Outer banks (Y/n story)

62 rész

[...]
Miután elfogtak beültettek a kocsi hátsó nyitott csomagtartójába. Portis is velem volt, de őt nem vitték el mivel őt már ismerték. Azt mondta, hogy csak tegyem azt amire kérnek és jobb esetben nem fognak bántani. Annyira nem félek, hogy őszinte legyek viszont egy valamin egy ideje gondolkozom. Amikor ezeket Portis elmondta azt mondtam:
- Mennyi pénzbe fájt Wardnak, hogy elkapjon?  Mi kell még neki? Várjunk, ezek szerint Ward még él? - kérdeztem
- Ki az a Ward? - kérdezett vissza Portis
De ha nem Ward, akkor ki akar tőlem bármit is? A sánta nő? Vagy Rafe? Vagy apám?
Úgy 1 órás volt az út, persze akadt társaságom, nehogy elszökjek. Az fiatalabb férfi volt akivel verekedtem. Úgy folyt a vér a szájából, mint nekem a nyál amikor JJ-t meglátom. Bár nekem az orromból folyt a vér. Amikor   rápillantottam a férfire egyből valamelyik Vámpíros sorozat jutott eszembe.
- Hé Salvatore, elmondod, hogy hová megyünk? - kérdeztem
- Hé 11, mi lenne ha befognád a pofádat? - szólt vissza
- Tán nem szereted a vámpír naplókat? - kérdeztem
- Ide figyelj ha nem fogod be, még egy pofont fogsz kapni az orrodra. - mondta
- Oké, legalább érvényesülsz kicsit csak mert ezt az orromra még Portis adta. Amúgy tetszik a 11 név. Ezek szerint a Stranger Thingset szereted. - kezdtem elnevetni. Mire gyilkos tekintettel rám nézett.
- Zavar ha a félig kitört orromat visszaroppantom a helyére? - kérdeztem mire éppen mondani akart valamit a férfi de én gyorsan a helyére raktam. Egy nagy reccsenése lehetet hallani annyira nem fájt viszont újra ömlött belőle a vér.
-Pszichopata. - mondta mire csak mosolyogtam. Újra körbenéztem a hely úgy nézett ki mintha egy luxus szállodába mennék. A sorompónál gyorsan át jutottunk majd úgy 2 km kellett menni, hogy a házhoz érjünk. Körülöttünk pálmafák és egyéb növények voltak. Középen pedig egy nagy fehér ház, mintha csak a Wahingtoni fehér házat látnám.
Megálltunk, a pocakos bácsi kiszállt és kiengedett a csomagtartóból (ő is tiszta vér volt). Egy kerítésen átmentem miközben ő erősen lefogta a karomat és bevitt a házba. Az erkélyen illetve a bejáraton fegyveres katonák álltak.
- Tényleg Fehér ház. - mondtam mire a pocakos férfi csak ignorált.
Amikor beléptem a házba egy hölgy állt előttem talán takarító vagy ilyesmi lehetet. A ház belül régies stílusú volt. Kicsit barokk stílus. Barna bútorok, virágos mintás tapéta, perzsa szőnyeg, csillár, néhány növény, üveg dobozban lerakott értékes tárgyak.
- Vidd fel az Orico szobába! - parancsolta a hölgy mire a férfi megfogta a karomat és felvitt az emeletre. Belökött a szobába.
- Befelé! - mondta mire bementem és felé fordultam.
- Miért hoztak ide? Kinek dolgozik? - kérdeztem mire ő fapofával csak annyit felelt.
- Vacsora nyolckor. - mondta. Kurva jó, és addig mit csináljak?
- Mosakodj meg! - mondta. Hát az tényleg nem ártana. Legálabb őszinte elmondta, hogy büdös vagyok.
- Mikor engednek ki? Hé! - szóltam mire rám csapta az ajtót.
- Hát jó, nem leszünk barátok. - mondtam majd szétnéztem a szobámba. Ahhoz képest, hogy túsz lettem egész minőségi helyem van.
Kicsit csicsás de, nem rossz. A falon néhány kép volt, szintén barna bútorokkal volt tele. Egy hatalmas francia ágyán volt illetve volt egy kis fürdőszobába is. A ruhás szekrény nyitva volt, benne 4 ugyan olyan piros ruha. Az egyiken rajta volt egy cetli azzal a szöveggel, hogy "válassz méretet". Egész elegáns volt, mell kiemelő hosszú burgundi piros ruha. Szuper, azt hiszem itt az idő lefürödnöm.

[...]

- Várják önt. - kopogott be hozzám a hölgy. Mire felkeltem az ágyból és követtem a hölgyet, hogy a vacsorához vezessen. Rajtam volt a burgundi vörös ruha. Igazából egész jól állt. Mondhatni azért kényelmetlen volt, de mást nem volt felvennem.
- Erre kérem. - mondta a hölgy majd beléptem az étkezőbe. Hosszú asztal volt és minden széknél volt teríték. Az asztal végén egy izmosabb alkatú buzzcutos férfi állt. Az italokkal foglalkozott.
- Elnézést, - kezdtem volna mondani, de az illető megfordult.
- Rafe. - suttogtam. - Hát persze, hogy te és az apád kavartok itt valamit.
- Miről beszélsz? Bele akarsz köpni a levesembe vagy mi? - közelített felém hevesen Rafe
- Tudtam, hogy szikrázni fog a levegő, amikor találkoznak. - nézett ki az ablakon még egy valaki majd megfordult. Mikor megláttam az illetőt majdnem elájultam.
- Te még élsz? - kérdeztem mire felkapta a fejét a mostohaapám.
- Komolyan sikerült a legkegyetlenebbet elhoznotok? Miért nem inkább a te húgodat. - nézet Rafere.
- Márcsak az kéne, egyébként érdekelne, mit csinált ő, amiért annyira "kegyetlen". - kérdezte erőltetetten Rafe.
- Gyertek be! - szólt Singh mire a két férfi akivel a parton verekedtem megjelentek. Nem fürödtek így nekik a szájuk és az orruk még mindig véres volt. Az egyiknek a szeménél lila folt. Csak az arcukat lehetet látni.
- Illetve, ezt a golyót is ez a csöppség lőtte belém. - mutatta meg a kötést amikor kigombolta felülről az ingjét.
- Tudod mekkora fájdalmat okoztál azzal, hogy belém lőttél egy golyót? - kérdezte Singh
- Aki azt illeti igen, Rafe van kedved beszélni róla? - kérdeztem
- Egyébként Carlos Singh vagyok. A lényegre térve, kérem üljenek le. Sok megbeszélni valónk van. - mondta Singh
- Miért vagyunk itt? - kérdeztem meg
- A keresztről lenne szó? - kérdezte Rafe
- Igen. Közvetlen a kereszt miatt de a végeredményben valami más miatt, ami sokkal nagyobb a keresztnél. Egy nagy küldetés be teljesítése.
- A történet úgy tartja, hogy 450 éve egy spanyol katona aranygyöngyökkel tért haza vissza az Oricono medencéjéből.
Amikor megkérdezték, hogy honnan szerezte őket azt mondta, egy békés helyi törzstől kapta, amely egy aranyvárosban lakik. Eldorádoban. Ezután az emberek 450 évig keresték az aranyat. Sokan próbálkoztak. Konkvisztádorok, királyok, hajós kapitányok, törzsek, egész nemzetek. Egymással harcolva versenyeztek, hogy ki találja meg hamarabb. Ezrek haltak meg az aranylázban. Most rajtam a sor. Hogy befejezzem a küldetést. Ti pedig segíteni fogtok nekem.
- Ugye tudod, hogy ez lehetetlen.
- Nézze a meséjébe majdnem bealudtam. Sokáig filozolfágat még? - kérdezte Rafe
- Tőlem mi kell? - kérdeztem
- Úgy tudom nálatok van egy tárgy ami nekem kell. Ami egy régi kézirat. Egy napló.