Féltő Szerelmes

edző tábor

-Most hogy már mindeki itt van– kezd bele az edző miközben Takeda sensei elindul a busszal– örülök, hogy mind eljösztök az ünnepi edzőtáborba. Remélem senki sem másnapos a tegnapi bulik után és azt is remélem, hogy még nem isztok alkoholt... de vissza térve az edző táborra. Amint oda érünk először lepakoltok a szálláson. Mind egy szobába lesztek, természetesen a menedzserek külön. Futonok már le lesznek terítve és az ajtóra kiragasztjuk a helyrendet amin rajta van, hogy melyik futon kié, nem lehet cserélni. Ha ezzel megvagytok mentek átöltözni és kezdetét veszi az edzés. Ma csak edzünk, a meccsek holnap délelött lesznek. Bármi kérdés?... semmi? Akkor jó utat.
Azzal le is ült.
Én Kageyama vállára teszem a fejem és szinte rögtön elalszom.

-Kelj fel. Megjöttünk– pökdösi meg a fejem Kageyama.
Amint ezt meghallom rögtön magamhoz térek. Végre röpizhetek, már annyira vátram. Cuccomat megfogva siettem ki a többiekkel együtt a buszból. A nekoma csapata már ott várt minket.
-Kenma– köszönök a feladójuknak.
-Szia Shoyo– válaszol szinte suttogva.
-Daichi– szól Kuroo a kapitányunknak– hát csak megérkeztetek.
‐Volt egy kis probléma az indulással– válaszolja Daichi miköben kezet fognak.
Elindultunk a szállás felé ahol megmutatták, hogy melyik szoba a miénk. Gyorsan megnéztem hogy én melyik futont kapom, kicsit elszomorodtam amikor megláttam hogy a lehető legmesszebb kerültem Kageyamától. Oh pedig mellette akartam aludni. Bár amúgy is kicsi volt az esély arra, hogy mellé kerüljek, főleg mert gyakran vitáztunk.
Amint lepakoltunk átsétálunk a közeli sport csarnokba ahol már a többi csapat edzett. Több csapat is itt van de az aoba joshit nem láttom. Jutt eszembe a nagy királynak vajon hogy sikerült a randi?
-Suga‐san– megyek oda hozzá– kérdezhetek valamit?
-Öhm... persze, gyere– kicsit odébb sétáltunk hogy senki se hallja– mondcsak Hinata.
-Hogy sikerült a randid a nagy királlyal?– kérdezem csillogó szemekkel.
-Egész jól, bár még nem vagyunk együtt valószínüleg lesz második randi– meséli boldogan– és a Kageyamával miújság? Tetszett neki az ajándék?
‐Tetszett neki és képzeld szombaton vele aludtam aztán vasárnap randiztunk és megint vele aludtam– hadarom el vigyorogva.
-Akkor ti most együtt vagytok?
-Uhum és nagyon boldog vagyok.
-Ennek örülök– simogatja meg a fejem Suga mire megérzem valaki tekintetét a hátamon.
Hátra fordulok és megláttam ahogy Kageyama elég vészjóslóan néz minket, ettől kicsit kiráz a hideg.
-Úgy látom valaki féltékeny, jobb lesz ha megyünk edzeni mielőtt tényleg pipa lesz– nevet Suga-san.
Igaza van, és amúgy is edzeni jöttünk nem beszélgetni.
-Miről beszéltetek?– kérdi Kageyama amikor oda érek hozzá.
-Hayato összehozott neki egy randit karácsonyra kiváncsi voltam hogy hogy sikerült.
-Hmm– morogja.
-Kageyama, féltékeny vagy?– mosolygok rá.
-Nem.
-Szerintem de.
-Fogd be.
Jó kedvűen kezdek el nyújtani a többiekkel együtt. Ma mindent gyakoroltunk, szervákat, ütéseket, fogadást.
1 óra edzés után tartottunk ebéd szünetet. Utána, hogy ne legyen olyan egyhangú az edzés a többi csapattal vegyülve külön féle csoportokra osztottak  minket. Ezek a csoportok együtt edzettek a nap további részébem. Ezután már csak a vacsora és fürdés maradt hátra erre a napra. Mindenki elfoglalta a saját futonját, legtöbben rögtön el is aludtak.
Én nem tudok aludni. Ott akarok feküdni mellette. Óvatosan felülök és körbe nézek, tényleg mindenki alszik. Kibújok a futonomból és négykézláb mászok egészen Kageyamáig. Már ő is alszik. Kicsit megbökdösöm a vállát mire morogva ül fel.
-Shh– teszem a szám elé a mutató ujjam.
Amikor meglátta hogy én vagyok felemelte a takaróját, hisz elég egyértelmű, hogy mért vagyok itt. Vigyorogva bújok be mellé és ő is visszafekszik. Így sokkal jobb. A karjai közt könnyebben el tudok aludni, máris érzem ahogy ragadnak a szemeim. Pillanatok alatt sikerült elaludnom.

Halk motyogásra ébredek. Lassan kinyitom a szemem mire meglátom szinte az egész csapatot. Mért néznek ennyire...? Várjunk... én most Kageyamával aludtam... érzem, hogy az arcom teljesen elvörösödik. Rögtön a fejemre húzom a takarom, ez olyan kínos.
-Kageyama...– húzogatom meg a felsőjét.
-Mivan már?– ül fel mérgesen, ahogy az tőle megszokott.
-Nocsak a király megtalálta a hercegét... vagy hercegnőjét?– hallom meg Tsukishima gúnyos hangját.
-Fogd be Tsukishima!– szól rá a szerelmem.
-Shoyo, mért bújtál el? Mindent el kell mesélned!– mondja felpörögve Noya-san.
-Gyerünk Hinata búj elő! Nem itélünk el, nem kell félned– bíztat Tanaka-senpai.
Végül én is felültem, ezzel lehúzva a még mindig vörös fejemről a takarót.
-Most hogy ezen túl vagyunk– szól ránk Daichi– mindenki felöltözni aztán nyomás az étkező, reggelizni! Majd ott lehet pletykálni.
Mindenki villámgyorsan kezdett készülődni és indult meg reggelizni. Nincs is rosszabb egý dühös Daichinál. Én már csak tudom, tapasztaltam... nem egyszer.