Az Elfeledett Erők... 1.rész - Őseim Ha Megidézem

2022 - 13. fejezet - A kötés alatt

A karácsonyi vacsora csendesebb volt, mint az ebéd. Harry és Ron olyan messze ültek Hermionetől, amennyire csak tudtak, de ezt leszámítva, jó hangulat uralkodott. Malfoy végül megjelent, és nem áradt belőle az a mérhetetlen gyűlölet, mint mindig. Evés után még pukkantósdiztunk egy kört, majd felvonultunk a hálókörletekbe. Én rögtön a szüleim ajándékához nyúltam, benne egy nagyszerű meglepetés fogadott, egy olyan varázsfényképezőgép, amilyen Colinnak is van. Az első dolgom az volt, hogy készítsek egy közös képet Hermioneval. Ezután fáradtan dőltünk be az ágyba, hogy végre kialudhassuk a mai fáradalmakat, és ekkor vettem észre, hogy van valami az éjjeliszekrényemen, ami nem oda való. Egy ezüstpapírba csomagolt doboz volt.

- Ezt nézd, Hermione! – Mondtam és felé nyújtottam a dobozt.

- Ki küldte?

- Fogalmam sincs. – Hermione megrázogatta, tompa puffanás hallatszott, nem volt rajta kártya, se név, a tetejére ennyi volt írva: Boldog karácsonyt! – Ugye szerinted ezt nem Sirius Black küldte?

- Hát tudtommal téged nem akar megölni... De ezek a névtelen ajándékok elég gyanúsak. Tényleg nincs ötleted? Nem ismered fel a kézírást?

- Nem.

Óvatosan szakítottam el az igényesen hajtogatott papírt, ügyelve arra, hogy az írás sértetlen maradjon. A kartondobozt gyanakvó pillantással nyitottam fel, de mindketten lehiggadtunk, az ajándék láttán. Egy fekete plüsskutya fogadott, csillogó szemekkel, puha textilből, a nyakában egy lakat alakú apró medál volt.

- Ez egész aranyos. – Jelentette ki Hermione.

- Nagyon is aranyos. – A lány kivette a kezemből a plüsst, megtapogatta, megszagolta, de semleges arckifejezéssel adta vissza.

- Szerintem semmi baja. De azért holnap megmutathatnánk McGalagonynak.

- Egyetértek.

Másnap így is tettünk, de a plüssnek semmi baja nem volt, az átokkimutató vizsgálat sem mutatott ki semmit. Azt viszont magabiztosan kijelentette McGalagony, hogy semmiképpen sem mugli gyártmány. Tehát biztosan van benne valami különleges, de nem feketemágia. Elkereszteltük Mancsnak, és hivatalosan is beköltözött az iskolatáskámba. A téliszünet hosszabb volt, mint hittük. Ezúttal bűntudat nélkül mehettem fel a toronyba gyakorolni nap mint nap. Megpróbáltam a plüsskutya társaságában meditálni, hátha látomásban megtudom ki küldte, de nem jártam sikerrel. Ezt a látomásosdit még minden bizonnyal sokat kell gyakorolnom. Volt még egy trükk a tarsolyomban, megpróbáltam megidézni a burkot, így ha rossz szándékkal küldték, el kellett hogy taszítsa, de a kiskutya ugyanolyan békésen bújt át a pajzson, mint korábban Hermione keze. A szilveszter Dumbledore professzor társaságában nagyszerűen telt, és mire észbe kaptunk, már vissza is tértek a diákok, és újra felpezsdült az élet. Wood természetesen kiakadt a Tűzvillám tragédiájának hallatán. Ez nem lepett meg. Ahogy az sem, hogy Malfoy hirtelen értelmes viselkedése azon nyomban elpárolgott, hogy társai visszatértek az iskolába. Egyhamar elkezdődött a tanítás. A fagyos januári legendás lények gondozása órákon tűzgyíkokkal foglalkoztunk, ez egész kellemes volt. Nem úgy, mint a szünet utáni első jóslástan óra. Belekezdtünk az új témakörbe, a tenyérjóslásba. Trelawney persze nem mulasztotta el közölni Harryvel, hogy az övénél rövidebb életvonalat még soha nem látott. Ahogy az sem maradhatott ki, hogy figyelő tekintetét rám szegezze, valahányszor én jósoltam. Már nem lepett meg, hogy fogékony voltam erre a tárgyra. A tanár szépen lassan próbált megbarátkozni velem, rengeteget dicsért, és sokszor tett fel személyes kérdéseket, sőt, egyik órán egyszer csak meghívott engem teázni. Félve mondtam igent, de a szokásos szövegével úgy zavarba hozott, hogy nem is mertem volna nemet mondani. Csütörtök este nyolcra voltam hivatalos a toronyba. Azt megelőzően még megpróbálkoztam egy Hermione-Ron békítőhadjárattal, de nem jártam sikerrel. Harry nem haragudott a lányra, bár egy kicsit neheztelt a seprű miatt, de nem volt rá mérges. Ron ezzel ellentétben személyes hátba szúrásnak vette az esetet, így a hétköznapokban két csoportra szeparálódtunk. Csütörtök este nyolc előtt Harryvel összefutottunk a klubhelységben. Ő Lupinhoz tartott, ketté is váltak útjaink. Az északi torony ekkor még sötétebb és kísértetiesebb volt, még sosem jártam itt este. A padlásszoba meleg gyertyafényben úszott, Trelawney a kacatjai körül lézengett és pakolászott közöttük.