Féltő Szerelmes

szülinap 2.

Persze Miwa nem arra gondolt az "érti" alatt amit Hinata mondott, sokkak inkább arra, hogy a kis törpe biztos szerelmes az öccsébe. Az is rögtön leesett neki, hogy ezt Kageyama nem vette észre. A fiúk már majdnem megették, amitől Hinata kicsit megijedt. Tudja, hogy már muszáj lesz elmondania. Amint végeztek Hinata elindult a mosogató felé, "azzal is húzza az időt"- gondolta.
-Majd később elmosogatok– kapta el Kageyama csapattársa karját és elkezdte húzni a szobája felé– mondtam, hogy beszélni akarok veled.
-O-oké– motyogja Hinata követve szerelmét.
Bevezette a szobájába ahol leültek az ágyra. Hinata idegesen feszenget, minél közelebb került a vallomásához annál jobban félt megtenni.
-Szóval... kezded te vagy én mondjam először?– kérdezi halkan a kissebbik.
‐Kezdm én, de mielőtt bármit mondok meg kell igérned, hogy nem fogsz elitélni vagy ha mégis ne utálj meg– néz rá szigorúan.
-O-oké, igérem...– mondja kicsit megijdeve, nem érti mi vehetné rá ezekre.
-Meleg vagyok– mondja Kageyama alig hallhatóan, de elég hangosan, hogy a másik fiú meghallja.
-Tényleg?– csillanak fel Hinata szemei a boldogságtól, de aztán eszébe jut hogy ez még nem azt jelenti, hogy visszonozza az érzéseit– M-miért mondod ezt el nekem?
-Nem egyértelmű, idióta?! Mert szerelmes vagyok beléd– válaszolja dühösen.
-M-mi?– dadogja vörös arccal a kis narancs– t-tényleg? Mármint wow én hittem volna, hogy valaha ezt hallom tőled é-és egy kicsit meglepett...
-Csak mond, hogy te nem így érzel nem kell túl bonyolítani– szakítja félbe Kageyama.
-Várj! Én ezt nem mondtam, Bakayama. É-én is így érzek, ezt akartam neked ma elmondani é-és reméltem, hogy viszonzod és esetleg holnap együtt karácsonyozhatunk vagy ilyesmi.
Kageyama ennek nagyon örült. Ezek szerint csapattársa viszonozza az érzéseit. Már épp azon volt, hogy csókolja Hinatát de ő a szerelme szajára tette a kezét, aki erre meglepetten és kicsit csalódottan nézett a mellette ül fiúra.
-Várj egy kicsit... ami azt illeti még sose csókolóztam és...
‐Nem tudod, hogy kell?– neveti el magát az ünnepelt.
-Ne nevess, mégis kivel csókolóztam volna?– szidja le vörös arccal a kissebik.
-Majd én segítek– fogja meg Kageyama a szerelme állát– csak kövess engem.
Újból célba vette a szerelme ajkait aki ezúttal nem akadájozta meg. Lassú táncot jártak az ajkaik, de Kageyamanak nem volt elég. Végig nyal Hinata szájátán aki erre bejutást ad neki. Egy pillanatra se volt kérdes, hogy kié a dominancia. A feladó több érzelme volt ebben a csókban mint egy átlagos napon az arcán. Levegőért kapkodva váltak válnak szét. Hinata Kageyama nyakába ugrik örömében, amitől mindketten elterülenek az ágyon.
-Kageyama, akkor mi most járunk?– ül fel Hinata.
-Azt hiszem igen– támaszkodik meg Kageyama is de nem sokáig mert Hinata megint a nyakába ugrik– ne ugorj rám mindig, idióta!
A kisebb hozzá bújva fúrja az arcát szerelme mellkasába.
-Bakayama– motyogja.
Kageyama is hozzabújik és szoros ölelésbe zárja az apró fiút.
-Törpém– simogatja meg a haját.
-Nem vagyok törpe– emeli fel a fejét mérgesen– ha így hívsz megharaplak.
-T ö r p e– tagolja a feladó.
Persze a szerelme betartotta amit igért, tényleg bele harapott a vállába.
-Bakayama– fordul el sértédötten.
-Ezzel nem mész semmire– mászik fölé– törpe.
-K-Kageyama e-ez a helyzet elég zavarba ejtő– dadogja Hinata vörös fejjel.
-Igen?– lejjebb hajolva elkezdi az alatta fekvő fiú nyakát puszilgatni.
-Állj elég– ellenkezett nevetve– jó hívhatsz törpének, csak hagy abba.
-Én nyertem.
-Csaltál.
-Nem csaltam.
-Ezaz– kiállt fel boldogan Miwa aki most jött be a szobába– a kisöcsémnek végre van pasija.
-Miwa?! Nem hiszem el, hogy nem tudsz kopogni!– szidja le a tesója.
-Jó bocsi bocsi de én csak örülök nektet! És a fiúd is olyan kis édes, meg lehet zabálni.
-Jó ennyi elég– indult Kageyama a nővére felé és elkezdte kilögdösni az ajtón– biztos van jobb dolgod is mint zavarba hozni a pasim.
Hinata ágyon ülve vörös fejjel nézte végig ezt a jelenetet. Valóban zavarba ejtő volt ez számára, de élvezte, hogy Kageyama a pasijának hívja.
‐Ah– sóhajt fel Kageyama miközben a miközben bedől az ágyba.
-Ne legyél ideges miatta, engem nem zavar, két hugom van már hozzászoktam– ül közelebb hozzá Hinata és elkezdi simogatni a feladója haját.
-Nem vagyok ideges– ejt egy alig látható mosolyt– inkább fáradt.
-Kageyama te mosolygtál– kiállt felboldogan a mellette ülő fiú– olyan szép a mosolyod akor a páján mért azt az ijesztőt mutattad? Mosolyogj még!
-Hinata, nyugi! Nem kell így felpörögni egy mosolytól.
-De én akarom még láttni ezt a mosolyt, mosolyogj még nekem– néz rá bociszemekkel.
Kageyama ezen felnevet és magához öleli apró társát.
-Bolond.