azokra akik az egész baba hordása alatt nincs semmi bajuk, ám nem úsztam meg olyan könnyen és még jó sok akadály van előttem.

Homályosan láttam ahogyan a diákok kifele mennek, valaki meglökött hátulról és mivel semmi erőm nem maradt el is estem. Basszus! Beütöttem a térdem.. Szánalmasnak érzem magam, senki se áll meg, hogy segítsen, kinevetnek, fotókat csinálnak. Utálom ezt.

– Hé, jól vagy? – guggolt le elém egy diák, kezet nyújtva. Már megtanultam, hogy nem szabad bedőlni, túl sokszor csalódtam, a szívem már nem bírja tovább..

– JinYoung! Hagyd azt a ribancot, hiszen te is tudod mekkora hazudós! – kiáltott fel egy fiú a tömegből. JinYoung? Chae és ChanYeol bátyja? Ez az első hogy látom őt.. vagyis a második..

– Majd eldöntöm mit csinálok, nincs szükségem a pletykára – morogta, óvatosan átkarolta a derekam és lábra segített. Ellenkezni akartam, de tényleg nem maradt semmi erőm.. ha megver ő is.. akkor így jártam.. majd újra megvédem a hasam.

Lassan tértünk be a vécébe ahol a falnak támasztott.. Ugh, olyan vagyok mint valami báb.

– Kérsz vizet? Bontatlan és hideg. – Normál esetben visszautasítanám, de ez csak víz.. ezzel nem bír bántani.. főleg ha bontatlan, így vonakodva elvettem tőle. – Ez az első napom az iskolában és már mindenki azt hiszi a haverjuk vagyok. Rólad sokat hallottam. – Megforgattam a szemem miközben nagy kortyokban ittam a folyadékot. – Nem szokásom elhinni mindent amit olyanoktól hallok akiket nem ismerek – vett ki a zsebéből valamiféle müzliszeletet amit kiszedve a csomagolásából kezdte el enni. – Az öcsém a te osztályodba került, remélem nem rosszalkodik, kicsit idióta.

Az üvegre csavartam a kupakot. Vállat vonok. Túl szarul voltam ahhoz, hogy azt figyeljem hogyan viselkedik ChanYeol.

– Az első szüntben boldogan mesélte, hogy te fogod körbe vezetni, utána a másodikban valami lánnyal beszélgetett.

– Nanával..

– Ah, róla is sokat hallottam.

– Figyelj, köszönöm amiért... adtál vizet és felsegítettél a földről, de nincs időm a csevegésre – tettem el a táskámba a palackot.

– Láttam hogyan viselkednek veled odakint, szörnyű. Chae mesélt már rólad és mivel a húgom kedvel, én is. Nyugodtan jöhetsz hozzám ha valaki csesztet.

– Lehet hogy ChaeYoungal jóban vagyok, viszont benned mi okom lenne megbízni? Az öcséd is kedves volt míg Nana besározta a nevem.

– Argh, beszélnem kell azzal a tökfejjel – masszírozta a homlokát. – Először is, nem bírom teljesen átérezni min mész most keresztül, ám ne feledd, a húgom terhes volt, csak úgy mint most te. Az iskolában ahová mindhárman jártunk sokan bántották miatta, apu pedig úgy döntött otthon fog tanulni, Chant és engem kivett abból az suliból. Chae sokáig szenvedett, egyedül érezte magát, minden nap látni ahogyan sír.. kicsit sem volt kellemes. Másodszor, ne haragudj a hülye  öcsémre, elég könnyen manipulálható. Ha úgy döntesz nem bízom bennem, legyen, csak szeretném ja tudnád, veled előbb barátkoznék mint azokkal a pletykálkodós pénzéhes piócákkal.

– ... Melyik terembe vagy?

– E/5, kivéve kémián és persze tesin.

– Akkor... esetleg.. lehetségesen néha benézek – morzsoltam az ujjaim amin elmosolyodott.