Hermione jóval előttünk járt, Ron és Harry pedig együtt egyetlen szó nélkül, csupán pillantásaikkal vitatták meg gondolataikat az első legendás lények gondozása óránkról. Izgatott nézője voltam ennek a jelenetnek, amíg valaki meg nem szólított hátulról:
- Bridgette! – Lavender Brown színpadias hangjára 180 fokos fordulatot vettem, és folytattam az utat Hagrid kunyhója felé, ezentúl hátrafele.
- Mizu? – A lány felzárkózott, és belecsimpaszkodott a jobb karomba, menetirányba fordított, és hatalmas vigyorral ugrándozott mellettem, közben a másik oldalamon szorosan követett Parvati Patil.
- Annyira király volt, amit jóslástanon csináltál! – Mondta Lavender.
- Öhm... Köszi.
- Nekem nagyon bejön ez a tantárgy, te mit gondolsz róla? – Végig Lavender beszélt, Parvati csendben jött mellettünk, természetesen végig vigyorogva, és kuncogva.
- Nem vészes. Szerintem nekem jól fog menni.
- Az biztos! Ma is, mint egy igazi profi! És a tavalyi! Igaz az, hogy előre láttad a támadásokat?
- Ilyet sose mondtam. – Kínos mosoly húzódott a szám szélére. A fiúk próbálták visszatartani a röhögőgörcsöt, aprókat pillantottak hátra, és egyre csak vidámabbak lettek attól, ahogy a két lány közrefogott.
- Nem is kellett, hisz ez egy igazi legenda!
- Legenda...?
- Hát persze! Tavaly mindenki erről pletykált.
- Ha jól emlékszem tavaly mindketten azzal vádoltatok, hogy én vagyok Mardekár utódja.
- Ugyan, az már olyan régen volt. Rájöttünk, hogy tévedtünk, és ez a lényeg, nem?
- Végül is...
- Szóval vissza a jóslástanra... Mit szólnál, ha átülnél a mi asztalunkhoz? Van egy szuper üres fotel a számodra, és biztosan jobb társaság leszünk, mint Finnigan és Longbottom.
- Én szeretek velük ülni. És a többiek is ott ülnek a közelben, ti meg a terem másik végében.
- Ugyan, az a két tökkel ütött biztos megbukik majd jóslástanból, és nem is beszélve Hermione Grangerről... Csak egy okostojás liba, ha nem remekel mindenből, ő változik át igazi boszorkánnyá!
A tekintetem elridegült, Ron és Harry hátra fordultak ahogy látták, hogy megtorpanok. A lányok szembe fordultak velem, és továbbra is jókedélyűen kacarásztak.
- Ron és Harry valóban kicsit tökkel ütöttek, és Hermionének tényleg megvan a maga stílusa, de ha még egyszer ilyet mertek mondani a barátaimra, abban nem lesz köszönet.
Fenyegető nyugodtsággal vetettem egy-egy utolsó pillantást a két lányra, akiknek végre lelankadt a mosolyuk, ügyeltem arra, hogy amint elhaladok közöttük, mindkettejük vállába beleütközzek, majd átkaroltam Harry és Ron vállát, és hárman, egymásba kapaszkodva folytattuk az utat. Egy „szép volt" erejéig volt csak nyugtunk, hisz ekkor szembesültünk azzal, hogy a legendás lények gondozása órán a mardekárosokkal együtt kell részt vennünk. Olyan távol gyökereztünk le a nedves pázsiton Malfoy bandájától, amennyire csak tudtunk, és örömmel konstatáltuk, hogy Hermione is így döntött, mikor újra csatlakozott hozzánk. Hagrid a kunyhó ajtajában várt, és nagyon izgatottnak tűnt.
ESTÁS LEYENDO
Az Elfeledett Erők... 1.rész - Őseim Ha Megidézem
FanficA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok különleges ősi magyar erővel bírtak, ami sokkal erősebbnek bizonyult, mint az egyszerű mágia. Ahogy telt az idő, a Táltosokat kiírtották, mára csak én és apám maradtunk. A becses nevem a Rox...
