Outer banks (Y/n story)

33 rész

JJ szemszöge

Y/n már aludt a doktor utasításaira vártam.
- Milyen orvos maga? - kérdeztem a doktortól remegő hangon.
- Nem vagyok orvos. - mondtam majd megállt bennem az ütő, hogy egy nem is orvos gyógyítja meg Y/n-t ha sikerül neki.
- Jogilag vagyis nem. Inkább amolyan szolgáltató vagyok. - mondta
- Ezt, hogy érti? - kérdeztem mikor tartottam Y/n sebén egy kendőt, hogy ne vérezen közben pedig a doktor vagyis inkább "doktor" szedte elő műszerit stb.
- Ha egy orvostanhallgató meggyógyítja a köszvényt. Azt a nagy kutyák nem komálják annyira. Nem örülnek ha valamit nem tudsz meggyógyítani. Neki csak a pénz számit. Ez a helyzet. - mondta
- Értem. - mondtam bár őszintén nem igazán figyeltem rá.
- Tudok még valamit csinálni? - kérdeztem
- Csak csendben légy. Azt meg vedd le. - mondta én pedig így tettem
- Kint nem nagyon vérzik bent viszont igen. - mondta a doktor
- Mit jelent ez? - kérdeztem
- Hogy belevághatok. - mondta
- Ha belevágok sok vért veszít talán bele is hal. - mondta
- Nem nem fog meghalni. - mondtam
- De lehet, hogy nem a lényeg, hogy nem vonhatsz felelőségre. - mondta a doktor.
- Nem vonom. - mondtam
- Még valami egy ilyen meló 4 rugó. - mondta
- aze mindenük. - mondtam mikor oda adtam neki azt az egy aranyat.
- Rendben. - mondta Majd vette elő a kést
- Doktor. Kerem mentse meg. - mondtam könnyezve.
[...]
- Most mi lesz?- kérdeztem mikor végeztünk a műtéttel.
- Várunk, hogy felébredjen. - mondta a Doktor
- De bíztató a helyzet? - kérdeztem
- Idővel kiderül. - mondta a Doki majd ott hagyott engem egyedül Y/n -el.
Órákig várakoztam, hogy Y/n felébredjen. De nem mozdult. 16:00-kor a gép furát jelzett ellenőriztem Y/n pulzusát a csuklóján ott éreztem viszont a nyakán nem.
- Doki hé! - szóltam mire a doki egyből megjelent.
- A csuklóján érzem a pulzusát de a nyakán nem. - mondtam
- Ajaj. - mondta a Doktor nem túl bíztatóan.
- Mit csináljak? - kérdeztem
- Túl sok folyadékot kapott ha még kap belehal. - mondta a doki szóval a folyadékot gyors leállította. Felébrethetne.
- JJ! - szólított meg egy halk női hang.
- Y/n én vagyok. - mondtam Y/n kicsit kinyitotta a szemét de egyből becsukta.
- Hozok valamit rögtön jövök. - mondta az Orvos. Y/n arcára tettem a kezemet és óvatosan simogattam.
- Hol a faszomban van? - üvöltözött az orvos
- JJ? - hallottam megint Y/n-t
- Y/n! - néztem rá
- Nem érzek semmit. - mondta Y/n hallkan. Közben pedig egész végig simogattam.
- Nem. Jól van. Semmi gond. Csak hallgass meg. - mondtam
- Ha nem élem túl.. - kezdte volna Y/n
- Ne mondj ilyet túl éled. Nem lesz baj. - mondtam könnyezve.
- Végzünk az orvosnál és minden rendben lesz. - mondtam szipogva.
- Maradj velem oké? - kérdeztem mire Y/n csak lecsukta a szemét a gép pedig elkezdett megörülni (ami Y/n szívét jelezte)
- Doki! - mondtam
- Várj rögtön jövök. - mondta
- Doki. - mondtam kicsit felemelve a hangomat.
- Doki hé!! - üvöltöttem mivel a gép nagy vízszintes vonalat jelzet ami azt jelentette, hogy Y/n szíve leállt.
- Tudsz újraéleszteni? - kérdezte a Doki
- Nem. - mondtam
- A szegycsontot nyomd amíg mondom. - mondta a Doktor
- Ne törd el a Bordát. - mondta a Doki mire én belekezdtem az újra élesztésbe.
Y/n szája szürke volt sőt egész Y/n rosszul nézett ki. De nem adtam fel éreztem, hogy még élni fog. Egy könnycsepp csordult le arcomon újraélesztés közben.
- Rendben elég. - mondta az orvos majd levegőt fújt Y/n szájába. (Eszközzel)
Majd újra nyomtam Y/n mellkasát erősen nyomtam mindent bele adtam szerencse, hogy nem tört el Y/n bordája.
- Elég! - mondta az orvos majd megint fújt Y/n szájába levegőt.
- Mi a baj? - kérdeztem mikor a Doki nézegette Y/n -t.
- Hová megy? Segítsen! - mondtam idegesen mikor elment a doki.
- Túl sok vért veszített. - mondta a Doki
- Magatokra hagylak. - mondta majd becsukta maga mögött az ajtót én pedig totális pánikba estem.
- Nem lehet. - mondtam sírva, igen ilyenkor már nem tartottam vissza a könnyeimet. Nem mondom magamat érzékenynek de, hogy a szerelmedet végig nézed ahogy meghal neked is nagy darab esik le szívedről sőt nekem ilyenkor már nem maradt szívem Egy dolog tart életben az pedig Y/n. Szóval ha ő nincs akkor mi értelme van az életnek. Barátaim? Otthon vannak. Haza mehetek? Nem. A rendőrség vár nem jogosan? Igen. Ez az egész fájt de mégis benne volt valami. Talán még megmenthetem? Vagy ez vagy egy élő Y/n de csak talán kb 10% esély van rá. Nem adom fel.
A lelegesztetőt a kezembe vettem és fújtam a levegőt Y/n szájába és orrába. Utána nyomni kezdtem a mellkasát.
Y/n nem adott semmi élet jelet. Éreztem kicsit legbelül, hogy kezd az egész reménytelen lenni. A könnycseppek újra megjelentek arcomon. Próbáltam minden beleadni az újra élesztésbe. Nyomás után újra levegőt fújtam majd újra nyomtam majd újra fújtam.
- Maradj velem. - mondtam sírós remegő hangon.
- Ne halj meg kérlek. - mondtam halkan.
- Ébredj fel kérlek. - üvöltöttem egy fájdalmasat. Nem Y/n -re inkább csak Istent szólítottam, hogy segítsen Y/n-en.
- Y/n ébredj! - üvöltöttem megint.
Majd feladtam az ott lévő széket eldobtam a francban. A sokktól remegtem iszonyatosan. Olyan idegiállapotba kerültem mint még soha. A lelkem mélyén Y/n édes hangját hallgattam. Becsuktam a szememet és a közös emlékeinket képként láttám.

- Visszaemlékezés-
- Nem akarok flexelni de még mindig jobb vagyok nálad. - mondta Y/n nevetgélve
- Bekell ismernem igazad van. - mondtam
- Amúgy ha már mindketten szerelmesek vagyunk egymásba akkor Y/n lennél a barátnőm? - kérdeztem Y/n mire egymás szemébe néztünk mélyen majd így szólt:
- Ezer örömmel JJ. - mondta Y/n boldogan majd megcsókoltam.
- Visszaemlékezés vége-

- Új visszaemlékezés-
- Nem tudtam megtenni! - mondtam sírva arra utalva hogy apát nem tudtam megölni.
- Nem bírom őt tovább! - mondtam Majd iszonyat szorosan megöleltem Y/n-t. Egy idő után Kie és Pope is odajött és együtt nyugtattak.
- Köszönöm hogy vagy nekem. - mondtam halkan
-Én köszönöm! - mondta Y/n majd egy puszit nyomtam az arcára
- Visszaemlékezés vége-

- Új visszaemlékezés-
- Y/n ? - nézetem kérdően Y/n-re én  gyors fel keltél a "földről" . Y/n pedig közel jött hozzám
- Nélküled nem megy nekem! - mondta
- Nekem sem. Y/n én.... nem is tudom hogy mondjam én szeretlek! - mondtam JJ
- Én is szeretlek Jj! - mondta mire megfogtam Y/n derekat magamhoz húzottam és hosszasan megcsókoltam
- Visszaemlékezés vége-

A fejemet Y/n fejéhez tettem és sírtam nem tudtam elengedni Y/n. Más az ha egy 80 éves ember hal meg mint egy 16 az egyik dolog az hogy a 8o éves már élt lettek gyerekei unokái élvezte az életet viszont Y/n még le sem érettségizett. Meg egy 80 évesnél jobban fel vagy készülve lelkileg, hogy elfog menni. Viszont egy 16 éves egészséges lánynál nem. Saját magamat is hibáztattam, hogy nem mentettem meg Y/n-t, hogy nem én áldoztam felmagamat. Y/n többet érdemel.
Y/n letérdeltem és néztem a szép arcát.
- Szeretlek. - mondtam neki. Közben pedig fejét simitottam. A fejemet lehajtottam Y/n mellé és a gépet néztem. Viszont a gép jelezni kezdett, hogy van pulzus. Kérdően néztem a gépre majd Y/n-re. Y/n csuklóját néztem és éreztem szíve dobogását.
- Doktor? - néztem a doki felé
- Te őrült kishülye. - mondtam Y/n-nek a Doki ránézett és mosolyogva bólintott.
- Él! - jelentette ki. Majd újra kiment a szobából. Én pedig erre csak egy nagyot sóhajtottam.
[...]
                           Y/n szemszöge

Kábultan ébredtem fel. Be voltam takarva a gép csipogott mellettem. A fájdalmat már nem éreztem de amúgy sem éreztem semmit az érzéstelenítő miatt.
- Mi a fene történt? - kérdeztem mikor körbenézten JJ nem volt ott az ajtó mögött volt. Óvatosan felkeltem és mikor felálltam vittem magammal valami folyadékot ami a kezemen át volt beadva. Tudtam járni szóval az ajtóhoz biccegtem és benyitottam.
- A mindenit ifjú hölgy. - mondta az orvos
- Feküdj le. - mondta JJ
- Meddig aludtam? - kérdeztem a falán támaszkodva
- Nem eleget. - mondta JJ
- Még odaérhetünk? - kérdeztem
- Nem, ennek vége. - mondta JJ
- Oké? - kérdezte JJ
- Nem nincs vége. - mondtam
- Van egy órank. - mondtam az órára pillantva.
- Pihenned kell. Lelőttek. - mondta JJ
- Kedves vagy. De indulnunk kell! Jól vagyok. - mondtam kicsit bízalmatlanul.