Féltő Szerelmes

utolsó balhé

Pár napja lett vége a téli szünetnek, ami egész nyugisan telt. Többnyire otthon voltam és pihentem, meg persze Kageyamaval is voltam.
Na de vissza a jelenbe, épp vége az utólsó órának úgyhogy gyorsan összeszedem a cuccom. Mivel ma nincs edzés nem akarok sokáig maradni. A folyosón meglátom Kageyamát és boldogan szaladok oda hozzá, mint általában.
-Kageyama, elmegyünk enni valamit?– ugrándozok mellette.
-Persze mehetünk, mit szeretnél?– kérdi kicsit fáradtan.
-Nekem mindegy– végülis én csak vele akarok lenni.
-Menjünk ki az automatákhoz, először veszek magamnak egy tejet.
-Okes.
Kint ő kiválaszja amit szeretne miközben én teljesen bezsongva várok rá. Hirtelen valaki átkarolja a vállam mire ijedten kapom oda a fejem. Az az osztálytátsam áll mellettem. Kageyamára nézek akit pont ebben a pillanatban kapott el két oldalról két nálunk kicsit idősebb, talán harmadéves srác.
-Hé te! Nem volt elég a múltkori?!– kiabál rá mérgesen Kageyama.
-Nyugi nyugi, neked nem lesz semmi bajod. Csak Shoyoval szórakozok el egy kicsit. Ha nem avatkozol bele nyugodtan elmehetsz– vigyorog gonoszan az osztálytársam.
-Nem tudom mi a bajod velem de biztos meg tudjuk beszélni. Légyszi enged el Kageyamát– próbálkozok félve.
Ha röpiről van szó nagy a szám, de ez így teljesen más.
-Ő elmehet. De csak ha tényleg lelép– von vállat a mellettem álló srác– most viszont mi lenne ha át rendezném kicsit azt az iritáló képed?
-Ha egy ujjal is hozzányúlsz halott vagy– sziszegi a szerelmem.
Egyik kezével elkapja az ingemnél ingem még a másikkal meg már épp behúzott volna...
-Mi folyik itt?– hallom meg a hugom hangját– te meg mit keresel itt? És mégis mit csinálsz a bátyámmal? Engedd el most rögtön.
-Azt lesheted– sziszegi miközben elkezdi húzni a hajam.
-Ne ne ne– motyogom miközben próbálom kiszabadítani a hajam.
-Hayato, te ismered?– kérdi Kageyama.
-Nem egészen. Annyit tudok hogy egyszer Tooru üzent valamit Kindaichinek és Kuniminek úgyhogy elmentem az osztályukba. Ez a srác oda jött hozzám és szerelmet vallott amit én persze vissza utasítok. Meggyőződése, hogy megaláztam az egész osztály előtt– meséli a hugom.
Szóval ezért utál? Mert nem jött össze a hugommal?
-Mindketten ugyanolyan bosszantóak vagytok, ez a kis törpe meg is érdemli a verést. Te meg nem is ide jársz, mi francért zavarsz?
-Nem mintha rád tartozna inkább engedd el őket most rögtön!– mondja mérgesen.
Ritkán látom őt ilyen dühösnek.
-Ti meg mit csináltok?– hallok meg egy ismerős hangot a torna terem felől.
-Sawamura-san?– szólalnak meg ijedten a fiúk akik Kageyamát tartják.
Daichi és Suga sietett felénk, biztos kapitány-, és helyettes kapitányként volt dolguk ezért bent maradtak.
-Suga, te menj oda Kageyamához– kezdi kedvesen, majd dühösen folytatja– Ti ketten engedjétek el őt amíg szépen mondom.
A két srác rögtön elengedi Kageyamát aki már elindult felém de Suga-san vissza húzta.
-Kageyama, ha most neki mész legjobb esetben is eltílthatnak a klubfoglalkozástól ki tudja meddig– próbálja meggyőzni.
-Nem érdekel– jaj ne, nagyon dühös.
Suga-san alig tudja viszatartani.
-Kageyama ne!– kiabálok oda neki– nem akarom hogy eltíltsanak téged a röpitől.
Lesokkoltan néz rám és megáll.
-Mért hiszitek hogy csak mert idősebbek vagytok megijedek?– nevet fel magabiztosan az engem tartó fiú, amit nem értek hisz mi öten vagyunk még akkor is ha egyikünk lány. De az ő két haverja már akkor elhúzott amikor Daichiék megérkeztek.
-Figyelj kölyök, már így is nagy bajban vagy. Ha most elengeded Hinatat és többet nem zaklatod akkor elengedlek figyelmeztetéssel– közölte vele nyugodtan a kapitány, bár azért a sötét auráját lehetet érezni.
-Mért mennék bele?
-Te teljesen idióta vagy?– szól közbe Hayato– mi öten vagyunk te egyedül. Bele mehetsz az alkuba vagy elengedjük Kageyamát és meg leszel verve.
-Mindezt ezért a kis szarosért?– nevet gunyosan, miközben jó erősen ellök.
Elég erővel lökött ahoz hogy a fejemet is beverjem de szerencsére nem a járdán hanem a füvön.
-Hinata!– rohan hozzám ijedten Kageyama– Jól vagy?
‐Uhum– simogatom meg a fájó fejem. Azt hiszem lessz egy púpom.
-Hülyeség az egész, ti itt összesen nem értek annyit, hogy maradjak– fújta az osztálytársam, majd lelépett.
-Minden oké?– jön hozzánk Suga-san.
-Igen, hála nektek– pattanok fel és hajolok meg előttük– köszönöm.
-Ugyan Hinata, ha mi nem avatkozunk közbe a barátod nyírja ki az összeset– nevet fel Daichi.
-Az valószínű– mondom boldogan miközben megölelem a szerelmem.
-Most hogy ennek vége nekünk mennünk kell, sziasztok– köszön el Suga.
-Sziasztok– köszönünk el mindannyian.
-Na Shoyo, akarsz csinálni valamit?– fordul felém a húgom.
-Hát... igazából épp randizni indultunk Kageyamával– motyogom vörös arccal.
-Oh... jó akkor nem zavarok– hajtja le a fejét, majd mosolyogva folytatja-Jó szórakozást és védekezzetek.
-Csak kajálni megyünk, és amúgy is mindketten fiúk vagyunk– kiabálom neki cékal vörös fejjel.
-Jó jó csak vicceltem, sziasztok.
-Mehetünk Kageyama?– fordulok a szerelmem felé de ekkor észre vettem hogy mintha dühös lenne– Kageyama, jól vagy? Mérgesnek tünsz.
-Nem tudtalak megvédeni, még egy ilyen idiótától se– morogja.
-Hülye.
-Mi van?- lepődik meg.
-Nem a testőröm vagy hanem a pasim. Nem megvédened kell hanem szeretned. Minden okés, láttod? Jól vagyok és te is. Nem számít, hogy ki segített– ölelem át.
-Te vagy a hülye– ölel vissza.
-Akkor? Megyünk enni? – nézek fel rá.
-Menjünk– suttogja majd megcsókol.
Kézen fogva indulunk el a suliból kifele. Örülök, hogy ilyen jól megvagyunk Kageyamával. Remélem sokáig, akár örökké együtt leszünk.

[Vége]