Féltő Szerelmes

szülinap

A hét egész gyorsan eltelt. El is érkezett a nap amit Hinata nagyon várt de félt is tőle: Kageyama szülinapja.
Korábban már megkapta a címet úgyhogy most oda igyekezett, bár azért próbált óvatsan menni mivel időközben leesett a hó és helyenkét elég csúszós volt az út. Egy délutáni időpontba akarták tartani ami miatt Hinata készült arra, hogy lehet ott alszik. Amint beért az utcába leszállt a bicikliről és így kereste a megfelelő házat. Az egész környéken gyönyörű családi házak sorakoztak egymás után. Néhány udvaron a gyerekek zajongtak, hócsatáztak vagy épp hóembert építettek.
Igazság szerint Kageyama szülinapja tegnap, vagyis pénteken volt de mivel tegnap az edzésnek is későn lett vége és Miwa is dolgozott (mondjuk Hinata csak az elsőről tud), az ünneplés átcsúszott szombatra.
Hinata amit megtalálta a megfelelő házat már rögtön csengetett is. Miwa nyitott ajtót akit Hinata még nem ismert úgyhogy kicsit megijdet, hogy rossz helyen van. Gyorsan leellenőrizte a néztáblat amin a "Kageyama" felirat volt olvasható, vagyis jó helyen kéne lennie.
-Öhm...– kezdett volna bele Hinata de a lány közbe vágott.
-Hinata?
-I-igen– kicsit megnyugodott, ezek szerint mégsem tévedt el.
-Gyere be– áll el az ajtóból ezzel helyet adva a vendégnek– oda teheted a kabátod és a táskád.
A fiú levette a cipőjét és kabátját majd a táskájából kihalássza az ajándékot és a zsebébe sülyeszti azt míg táskát leteszi oda ahova a lány mondta.
-Tobio, megjött a barátod– kiált be a lány, majd vissza fordul Hinatahoz– egyébként Miwa vagyok, Tobio nővére.
-Ö-örvendek– hajol meg Hinata.
-Helo– jön ki Kageyama.
Egyszerű fekete melegítőt visel, és haja kócós, olyan tipikus hétvégi öltözet hétvégi öltözet.
-Szia Kageyama– szalad hozzá Hinata– még egyszer boldog szülinapot.
Előveszi zsebéből a kis dobozt amibe az ajándék lapult és lábujjhegyre állva egy arcra puszi kiséretében adja át. Kageyama egy pillanatra lefagyott amit bár Hinata nem vett észre hisz épp saját vörös arcát takargatta, de Miwa külső szemlélőként mint kettőjük reakciókát észre vette és nagyot derült rajta. Kageyama amint észhez tért kinyitotta a kisdobozt,  meglátta a karkötőt a kis medállal és felcsillant a szeme és rögtön fel is vette.
-Köszi– mondja a szókásos stílusában.
-Mi lenne ha ennénk tortát?– veti fel az ötletet Miwa.
-Erre vártál amióta elkészült, igaz?– néz rá gyanakvóan az öccse.
-Hiszen ismersz– von vállat a lány majd fellelkesülve indul a konyha felé– akkor együnk.
-Menjünk mi is különben mire oda erünk megeszi az egészet.
-Oké.
A konyhában Miwa már előkészítette a tortát. Leültette a fiúkat és meggyújtotta a gyertyákat.
-Mosolyogjatok!– mondja a lány.
-Nem vagyok már 5 éves nem kell képeket csinálnod– morogja az ünnepelt.
-Tobio légyszi– kérleli a lány, de a fiú nem úgy viselkedik mint aki igent akar mondani.
-Ne már Kageyama, csak néhány kép– néz rá boci szemekkel Hinata.
Kageyama elöször csak morcosan nézett rá, ami elég nehezen megy neki amióta tudja, hogy szerelmes belé és ez most is így van. Az aranyos fiú láttán alig bírja ki, hogy ne ölelje magához. Még egy darabig próbál ellenállni de végül lemondóan sóhajt.
-Jó...
-Hurrá, hihi– húzza széles mosolyra a száját a kissebbik majd a kamera felé fordul.
Kageyama is elejt egy alig látható mosolyt bár ő nem a kamerába hanem a mellette ülő fiúra nézett és elképzelte, hogy milyen lenne ha most megcsókolná. Meg is tette volna de sajnos a következmények közt az is ott volt, hogy Hinata elszalad.
‐Kívánj valamit aztán fújd el a gyertyát– szól a nővére miközben elteszi mobilját.
A szülinaposnak nem kellett sokat gondolkoznia kívánságán, rögtön tudta mit szeretne. Amint azt átgondolta nagy levegőt vesz és elfújja a gyertyátak majd elkezdi felszelni a tortát, ami egyébként egy Fekete-erdő torta. Az első szeletet átnyújtja a nővérének aki boldogan el is fogadja. Már megszokták, hogy mindig ő kapja az első szeletet, akárkinek van a szülinapja. A második természetesen a vendégé lett, végül a utolára Kageyama kapott. Hinatanak persze nagyon ízlik a torta, a savanykás gyümölcs darabkák az édes   krémben... egyszerűen isteni. Habár egy kérdés nem hagyta nyugodni.
-Kageyama– szólal meg hirtelen a fiú– hol vannak a szüleitek? Ők hogy hogy nem ünnepelnek velünk?
-A munkájuk miatt nagyon elfoglaltak– válaszol helyette a nővére– általában ketten vagyunk és én vigyázok rá.
-Nem kell rám vigyázni, elég annyi hogy ketten lakunk– szól rá nővérére amin Hinata elmosojodik.
-Oké oké– emelte fel kezeit védekezően– kértek valamit inni? Mondjuk narancs levet?
-Én kérek köszi– válaszolja Hinata.
-Én is– morogja Kageyama.
Miwa az ebédlőböl át sétál a konyhába így a két fiú kettesben maradt.
-Kageyama...
-Hmm?
-Ha megettük a tortát... beszélhetnénk valamiről?– kérdezi félve.
-Akár most is beszélhetünk– von vállat a másik.
-Nem. Erről úgy szeretnék beszélni, hogy csak ketten vagyunk...
-Oké, én akartam beszélgetni veled.
Amint ezt megbeszélték mindketten inkább a sütijükkel törödtek és csendben folytatták az evést.
-Hát itt mi folyik? Mért hallgattatok el amint bejöttem?– kérdi Miwa amikor vissza tért az üdítőkkel.
-Se-semmi cs-csak már úgyis megbeszéltük sz-szóval már nem volt mit beszélnünk, cs-csak véletlenül jöttél be pont akkor– motyogja Hinata.
-Ühüm, értem.