Outer banks (Y/n story)

77 rész

Mozdulni nem bírtam a borzalomtól ami engem körül vett. Miért nem tudtam én erről? Miért nem mondott semmit?
- Én - vett egy mély levegőt JJ de abban a levegő vételbe is megremegett a hangja.
- JJ, erről nem tehetsz ami itt van körülötted. Ez csak is az apád műve- léptem közelebb hozzá, de csak a sapkáját szorongatta és ide-oda cikázott.
- JJ hé biztos min - próbáltam a szemébe nézni vagy megállítani a nagy járkálásban. De mire kimondtam a mondatott a szavamba vágott.
- Defektes vagyok!! - ordította majd nyomban meg is állt. Mintha egy nagy teher esett le volna a válláról ezzel a mondattal. Hirtelen jobban kihúzta magát és a lélegzete és lassabb lett.
- Mi? Én ezt nem értem mármint értem, de nem nem értem. - Najovan nem, hogy beszélni, de már gondolkodni sem tudok.
- Én csak - fojtott vissza JJ a könnyeit. - Azért távolodtam el tőled, mert realizáltam, hogy én neked azt a szeretetet nemtudom megadni, mint amit érdemelsz. Egyszerűen mintha nemtudnék szeretni vagyis tudok, de az nem elég és nem akarom, hogy egy olyan átkozott alakkal, mint én kelljen leélned az életedet, hogy soha nem kapod meg azt a törődést azt a szeretetett amit tényleg érdemelsz. Amikor te még nem voltál azt se tudtam, hogy valóban létezik-e olyan, hogy szeretet vagy szerelem. Erre megkaptak téged aki úramisten az életemben legszebb lány akit valaha látok és olyan szinten szeret engem, hogy képes volt a saját mostohaapjára rálőni csak, hogy megvédjen. Hirtelen a semmiből megkaptalak téged és csak később realizáltam, hogy én téged nem érdemlek meg. És én csak megrontanálak meg most is miattam van ez minde - folytatta JJ de elegem lett.
- J! - szóltam
-... szóval kérlek ne... - mondta tovább
- JJ! - szóltam megint
- .. olyan defektes vagyok.. - folytatta folytatta folytatta.
- JJ! - emeltem fel a hangomat mire elhallgatott. Ekkor a szemembe nézett és láttam, hogy szemeiből könnyek csordulnak ki. Nem láttam még sírni. Csak amikor majdnem meghaltam, de akkor azt sem tudtam hol vagyok.
- Elég vagy!! - fogtam meg a vállat és a mélykék szemébe néztem.
- Miattam lőttek le.- suttogta
- Nekem elég vagy!! - mondtam
- A sok baromság miatt amit csinálunk idegrendszeri betegséged lett.
- Tiéd akarok lenni.
- Sokkal jobbat érdemelsz.
- De nekem te kellesz. - tartottam az arcát a kezemben majd megöleltem.
- Visszaakarom kapni a régi JJ-met. - mondtam
- Idővel megkapod. Csak ez a sok minden most sok volt. Újra mindent fokozatosan vissza hozunk a normálisba. - mondta JJ miközben erősen magához szorított.
- Itt viszont nem maradhatsz. Haza kell jönnöd hozzánk. - löktem el magamtól.
- Nem mintha annyi cuccom lenne. - nézett körül. - Max pár ruha. - törölte meg könnyeit JJ.
Miközben összepakoltunk JJ-nek a nagy csöndben, miközben feldolgoztuk az előző témát gondoltam még most kérdezek meg egy fontos kérdést tőle.
- Kérdeztek valamit? - kérdeztem mire JJ bólintott.
- Szerinted pszichopata vagyok? - kérdeztem
- Őszintén? Érdekes teremtés vagy, de nem pszichopata.
-De hát amiket csinálok az annak a jelei. Tiszta Rafe vagyok!
- Hát bárhogy nézzük a storyt akkor neked lőni mindig van okod és mindig ártatlanul jössz ki. Úgyhogy inkább csak a jogaidért harcolsz, kicsit vadul. - mondta
- Ha te mondod. Ma majdnem megöltem apámat. - mondtam
- Mi? - kérdezte JJ
- Azt hittem betörő van a házban én meg csak felkészültem. Elővettem a fegyvert és készen álltam arra, hogy lőjek. - mondtam
- Kemény.

[...]

JJ-vel együtt sétáltunk a Big John házhoz avagy haza. Nem sok cuccot vittünk magunkkal szinte csak ruhákat.
- De tényleg nem akarok teher lenni. - folytatta JJ. Ezt a nyűgös oldalát még nem igazán tapasztaltam, de ha az ember igazán szereti a másikat akkor szerintem nem is veszi különösebben észre ezt az "idegesítőbb" hangulatot. Támogatásra van szüksége amit itt megkaphat, tőlem.
- Szerinted ez a legnagyobb problémánk, hogy a házunkban lakik valaki? - kérdeztem
- Nem. - mondta hosszú gondolkodás után.
- Szóval akkor így összeségében milyen is apáddal a kapcsolatod? - kérdezte JJ
- Hát rossz, sosem volt olyan jó mert mindig John B-t istenítette, aztán még jobban kiakadt, hogy anyukámat választottak helyette. Na meg emlékszel én voltam mindig a kis tartalék Routledge. A gyenge buta Y/n. Úristen mennyi veszekedésen vagyunk túl. - ráztam meg a fejemet.
- Mindig a múlton agyalsz. Koncentrálj a jelenre meg a jövőre. - mosolygott rám JJ
- Melyikünk sírt 20 perce? -kérdeztem
- Hé, ez fájt! - tette a szívére a kezet JJ de sikerült egy enyhe kuncogást kiszednem belőle.
Amikor befordultam a házunkhoz már szinte mindneki ott volt. John B, Pope, Kie, Cleo, Sarah, Apa na meg persze mi. Boldogak voltak, mind mosolyogtak és nevettek. Jobban örültek a snecik apának, mint én és John B ketten egyszerre. Őszintén rossz érzéseim vannak apával kapcs, sosem bíztam benne eléggé. Néha hihetetlen belegondolnom, hogy ő tényleg az én apám.
- Kit látnak szemeim?! Csak nem a kis JJ-t? - ölelte meg apa JJ-t. JJ mintha kicserélték volna mosolygott és viccelődött. Hihetetlen, hogy 20 perce még remegve zokogott a karjaim között.
- Hello Y/n, most nem lősz le véletlen? - kérdezte apám.
- Véletlen biztos nem, inkább direkt. - hála istennek értette a humoromat, de mi van ha én ezt halál komolyan mondtam? A sebek mindig sebek maradnak. Legyen az, hogy megütött vagy az, hogy ordított velem.
- Mindjárt jövök, megnézem John B-t. - szaladtam be a házba. Amint beléptem a házba leraktam JJ cuccait és bementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár vizet amiből ittam pár kortyot majd sóhajtozva neki támaszkodtam a konyhapultnak és behunytam a szememet visszapillantottam az emlékeimbe, hogy mi is történt az előző pár órában.
- Megvagy? - érintette meg valaki a vállamat. Ijedtembe egy nagyot ugrottam. Jaa, csak a hülye bátyám.
- Persze, hogyne csak fura ez a nap. - mondtam
- Miért hoztad át JJ cuccait? - kérdezte John B
- Úgy nézki kéne neki segítség. - mondtam
- Elmentem hozzá megláttam azt a Csernobilt ahol ő él, majd ő meglátott engem és teljesen kiborult. Zokogott ilyenek még nem láttam, és üvöltötte, hogy " nem érdemelek meg" "defektes vagyok" stb. - mondtam
- Te most arról a JJ-ről dumálsz aki kint nevet és baromkodik? - kérdezte John B
- Igen, ez a durva. Viszont ha már itt tartunk veled minden oké? Elég sápadt vagy. Meg hol voltál apával? - kérdeztem mire hirtelen még fehérebb lett és kiverte a víz.
- Öhm egyszerre akarom elmondani mindnekinek. - mondta de a hangjában mégis volt valami furcsaság. Valami nem stimmelt.