A klubhelységben nem volt időm további szórakozásra, azonnal elkapott Alicia Spinnet. Kivételesen nem átvitt értelemben kapott el, mivel szó szerint vállon ragadott.
- Mehetünk edzeni?
- Hát... Hát persze!
- Van kviddics talárod?
- Nincs.
- Majd az első meccsre lesz. Addig is van valami kényelmes cuccod, amiben tudunk gyakorolni?
- Megnézem mit tehetek.
- Szuper. Seprűd?
- Van.
- Milyen?
- Nimbusz 2001.
- Fantasztikus! Én előre megyek, az ikrekkel együtt gyertek minél hamarabb.
- Rendben!
- Siess!
Felszaladtam a hálótermembe, és elfogott az izgatottság. Életem első igazi kviddics edzése... A választásom egy fekete melegítőnadrágra esett, és egy hosszú ujjú bordó pólóra. Nem volt még túl hideg, a nap is sütött, nem gondoltam, hogy fáznék. A Weasleykkel egészen a kviddics pályáig mentünk, úgy szorongattam a seprű nyelét, hogy majdnem eltörtem.
- Na gyere Bridgette! Nézzük az alapokat. Ülj fel a seprűre!
Tettem, amit Alicia mondott, és követtem az utasításokat is, amiket korrigálásként felsorolt.
- Repülj egy kört!
Úgy tettem. Komótosan, kellemesen megkerültem az egyik oldali karikákat, majd a másikat is.
- Ez a max?
- Nem.
- Akkor muti.
Felvettem a lehető legnagyobb sebességemet, már kellett egy kicsit technikáznom a kanyaroknál.
- Szép, de még mindig nem a legjobb. Ennél sokkal gyorsabbnak és mozgékonyabbnak kell lenned. Hajolj rá jobban a seprűnyélre. A kanyarban pedig dőlj be, használd a centrifugális erőt.
Bólintottam, és tettem még egy kört, ezúttal végre elértem a kívánt sebességet.
- Remek! Gyere passzolgassunk egy kicsit.
A kedvenc részem következett. Ebben történetesen a vízilabda miatt még Aliciánál is jobbnak bizonyultam. Eleinte nem mertem elengedni a seprűt, fél kézzel mindig tartottam magam, de amikor elértük az edzés első óráját, már bátran elengedtem. A két Weasley mutatott pár technikát, hogy tudom jól irányítani a seprűt egyedül a lábammal, és zárásképpen megmutattam a triónak a nyáron tanult trükköm. Felugrottam a seprűre, szörfdeszkaként lovagoltam meg, kaptam a passzt, felugrottam, és olyan erővel dobtam be a karikába, hogy a túloldalon George csak nagy erőfeszítések árán tudta gurkómódra visszaütni. Mivel a seprűnek addig nem volt ideje kirepülni alólam, magabiztosan landoltam, és visszaültem rá.
A kis edzés után egyből vacsorázni mentem, onnan pedig kimerültségemnek – és Hermione szigorú bébicsőszködésének – köszönhetően egyből lefeküdtem aludni.
Még csak szerda reggel volt, a harmadik napunk, de máris fáradtan ültem be az első óránkra. Egyre csak azon járt az agyam, hogy mi fog történni szombaton. A legendás lények gondozása óra hangulata 180 fokos fordulatot vett, a hipogriffektől eljutottunk a futóférgekig. Egy undorító, nyálkás, barnaszínű úgy 15 centiméteres féregről beszélünk, aminek elsősorban nem lehetett megkülönböztetni a fejét a farkától, de a gondozása se volt különösebben érdekes. Annyit kellett tenni vele, hogy jó alaposan megetessük felaprított salátalevelekkel. Így az óra azzal telt, hogy amíg Hagrid monoton hangnemben magyaráz, mi egyre csak vagdostuk a salátafejeket. Az első bűbájtan olyan érdekesre sikerült, mint amennyire vártuk, az első mágiatöri pedig pontosan ugyanannyira unalmas volt. Túléltünk még egy sejtelmesen bizarr jóslástant, ahol Trelawney ismét jó alaposan megbámult. Órák után az első dolgom volt, hogy felnyaláboljam az ikreket, ezúttal Alicia nem tartott velünk, de Harry igen, és kviddicseztünk egy kicsit. Harry fordulási és kanyarodási technikákat mutatott, és azt is gyakoroltuk, hogyha netán lelöknének a seprűről, hogyan kell visszamászni rá. Lee Jordan hívására Fred és George hamarabb távoztak, és egy idő után Harry is menni akart.
ESTÁS LEYENDO
Az Elfeledett Erők... 1.rész - Őseim Ha Megidézem
FanficA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok különleges ősi magyar erővel bírtak, ami sokkal erősebbnek bizonyult, mint az egyszerű mágia. Ahogy telt az idő, a Táltosokat kiírtották, mára csak én és apám maradtunk. A becses nevem a Rox...
