Féltő Szerelmes

Hívd el!

Pár nappal ezelőtt:
Kageyama mivel nem érti az érzéseit úgy dönt, hogy megkérdi Miwát, hogy mi lehet ez. Rövid hezitálás után végül bekopog.
-Gyere– szólt a nővére.
A fiú rögtön be is ment a szobába, mire a lány kicsit meglepődött úgyhogy letette az éppen kezébe lévő laptopot és aggódva nézett öccse felé.
-Tobio, minden rendben?
-Igen én... csak kérdezni akartam valamit– válaszolja miközben leül nővére mellé az ágyra– mostanában furcsán érzem magam ha ott vagyok Hinata közelében... meg akarom simogatni a haját vagy éppen megölelni pedig nem vagyok egy ölelkezős.
-Ühüm...–gondolkozik el.
-Amikor egy csapatba kerültünk nagyon idegesítőnek tartottam de egyre kevésbé zavar a túl sok enrgiája...
-Talán mert barátok vagytok– von vállat.
-Nem hiszem, nem tudom el mondani de ez más.
-Más? Tobio– mosolyodik el a nővére– szerintem te szerelmes vagy. El se hiszem, hogy ezt is megéltem az én kis öcsikém szerelmes.
Boldogan öleli át kis testvérét, aki nem igazán érti, hogy mi folyik itt.
-Dehogy vagyok szerelmes, gondolkozz már Miwa, Hinataról van szó!– kezd ellenkezni a fiatalabb.
-Boldog vagy, ha vele vagy? Szeretnél még többet vele lenni? Ha valaki bántaná megvédenéd? Hinata egy csapattársad ugye? Szeretsz neki feladni?
-Mindenre igen a válasz de....
-Nincs "de"– szól közbe a lány.
-De egyikőnk se meleg és föleg nem vagyok szerelmes belé– ellenkezett tovább.
-Tobio, meddig szeretnéd tagadni? Fogadd el, hogy szereted és hívd randira. Amúgy se tudhatod, hogy érez amíg nem kérdezted meg.
-És ha tényleg összejönnénk mert ő tényleg szeret de kiderülne, hogy én viszont csak barátként azzal összetörném. Ahoz túl törékeny és nem akarom bántani. Rajta egyertelműen látszódnak az érzései. Mindig olyan sok energiája van és annyira boldog... ha bántanám azzal nem csak neki ártok de még a csapatot is tönkre teszem, akor biztos nem nyerjük meg a bajnokságot.
-Milyen ha veled van?
-Mi? Hát ő folyton megkér, hogy maradjak még vele gyakorolni... néhány ütés után mintha csak arra várna, hogy megdicsérjem.
-És megteszed?
-Dehogy.
Miwa a egy nyaklevesse jutalmazza ezt a mondatát mire Kageyama rendesen meglepődött.
-Aú– kapta az ütés helyére a kezét– ezt meg mért kaptam?
-Azért mert nem veszed észre az apró jeleit. Volt valaha valakije?
-Nem tudom.
-Szóval ha tetszel neki akkor lehet te lennél az első neki, teljesen egyértelmű, hogy fél. Na de mesélj még róla, hogy néz ki?
-Elég apró, de magasat ugrik úgyhogy még akár remek ász is válhatna belőle. A haja olyan puhának tűnik, legszivesebben megsimogatnám a fejét, a narancssárga szine meg gyakran emlékesztet egy mandarinra...
-Olyan aranyos ahogy róla beszélsz... mikor hívod randira?
-Soha.
-Ne máár. Egyértelmű, hogy szereted.
-Nem.
-Ha nem mondod el neki én mondom el.
-Jó talán egyszer majd megpróbálom elhívni valahova– adja be a derekát végül– de még nem most.
-Hamarosan úgyis itt a szülinapod, hívd át!
-Mi? Mért?
-Figyeltél te az elmúlt 5 percben?!– szidja le.
-Nem tudom, hogy kéne...
-Nézz utánna vagy nem tudom de most már kifelé, nekem még tanulnom kell!
Kageyam felállt és vissza ment a szobájába ahol nővére tanácsára elkezdett utánna nézni a meleg kapcsolatoknak és randi tippeknek.

Jelenben, edzés után:
A karasuno épp végzet az edzéssel és indultak haza. Hinata épp Kageyamával beszélget amikor valaki a nyakába ugorva átöleli.
-Szia Sho– nyom egy puszit a fiú arcára.
-Szia Hayato– köszön vissza az ikertestvérének.
-Shoyo, van barátnőd? Ráadásul aobas?– kérdi meglepetten Noya.
-Mi? N-nem nincs barátnőm. Nem is akarok– ellenkezett rögtőn Hinata.
-De olyan közel álltok egymáshoz, akkor ki ő?– zavarodik össze az apró senpai.
-Ő itt Hayato, az ikerhugom– mutatja be a hugát.
-Wow nem is tudtam, hogy van ikertesód– csodálkozik el– Én Nishinoya Yuu vagyok, mindenki Noyanak hív.
-Sawamura Daichi.
-Sugawara Koshi, de hívj csak simán Suganak.
-Tanaka senpai.
-Azumane Asahi, örvendek– mutatkoznak be sorkában akik még ott vannak.
-Kageyama Tobio.
-Oh– csillan fel Hayato szeme– te vagy Kageyama? Sokat hallottam rólad.
-Nem– fogja be a száját Hinata– nem hallottál semmit. Inkább menjünk, sziasztok.
-Nem akartam semmi olyat mondani– duzzogott Hayato.
-Oi Hinata, várjatok meg– szól utánuk az elsős feladó, mire az ikerpár megállt és bevárta őt.
-Hinata, ráérsz jövő hét szombaton?– kérdezte meg Kageyama egy idő után.
Hinata meglepődött ezen a kérdésen, kicsit még el is pirult.
-I-igen, ráérek– motyogta a kissebb fiú.
-Szeretnél átjönni? Akor lesz a szülinapom...
-Tényleg?– kérdi izgatottan a törpe.
-Idióta, csak tudom tán, hogy mikor van a szülinapom– szidja le.
-Nem arra gondoltam, hanem, hogy még sose hívtál át, Kageyama hülye– nyújtja rá  nyelvét.
-Ja, aha– higgad le egyből.
-Ti nem vagytok normálisak– szól közbe Hayato nevetve– de azért cukik vagytok együtt.
-Mi?!– kérdeznek vissza egyszerre.
-H-hayato elég– motyogja Hinata vörös arccal– de Kageyama, szivesen elmegyek a szülinapodra.
-Oké.
Csendben sétaltak tovább. Mindkét fiú majd kicsattan az örömtől, bár tudják, hogy ennyi még nem elég a szint lépéshez. Ha lassan is de haladnak. Egyenlőre ki tudja mit hoz a közeli és távoli jövő.