Féltő Szerelmes

randi előtt

(Iróimegjegyzés: innentől Hinata meséli a történetet mivel ez a külső mesélő nekem se és tekintve, hogy senki se olvassa, nektek se jött be)

Kageyama beletúr a hajamba, ami nagyon tetszik. Olyan szép pillanat volt de sajnos valaki kopogott ami miatt mindketten kicsit megijedtünk.
-Shoyo, haza értél?- kérdi anya.
-Igen- válaszolom szomorúan.
-Mért zártad be az ajtót?
-Nyugodtan szeretnék pakolni, nem akarom, hogy zavarjanak.
-Jó jó akkor hagylak, szólj ha kell valami.
-Oké, köszi.
Megnyugodva sóhajtok fel, arcomat szerelmen mellkasának döntve.
-Lassan mennem kell- suttogja Kageyama.
-Ne- ölelem át erősen- nem akarom, hogy elmenj.
-De muszáj.
-Légyszi... szükségem van rád- próbálkozok de hiába.
-Te is tudod, hogy mindkettőnknek össze kell még pakolni vagy talán nem akarsz jönni holnap?
-Mi? Hogy kérdezhetsz ilyet? Már a kérdéstől is rémálmom lesz...- kérdezem ijedten. Egy le mondó sóhaj után végül bele megyek- jó de megigéred, hogy sietsz vissza.
-Amint végeztem jövök érted, addig pakolj össze- simogatja meg a hajam.
-Oké siess, én is sietek a pakolással- furom bele a mellkasába az arcom, meg egyszer, utoljára és beszippantom a kellemes illatát.
Pipiskedve várom a búcsú csókom amit meg is kapok. Bárcsak örökke tartana, de sajnos hamar vége. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Tudom, hogy neki is megvannak a hibái de én azzal együtt is szeretem.
Nagy nehezen elengedem és elindulok az ajtó felé amit óvatosn kinyitok. Először kihajolok hogy körül nézhessek de sehol senki, intek szerelmemnek hogy jöhet. Csöndben osonunk egészen a bejárati ajtóig.
-Siess vissza- suttogom neki majd gyorsan körül nézek.
Sehol senki. Akkor ebből nem lesz baj, ugye? Egy gyors puszit nyomok az arcára miközben ő felöltözik. Kinyitom neki az ajtót ő meg elindul. Kint elég hideg van, amit nem csodálok hisz tél van. Gyorsan be is megyek a házba. Jó, hogy nem futottam össze senkivel miközben kijöttem... erről jut eszembe hogy lehet ez? Mindegy az lesz a legjobb ha most neki állok csomagolni.
Bolndogam ugrálok vissza a szobámba a mai randimra és a holnapi edzésre gondolva. Már épp lépnék be a szobámba amikor megpillantol egy az ajrómra ragasztott cetlit. Anya írta. Elvitte Natsut szánkózni, nem tudja mikor jönnek. Ez meg magyarázza hogy mért sikerült kiosonnunk. Na mindegy... akkor pakolás.

Egész hamar meg lettem vele. De mikor jönn Kageyama? Vajon mit tervez? Áh, olyan szivesen lennék most is a karjai közt. Olyan erős és biztonságot nyújt, a legjobb érzés amikor átölel. Kicsit összerezzentem amikor meghallottam a csengőt... eléggé elbambúltam. Gyorsan az ajtóhoz szaladtam ami mögött ott állt ő. Egy szál rózsát tart a kezében és azt felém nyújtja.
-Boldog Karácsonyt Hinata- mosolyog rám alig láthatóan.
-Kö-köszi... neked is- motyogom hallkan. Nem is tudtam, hogy ő tud romantikus lenni- gyere be.
-És a szüleid?- simítja végig az arcom.
-Nincsenek itthon. Elmentek Natsuval szánkózni- mondom mosolyogva miközben elállok az ajtóbol.
Amint belépett rögtön a számra hajolt, szinte már követeli a csókját, amit hát mért ne viszonoznék? Egyik kezembe a rózsát fogom még másikkal bele túrok a hajába. Imádom ezt az érzést amit körülötte érzek... imádom őt. De mint minden jó ez is véget ér egyszer.
-Összepakoltál?- néz a szemembe.
-Igen, mindennel kész vagyok- válaszolom vigyorogva.
-Akkor hozd a cuccod, indulunk.
Beszaladok a szobámba a sport táskámért és hogy a rózsámat vázába tegyem, na meg írok egy üzenetet anyának, hogy reggel Kageyamától indulunk mert ő közelebb lakik a sulihoz. Ezt felragasztottam az ajtajukra és elindultam vissza a szerelmemhez. Letettem a táskám amíg felöltöztem aztán boldogan állok meg Kageyama előtt.
-Mehetünk.
Elindult ki én meg követem. Először hozzá megyünk, ahol letehetem a cuccom aztán meg.... aztán nem tudom. De biztos valami jót talált ki vagyis akármit tervez nekem jó mert vele lehetek. Alig várom, hogy az edzőtáborba együtt edzhessünk.

Amikor megérkeztünk hozzá én letettem a szobájába a táskám.
-Hey Kageyama, elmondod mit terveztél?- mosolygok rá, ahogy az tőlem már megszokhatta.
-Majd megtudod, viszont még nem indulunk.
-De Kageyamaaa- húzgálom meg a pulcsija ujját- én már nagyon szeretnék randizni veled, nem akarok többet várni.
-Olyan vagy mint egy kis gyerek- ölel szorosan magához.
Végülis nekem így is jó, hisz amíg vele vagyok addig mindegy. Bedől az ágyába én meg az ölébe mászok és hozzábújok. Még mindig olyan jó érzés itt lenni.
-Nézzünk tv-t?- kérdi egy kis idő után.
-Nézhetünk... nekem mindegy mit csinálunk amíg itt vagy velem.
Az öléből áttesz az ágyra és gyors puszikkal lepi el az arcom és a nyakam. Ez persze csikiz szóval egy jól eső nevetés tört ki belőlem.
-Úgy láttom valaki csikis- néz rám egy gonosz mosollyal.
Egy pillamattal később már el is kezdett csikizni.
-Neh.... elég... nem... nem kapok... levegőt- préselem ki magamból nevetés közben.
Erre végül megáll de én azért biztonság kedvéért inkább meg fogom a kezeit.
-Meddig várunk még?- nyaggatom tovább.
-Ne türlmetlenkedj különben meggondolom magam és nem viszlek sehova- von vállat.
-Nee- kezdek hisztizni- ne mond ezt. Én már nagyon várom a randinkat... te nem?
-De én is várom.
-Akkor ne mond hogynem megyünk Bakayamaaa.
-Törpe.
-Bakayama
-Törpe.
-Bakayama.
-Tö...
Azt hiszem ennek a veszekedésnek sose lesz vége úgyhogy inkább belefolytom a szót egy csókkal. Vagyis inkább puszival hisz elég kényelmetlen volt abban a helyzetben így, inkább vissza feküdtem. De nem baj hisz ő befejezte amit elkezdtem.
-Jó akkor várok de addig csináljunk valamit. Ez így uncsi- nézek rá bociszemekkel.
-Akkor nézzünk filmet?- veti fel az ötletet.
-O-okés.
-Mindjárt jövök.