Féltő Szerelmes

Autómaták

Hétfőn mivel csak délután lesz edzés, Hinata első útja a teremhez vezet és gondolataiba merülve ül le a helyére. Még mindig nem tudja, hogy mit vegyen szerelmének ajándékba. Annyira elbambult, hogy észre se vette a tanár érkezését, se az asztalán heverő levelet. Mivel eddig nem tűnt fel neki úgy döntött, hogy bele néz.

"Szünetben gyere a autómatákhoz"
Kageyama

-Hinata, kérem megosztaná az osztállyal is, hogy mit olvas ilyen vidáman– szól rá a tanár– hátha nekünk is jobb kedvünk lesz.
-Sajnálom tanárnő– gyürte bele a levelet a táskájába.
Mögötte ülő osztálytársa ezen felnevetett, de Hinata úgy dönt, hogy nem foglalkozik vele, már megszokta. Az óra további részében azon gondolkozott, hogy vajon mért hívhatja Kageyama. Nem szokott ilyet csinálni. A gondolkozásából végül a csengő zökkenti ki. Idegesen dobolva lábaival várja, hogy a tanár elengedje őket ami rövidesen meg is történt. Gyorsan összepakolta a cuccait és már sietett is le. Amikor leért viszomt nem volt ott senki. "Semmi baj, biztos csak késik."– gondolta magába. Várt még pár percet és végül lépéseket hallott a háta mögül úgyhogy boldogam fordult, és pont eddig tartott az öröme. Nem Kageyama közeledett. "Kedvenc" osztálytársa állt meg előtte.
-Mi az Shoyo? Csak nem másra számítottál?– vigyorog gúnyosan.
-Mit akarsz?– tett egy lépést hátrébb Hinata– és hogy érted, hogy "másra számítottam"?
-Te tényleg ennyire hülye vagy?– nevet fel– azt hiszed bárki is írna neked levelet? Nem ez a Kageyama gyerek írt neked hanem én! Még mindig azt hiszed, hogy bármit javít a helyzeteden ha figyelmen kívűl hagysz?!
Egyik kezével belemarkolva Hinata hajába kezdi el felfele húzni, az alacsonyabbik is oda kapja a kezét és megpróbálja kiszabadítani a haját miközben pipiskedve próbálja elviselhetőbbé tenni a helyzetét.
-Nem tudom mért csinálod ezt, se azt, hogy ki vagy– préseli ki magából Hinata, már a könnyeivel küszködve.
-Az engem nem érdekel, hogy mit tudsz és mit nem– morogja miközben szabad kezével arcon ütötte osztálytársát.
Az alacsony fiút több ütés is érte mire valaki észre vette, addigra már a szája kicsattant, szeme alatt monoki terült el és a hasán is több találat érte.
-Mi a francot képzelsz?! Mit csinálsz?!– rohan oda dühösen Kageyama.
Szétszedi a két srácot majd a nagyobbikat a galérjanál megragadva löki neki az egyik automatának.
-Mért a kissebbel kezdesz? Egy nagyobb ellen talán nem lenne esélyed? Amúgy ki engedte meg hogy egyáltalán rá nézzél?– üvölti a fiú képébe, majd a ruháját elengedve kezdi ütni.
Viszont a srácot nem volt ilyen könnyű legyőzni, rögtön visszaütött.
-K-Kageyama?– néz Hinata könnyes szemmel a megmentőjére.
Bár már becsengedtek úgy tünt egyiküket se érdekelte különösebben.
-Elég! Hagyjátok abba!– próbált szétszedni őket, elég kevés sikerrel– ha nem hagyjátok abba hívok egy tanárt!
Mivel ez sem hatotta meg őket Hinata elrohant, hogy találjon valakit aki szét tudja szedni őket. Tudja, hogy ezzel bajba sodorhatja szerelmét, de most jobban érdekelte az hogy ne legyen baja. Ha miatta sérülne le azt sose bocsájtaná meg magának. Úgy szaladt, hogy a folyosón majdnem neki is ment valakinek.
-Óvatosabban, a folyosón tilos futkározni– szól rá Kiyoko de amikor meglátja az arcát aggódva folytatja– Hinata mi történt? Ugye nem Kageyamával vesztél össze megint?
-Majd később elmagyarázom de most segítened kell– ragadja meg a lány karját és a még mindig verekedő elsős fiúkhoz húzza.
Bár egyértelműen Kageyama állt nyerésre, Hinata nagyon aggódott érte.
-Elég legyen!– kiáltott rájuk a harmad éves lány, mire mindketten leálltak.
Kiyoko egy olyan lány akire mindenki hallgat. Szépsége és esze miatt szinte mindenki ismeri az iskolában, ráadásul tisztelik is. Kageyama elengedte a srácot és a senpaia fele fordult.
-Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam– hajol meg a lány előtt– nem tudtam visszafogni magam.
-Ti ketten jól vagytok? És ki ez a harmadik srác? De főkepp mért nem vagytok órán?– dobálja feléjük a kérdéseket.
-Tényleg, mennünk kéne órára– kap észhez Hinata és lehajtott fejjel folytatja– nagyon sajnálom, az egész az én hibám.
-Nem a tiéd hanem azé a baromé– mutatna Kageyama a srácra de az már vissza ment órára.
-Nektek is vissza kéne mennetek– néz rájuk Kiyoko.
A fiúk is egyet értettek ebben, Hinata még gyorsan megköszönte a segítséget aztán mindhárman elindultak a saját termeik felé. Ott persze elnézést kértek a késésért majd a helyükre huppanva mint ha mi se történt volna a szokásos módon, valaki oda figyel és becsatlakozik az órába, valaki meg bambul ki az ablakon.