Az Elfeledett Erők... 1.rész - Őseim Ha Megidézem

2022 - 10. fejezet - Az első kviddics meccs

Az én esetemet hamar felváltotta a beszélgetésben a kérdés, hogy vajon, hogy jutott be Sirius Black a kastélyba. Emellé még hozzáadódott Sir Cadogan megkérdőjelezhető munkavégzése, ugyanis nem remekelt túlságosan, mint őrportré. Szinte minden másnap új jelszót jelölt ki, és senkit sem engedett be egy párbajkihívás, vagy fenyegetés nélkül. McGalagony kijelölte Percy Weasleyt Harry-csősznek, megállás nélkül követett mind a négyünket mindenhová, így a Dáma esete óta nem sikerült meglátogatnom a tornyot.

Az idő kezdett rosszabbra fordulni, és ez nem volt túl jó hír, hisz a hétvégi kviddicsmeccs vészesen közeledett. És a rossz idővel együtt érkezett egy rossz hír is: a meccset nem a Mardekár ellen játsszuk. Malfoy karja miatt ugyanis halasztást kértek. Szombaton a Hugrabug ellen fogunk kiállni, akiknek új csapatkapitányuk teljesen más stílust diktált, mint a Mardekár. Az edzések hosszabbak és keményebbek lettek. Pénteken már viharos szél fújt az egész birtokon, biztosak voltunk benne, hogy bár a Hugrabug nem nagy ellenfél, nehéz dolgunk lesz. Megszállottan koncentráltunk a kviddicsre, én személy szerint annyi órán lapozgattam Oliver Wood kötelező kviddicsolvasmányait, amennyin csak mertem. Az SVK is ilyen óra lett volna, már felkészültem, hogy udvariasan megkérjem Lupin professzort, hogy hadd bújjam a Kviddics ezer trükkje című kötetet a bicegócok helyett, amikor belépett a terembe Piton professzor. Mind összezavarodtunk.

- Lupin professzor gyengélkedik, a mai órán én fogom helyettesíteni. – Mormogta Piton. – Nem vezet feljegyzést a tárgyalt témákról, szóval...

- Tanár úr, vettük a mumusokat, a rőtsipkásokat, a kappákat és a kákalagokat. – Hadarta Hermione.

- Nem kértem felvilágosítást, Granger. Csupán utaltam Lupin professzor szervezetlen munkastílusára. A rőtsipkás és a kákalag első osztályosoknak való tananyag. A mai téma a vérfarkas lesz.

- De tanár úr, még nem tartunk a vérfarkasoknál. – Jelentette ki Hermione. – Most a bicegócok következnek.

- Granger kisasszony, valóban nem képes befogni a száját, vagy erényének tartja, hogy ilyen bosszantóan tudálékos? Ha nem tévedek, ezt az órát én tartom, nem maga. Mindenki lapozzon a háromszázkilencvennegyedik oldalra.

Sötét pillantásokat váltottunk, nem számítottunk semmi jóra ezen az órán. Halk morajba került a könyvek kinyitása, Piton arckifejezése arról árulkodott, hogy meg ez is zavarta.

- Ki tudja megmondani nekem, hogyan különböztetjük meg a vérfarkast a közönséges farkastól és az animágustól? – Az osztály csendben ült, Hermione és én tüstént jelentkeztünk. – Nos? Senki? – Piton tudomást sem vett rólunk. – Azt akarjátok mondani, hogy Lupin professzor nem tanította meg nektek az alapvető különbséget a vérfarkas és...

- De hisz megmondtuk, hogy még nem tartunk a vérfarkasnál. – Szólaltam fel, Hermione láthatóan megszeppent a korábbi szólításokra, én minden gátlás nélkül szakítottam félbe a tanár mondanivalóját.

- Csend legyen! Nem hittem volna, hogy valaha találkozni fogok olyan harmadikosokkal, akik nem ismernének fel egy egyszerű vérfarkast.

- Dehogynem ismerjük fel! – Folytattam. – A vérfarkas számos külső jegyében különbözik egy egyszerű farkastól. Az animágus pedig önszántából képes átváltozni állattá, a vérfarkas kénytelen.

- Feltétlenül tájékoztatni fogom Dumbledore professzort a lemaradásotokról. Te pedig Wood, öt ponttól fosztottad meg épp a házadat. Ha még egyszer megszólalsz engedély nélkül, több is lesz. A kviddics ezer trükkje. – Emelte fel a padomról a könyvet a tanár. – Akkor azért vagy ilyen mérhetetlenül ostoba és tiszteletlen, mert egyfolytában csak ilyen szemeteket olvasol a tankönyveid helyett... - Lenyeltem a válaszomat ahogy Piton visszadobta elém a könyvet.