Az Elfeledett Erők... 1.rész - Őseim Ha Megidézem

2022 - 12. fejezet - Békés karácsony

A hálóteremben vártam, hogy Hermione visszatérjen Hagridtól. Először vele akartam megbeszélni a dolgokat. Egyedül voltam, 'Lis és Reachel hazautaztak a szünetre. De Hermione egy jó darabig nem jött. Felálltam, hogy tegyek egy kört a szobában, ami valamiféle indíttatásból egy kör lett a folyosón. Majd gondoltam, ha már tettem egy kört a folyosón, miért ne tehetnék egy kört a klubhelységben? Onnan viszont hangok szűrődtek ki, méghozzá Harry, Ron és Hermione hangja. Mély levegőt vettem. Itt az idő. De abban a pillanatban hirtelen megtorpantam. Gombóc nőtt a torkomban, és úgy éreztem, ha eléjük állok, megmukkanni sem leszek képes. A lábam viszont valahogy nem engedelmeskedett ennek a gondolatmenetnek, és csak azért is bevitt a klubhelységbe. A három barátom azonnal elhallgatott. Ahogy számítottam rá, nem tudtam megszólalni, így csak némán közelebb léptem, és leültem az egyik fotelba. Rideg csend uralkodott. Úgy nézhettem ki, mint aki épp a szavait készül összeszedni, de Hermione megelőzött.

- Csikócsőr ügyében tárgyalás lesz. – A lány a nemes tényszerűség hangján szólalt meg, mintha félretette volna a neheztelést a nemesebb ügy érdekében. – Hagridot nem vonják felelősségre, de Csikócsőrt akár... Akár...

- Akár ki is végezhetik. – Fejezte be Ron. – Anyagot gyűjtünk Hagridnak a tárgyalásra.

Azzal Ron a kezembe nyomott egy súlyos könyvet. Nem nyitottam ki. A levegőben továbbra is tapintható volt a feszültség. Letettem a mágiatörténet kötetet a zsúfolt dohányzóasztalra, és elővettem a saját, hímzett könyvemet. Nem tudtam egyikük szemébe sem nézni, tekintetemet szigorúan a könyvre szögeztem. Végül nagy nehezen sikerült szavakat kipréselnem a számon.

- Tudom, hogy zavar, hogy nem mondhatok el mindent. De az az igazság, hogy halvány gőzöm sincs, hogy hogyan mondhatnám el, mert én sem értem a felét sem.

- Hova mész esténként? – Hermione hangjában nem volt düh, se számonkérés, inkább csak aggodalom.

- Egy toronyba. A Hollóhát klubhelységén túl van egy titkos hely, Dumbledore engedélyével járok oda, és az ő engedélyével késem le sokszor a takarodót. McGalagony is tud róla.

- És mit csinálsz ott?

- Ez az, amit nem tudok teljesen elmagyarázni. Ebben a könyvben különféle varázslatok vannak. Ezeket gyakorlom.

- Miért este?

- Ez is bonyolult. Ha belekezdek, nem hagyhatom abba, amíg nem végzek, nem szabad félbehagyni, ez sokszor belenyúlik a takarodóba. De a legtöbbször inkább csak megfeledkezem az időről.

- És ezt eddig miért nem mondtad el?

- Nem tudtam, hogyan kéne. – Néhány hosszú pillanatra csend honolt, a levegőben ezúttal a megkönnyebbülést lehetett érezni.

- Tudom, hogy túlreagáltam. És hogy nem volt szép, magadra hagyni. Ezért bocsánatot kérek. Főleg, ha ilyen bonyolult a dolog, akkor megértem miért nem tudtad elmondani. De te is lehettél volna egy kicsit tekintettel ránk. Minden este itt ültünk, és halálra aggódtuk magunkat, hogy mi történik veled. Nem tudtuk elképzelni, hogy hol vagy, mit csinálsz, és hogy bajod esett-e?

- Bocsánat... Ebbe bele se gondoltam. Tényleg ezért voltatok itt kint mindig?

- Hát persze. Főleg, hogy... - Hermione hangja megakadt, mintha nem akarta volna szavakba önteni, de tudtam, hogy Black jutott az eszébe.

- Tudom. És még egyszer sajnálom. Ígérem egy nap, amikor már én is értem a dolgokat, mindent el fogok mondani, de addig arra kérlek, bízzatok meg bennem.