Outer banks (Y/n story)

56 rész

[...]

Már besötétedett. Az erdőben voltunk. Az autóban. Ami jelenleg darabokban volt.

- Mindenki jól van? - kérdeztem miközben lesöpörtem magamról az üvegszilánkokat.
- Soha jobban. - lihegte Kie az első ülésen. Hogyan jutottunk ide? Pope vezetett (legnagyobb hibánk) amivel az az egyetlen gond volt, hogy majdnem meghaltunk. Pope tőből nyomta a gázt közben pedig nagyobbnál nagyobb hülyeségeket mondott. Majd végül neki mentünk egy fának ami neki ment egy másiknak.
- Többet nem vezethetsz Pope. - mondta JJ miközben kinyitotta az ajtót
- Apám kocsija! Oh ne! - szaladt Kie megnézni elől apja autóját.
- Megvagy? - nézett rám JJ - Sebed? Nem vérzik ? - fogta meg a kezemet - Nem fáj semmid? - kérdezte JJ
- Megvagyok. - mondtam mire mélyen a szemébe néztem
- Kie erre egy szó van. Totálkáros. - mondta JJ
- A szüleim meg fognak ölni. - mondta Kie
- Amúgy is arra készültek, nem? - kérdeztem
- Végül is. - emelte a vállat Kie
- Gyalog kell mennünk. - mondta Pope
- Nyugodj már le! - szólt Sarah
- Kell a kereszt!
- Most haltál meg majdnem. - mondta John B
- Állj meg Pope. - szóltunk utána mire hirtelen megállt felfigyelt a teherautóra ami mellettünk ment. Mi is ránéztünk. Tudtuk mire gondol.
- Futás a templomba! - szólt Pope mire mind sprintelni kezdtünk.

[...]

- Eltűnt! - szólaltam meg mikor beléptem a templomba.
- Francba! - üvöltött JJ. Ennyit a tervről. Hogy történt ez? Miért pont velünk? Mit vétettünk?
- Oké kéne egy terv. Gondolkozz. - szólt JJ közben ide oda járkált. Sarah némán álldogált lehajtott orral. Kiara az arcát a kezébe temette. John B agyalt a terven. Pope pedig szomorúan ült és gondolkozott.
- Gondoljatok bele, Denmark itt ült és prédikált azoknak akiket felszabadított. Rabszolga volt, a Royal Merchant egyetlen túlélője, partra vitte az aranyat és a keresztet, és mindenkit felszabadított aki besétált azon az ajtón. Templomot, családot gyülekezetet hozott létre. Egy otthont. A Limbrey család pedig mindentől megfosztotta. Kutyákat uszítottak a családjára és felakasztották amiért elhozta a hulláikat. Elég. Elegem van ebből a szarból. Ennek nem szabad így végződnie. Győznünk kell skacok. Megszerzem a családom keresztjét! - mondta Pope mire a templom ajtaját kinyitotta majd felénk fordult - Csatlakoztok? - kérdezte
- Ha már így kérded.. - mondta JJ
- Gondolkozzunk rajta. - mondta John B
- Írjunk egy listát. - mondta John B
- Naná, hogy jövünk Pope! - szólalt meg JJ

[...]

Elmentünk a Cameron-házhoz. Útközben viszont a baleset helyszínt megtalálták ezáltal minket is. Kie-t elvitték közölünk. Úgy, hogy az akció nélküle folytatódott. A Cameron ház előtt leparkoltunk majd nyomban kiszálltunk a kocsiból.
- Nála van a kamion. Ott áll! - néztünk ki a kerítés tetején.
- Bukj le! - szólt John B
- Fogadjunk, hogy Rafe odarejtette a keresztet. -mondta Pope mikor Rafe kiszállt az autóból.
- Csak egy módon tudhatjuk meg. - mondta Sarah majd elindult a kapu felé.
- Várj! - szólt utána John B mire Sarah megállt. 3 lépésnyire voltak távol. Épphogy hallottuk miről beszélgetnek néha rájuk néztünk de nem akartuk feltűnően bámulni őket inkább csak hallgattuk az eseményeket.
- Szeretnek beszélni veled valamivel kapcsolatban. - mondta John B
- Mivel kapcsolatban? - kérdezte Sarah
- Velünk. - mondta John B
- Velünk? - kérdezte hangosan Sarah mire egy pillanatra rájuk néztünk majd visszafordultunk.
- Ne mondjátok komolyan, hogy most fogja vele újra kezdeni a kapcsolatot. - mondtam
- Hát pedig úgy tűnik. - mondta JJ
- Sajnálom Sarah. Nagyon sajnálom és ezt előbb kellet volna mondanom. Kérlek ezt vedd vissza!- folytatta John B
- Mire fogadsz Sarah elutasítja vagy Sarah újra járni fog vele? - kérdezte JJ
- Járni fognak. - mondtam
- Szerintem nem, áll a fogadás? - kérdezte JJ mire kezet fogtam vele.
Mire kezet fogtunk Sarah már John B-t smárolta.
- Ez válasz a kérdésedre? És igen, ezt kérem vissza! - vette el a nyakláncot.
- Fogadást ezennel megnyertem, mi a nyeremény? - mosolyogtam JJ-re.
- John B ide jössz végre vagy megis dühös? - kérdezte JJ
- Most kellet ezt? - kérdeztem
- Jól elhúztad. - mondta Pope
- Nyugalom! - szólt ránk John B mire elhallgatunk és figyeltük Sarah-t. Megnézte a kamiont még hozzá is ért próbálta kinyitni de nem sikerült. Ránk nézett és felemelte két kezét. Valamit kérdezett tőlünk majd a házra mutatott.
- Beakar menni. - mondta John B
- Na azt már nem! - mire mindannyian mutogattunk neki, hogy nem mehet be. Erre megfordult és bement.
- Adjatok már ki valami hangot! - szóltam mire John B elkezdett valami tyúk hangot kiadni.
- Neked ez a madár hang? - kérdezte JJ
- Igen
- Mint egy döglött csirke, maradj a fütyülésnél. - mondta JJ
- Másszunk át! - mondtam mire már kezdtünk mászni majd valaki dudált ránk.
- Elnézést! Uraim hölgyem. Puskák van jobban járnak ha lemásznak. Vagy nem lesz jó vége. - mondta a férfi mire leugrottunk és felettünk kezünket.
- Ez az jó!
- Uram ez nem az aminek látszik. - mondta JJ
- A sziget rossz oldalán vannak. - szólt a vén ember
- Hívom a rendőrséget!
- Nem kell ezt tennie uram. - mondtam
- Ezt majd eldöntöm én. - mondta
- Megmagyarázhatnánk? - kérdezte JJ mire felállt és elkezdte mai meséjét. - Uram, ön szerint mi csak pár kölyök vagyunk a Cultról de Mr. Cameron szerint nem. - mondta JJ mire összehúztam a szemöldökömet. Mit fog mondani JJ?
- A kertészei voltunk uram.  Éppen a főkertészre várunk. Mivel Tommyval - mutatott John B-re -elültettünk  egy ágyasnyi virágot az emlékére Mr. Cameron emlékére.- mondta JJ
- Folytasd! - szólt a bácsi
Elkezded valami hülyeséget beszélni JJ nem jegyeztem meg mivel megérteni sem tudtam. Úgy 10 percig beszélt a semmiről.
- ...a Rododendron Rend főlovagja tovább él itt bent. Ezért ültettük virágokat. - mire elkezdtünk bólogatni.
- Érzi ugye? - kérdezte JJ
- Mi ez? Éjjeli Jázmin? - kérdezte a bácsi
- Pontosan uram egy kis rózsával keverve. - mondta JJ
- Rendben, bocsánat, hogy zavartam önöket jó munkát! - szólt a bácsi mire beszállt az autóba és elment.
- Hihetetlen vagy. - pusziltam meg az arcát mire egy pillanatra rám mosolygott majd átugrotta Ward kerítését.
- Segíts! - szóltam mivel nekem nem ment a mászás. Mire JJ megfogta a derekamat felemelt és a tetejére emelt onnan már csak leugrani kellett.
- Köszi. - mondtam