Outer banks (Y/n story)

71 rész

Amint feltűnt izmos karja rajtam nyomban lelöktem magamról. Ne higgye hogy ennyivel letud kenyerezni.
- Őszintén, egyre inkább az apjára hasonlít, ugyanúgy viselkedik, agresszív, őrült, gyilkos ösztönök vannak benne. Iszik és dohányzik és még a lányomat is megrontja. Nézzétek, megértem, hogy kalandra vagytok, mert fiatalok vagytok és ezt onnan tudom, hogy én is voltam fiatal. De azt nem hagyom, hogy olyan dolgokba keveredjen a lányom ami élet veszélyes. Én csak a lányomat akarom biztonságban itthon látni, de olyanokkal, mint ti ez nem fog menni. - mondtam Mike
- Fejtse ki jobban. - néztem a szemébe
- Y/n hagyd! - szólt rám JJ
- Ezek a snecik, tönkretették a lányomat és az életet! JJ-t mindenki hazugnak és tolvajnak tartja, pont mint az apja. Te Y/n pedig olyan lettél, mint JJ. Nézz magadra tele van sebekkel, tehát verekszel, most is JJ fogott le mert szó szerint annyira kattos lettél, hogy ölni tudnál! -
A fejemben ekkor meghallottam a lövésem hangját amit még Singhel tettem. - ... ezeknek meg én nem vagyok hajlandó kitenni a lányomat! - mondta Mike. Pár mondatra nem figyeltem, de vannak tippjeim miket mondott. "Y/n rossz ember vagy" "szörnyeteg" "drogos kurva" ezek az átlag napi szólások rám. Próbáltam magamat a legjobban megjátszani. Csak rámosolyogtam.
- Elnézést, hogy tiszteletlen voltam. Egyébként gyönyörű ház. További szép napot. - léptem ki az ajtón.
Amint kiléptem azt hallottam ahogy Kiara és a szülei tovább veszekednek. JJ mögöttem sétált.
Majd 2 perc múlva Kie is megérkezett.
- Sajnálom srácok, a szüleim egyszerűen - folytat volna Kie de JJ a szavába vágott.
- Nem, én eddig is tudtam a véleményüket rólam. Már megszoktam. - mosolygott rá JJ
- Hogy megyünk a motoron 3-an? - kérdezte Kie mire mindketten rám néztek.
- Oh én öhm, csak elkísértem JJ-t nekem alapból dolgom van. Igen, dolgom. Szóval ha nem bánjátok, elindulok. - mondtam
- Öhm biztos vagy benne? - kérdezte Kie
- Persze. - mosolyogtam rájuk.
- Hát oké. De érj a hajóhoz időben!- mosolygott halványan Kie. JJ egy pár pillanatig maga elé bámult, majd gondolt egyet és elindult. Egyedül maradtam. Megint.

[...]

Haza mentem. Igazából mit tudtam volna csinálni. Magányosnak éreztem magamat, igazából ez nem volt egy új érzés sőt pont, hogy régi, csak az utóbbi pár hónapban, mióta Outer Banksben élek elfeledődött a magány érzete. Viszont most nincs velem a bátyám, Kie, JJ Sarah vagy Pope illetve Cleo. A karjaimat magam köré fontam és lehajtott fejjel sétáltam az utcán. Próbáltam valami jóra gondolni, de minden pozitív gondoltam csak JJvel és Kievel függött össze. Anyával mióta együtt volt Singhel azóta nem volt jó kapcsolatunk, így vele sincs túl sok jó emlékem. Most őszintén végig gondoltam, tán ennyire hálátlan vagyok?Másra sem tudok gondolni, mint hogy most haza menjek és szívják valamit vagy bevennék egy Aprazolámot avagy Xanaxot. Bár az most nem jönne túl jól mert a végén még bealszok és lekésem a hajót. Maradjunk a pozitív gondolkodásnál. A fejemben újra láttam a szokásos képeket. JJ újraélesztés, Singhre lővés, Rafe, Ward stb.. majd hirtelen megtaláltam azt az emléket amire szükségem volt.

- Visszaemlékezés -
(6 évvel ezelőtt)

Egy szép nyári nap volt. A madarak boldogan énekeltek, a nap melegen sütött. Csípte a bőrömet. A tengernek lassú hullámzását lehetett hallani. A levegő enyhén sós volt a tenger miatt, de a kertben levő sok virág illata elnyomta így a levegő kellemesnek mondható volt. Egy pokrócon ültünk eleinte csak én és Kie, de John B is csatlakozott hozzánk egy kisidőre. Éppen karkötőket csináltunk. Kiarának volt egy egész fonal gyűjteménye. Minden szín volt benne. Kie megtanított más fonási technikákat, így tudtam szív alakot fonni a karkötőbe vagy chevron alakba vagy papucs alakba. Éppen chevron-t készítettem Kiarának 5 felé színből (vörös, rózsaszín, sárga, krém, fehér). Már majdnem kész volt.
- John B, azért nézki ott rosszul mert megint nem a közepét tett oldalra hanem a legszélsőbbet. - tanította Kiara John B-t fonni.
- Ajj, én ezekhez nem értek. - forgatta meg a szemét John B majd kiszedte a három fonást amit elrontott és újra csinálta, de most jobban odafigyelt.
- Annyira lányos ez nekem, én még fonni sem tudok, ti meg sokkal nehezebbeket csináltok. - sóhajtozott John B.
- Azt ki csinálta? - kérdezte John B miközben szenvedett a fonással. Az én karkötőmre mutatott amit már elkészítettem. Átlagos karkötő volt átlós alakban volt fonva, talán azért tetszett meg John B-nek mert viszonylag "fiú" színek voltak benne (barna, kék és narancssárga). Szerintem pont neki készítettem.
- Azt Y/n csinálta. Nem hiszem, hogy magának. - mondta Kie
- Igaz, mert nem kék. - szólaltam meg.
- Akkor kinek, talán JJ-nek? - kérdezte kuncogva Kie
- Mi? Fúj! Ennyit nem ér nekem ő! Múltkor is lehülyézett mert nem tudtam megoldani egyenletet. - mondtam duzzogva
- Mintha ő megtudna oldani egyet is. - kezdett el nevetni John B
- Igaz, de ezért van nekünk itt Pope. - mondta Kie
- Aki most nincsen itt mert matek versenyre ment. - mondtam
- Na visszatérve a karkötőre, ha gondolod lehet a tiéd. - mosolyogtam rá.
- Oh, akkor én meg ezt neked odaadom. Azt hordanod kell addig még meg nem halsz. - mondta John B
- Legyen így, de ez rád is vonatkozik, testvér. - mondtam
- Akkor ez legyen egy Routledge dolog, esetleg egy azonosítod? - kérdezte John B
- Azonosító mi vagyok én? - kezdtem el nevetni
- Gondolj bele ha esetleg egy olyan nagy plasztikai műtéten esnél át ami az egész arcodat felismerhetetlené tenné akkor a karkötővel tudlak beazonosítani, hogy "Ja ő a testvérem". - mondta bölcs elméletet John B.
- Annyira hülye vagy! - nevetett Kie. Pár perc múlva mikor felraktam John B karjára a karkötőt illetve ő az enyémet ( ami kicsit nyomi lett, de végül is az első fonása).
- Egyébként hol van JJ? - kérdezte John B
- Biztos ugat egy kígyót, mint múltkor. - kezdtem elnevetni.
- Snecik! Fogtam egy halat avagy egy snecit - kacsintott mivel az apró halak neve az, hogy sneci, de semmi köze hozzánk, mint név.
- Le ne dobd ide! - szólt rá Kie
- Ahogy óhajtod hölgyem. - majd közénk dobta a halakat (kiderült, hogy többet is fogott). Mi lányok nevetve és egyben sikítva álltunk fel. A vizes undorító büdös halakat ránk dobta ez a köcsög. JJ nagyon jól szórakozott egészen addig még John B meg nem fogta a halakat és vele kergette JJ-t. Persze mi utána mentünk. Egészen a stégik szaladtunk.
- Most ezt nagyon megbánod. - mondta John B mikor a stég szélére szorította JJ-t.
- Miért mit csinálsz? Megetted velem? - kérdezte JJ
- Nem nem azt terveztem. - mondta John B
- Vagy tán, belöksz a vízbe. - kérdezte JJ nevetve
- Nem az nem az én műfajom. - érintett meg óvatosan John B
- Hanem az övé. - lépet el előlem John B mire én tiszta erőből megrúgtam ezáltal sikeresen belöktem a vízbe.
- Basszus! - csobbant bele a vízbe egy nagyot JJ
Mire mi hárman hangosan nevetni kezdtünk.
- Ezt most visszakapjátok!! - emelkedett ki a vízből JJ mire hangosan nevetve futni kezdtünk előle

- Visszaemlékezés vége -

A karomra pillantottam a karkötőre amit még John B csinált nekem. Az azonosítóm. Elmosolyodtam, végre egy szép emlék.
Mikor haza értem bementem a konyhába. De meglepetésemre nem voltam egyedül, volt társaságom.
- Ilyen gyorsan végeztél a dolgoddal? - kérdezte JJ mögöttem.
- Ezt én is kérdezhetném. Elfelejtetted az óvszert így Kie inkább elment valamelyik snecihez? - kérdeztem vissza miközben cigi után kutakodtam a konyhában.
- Csak aggódom érted. - mondta JJ
- Ez hízelgő. - mondtam. - Ha már ennyire aggódsz, nincsen fűved? Tudod amit a nagybácsikád csinál. - néztem rá.
- Talán van, de neked most nem fogok adni. - mosolygott rám
- Oké. - mondtam. Ez a régi emlék nagyon jól felfrissített. Kimentem a stéghez és csak magam elé bámultam. Újra és újra lejátszottam a fejemben ezt az emléket.
- Mi ez a hirtelen jó kedv? - kérdezte JJ
- Csak az emlékek. - mondtam
- Tán rólam ábrándozol? - nézett rám JJ
- Kéne? - kérdeztem miközben a kék szemét figyeltem.
- Nézd, én nekem - fogta meg a kezem mire feltűnt, hogy most ugyanabba a pozícióban vagyunk, mint 5 éve. Jól ismertem JJ-t valamit akart mondani, de legszívesebben megcsókolt volna. Ahogy hozzám ért ezt mind megállapítottam. Amikor valami erotikusat akar csinálni, mindig a lehető leglágyában ér hozzám. Nem tudom mivan most köztünk, de ez most nem helyes. Hirtelen a mögötte lévő vízre pillantottam.
- Az én műfajom. - mondtam
- Miről be- kérdezte volna JJ mire berúgtam a vízbe.
- Ááá - bukott ki a vízből. - A történelem megismétli magát. Y/n, te semmit nem változtál. Még mindig jól tudsz rúgni. - dicsért meg JJ. Mire nevetve csak ránéztem. Nem tudott rendesen felemelkedni a stéghez.
- Mi van? Nem tudsz ki jönni a vízből? Tán segítsek? - kérdeztem
- Jól jönne. - tartotta a kezét. Életem legrosszabb döntése volt, hogy megszorítottam a kezét mert azon nyomban berántott a vízbe.
- Anno is ezt kellet volna tennem. - nevetett JJ. Szégyenében nem tudtam mit tenni. Végre én is nevettem.