Féltő Szerelmes

osztálytárs és Kageyama

Másnap Hinatanak csak délután lesz edzése úgyhogy rögtőn a termébe ment ahol le is ült a helyére. Szokásos módon elővette a cuccát és molbiját nyomkodva várta a tanárt. Ekkor valaki egy papír labdával fejbe dobta hátulról. Nem fordul meg hisz fölösleges, már megszokta. Az egyik fiú osztálytársa gyakran csinálja ezt. Hinata nem tudja a nevét, se azt, hogy miért csinálja, de nem is érdekli. Nagyjából 1,5 hónapja, hogy idejár a srác és rögtön ki is nézte magának a narancs haju srácot, aki reméli, ha figyelmen kívül hagyja előbb-utobb ráun. Mivel megérkezett a tanár a srác abba hagyta a szekálást nehogy bajba kerüljön.
Igaz, hogy ha röpiről van szó Hinatanak nagy a szája, de ez a srác akkora lehet mint Kageyama és gyengének se mondható. Még Hinata se olyan hülye, hogy ne tudja, ellene semmi esélye se lenne. Mint minden szünetben Hinata most is sietett elhagyni a termet de nem volt elég gyors.
-Shoyo– szól utána lenézően az osztálytársa– állj meg!
Elkapta a csuklóját és vissza húzva nyomta a falhoz, két csuklójánál erősen szorítva elérte, hogy ne tudjon elszabadulni. Az apró fiú bár megpróbálrt kiszabadulni, nem járt sok sikerrel. Ha Kageyama csinálta volna még tetszett is volna neki de így nem volt jó, sőt félt.
-Azt hiszed, hogy ha figyelmen kívűl hagysz javítasz a helyzeteden?– kérdi mérgesen a srác– szart is kiverem belőled, érted?!
Hinata a szemeit összeszorítva várta, hogy mi fog történni, ám ekkor hirtelen mind a két kezét elengedte. Kageyama egy erőteljes ütést célzott az ismeretlen srác arcára ami hátrálásra kényszerítette. Hinata még mindig nem merte kinyitni a szemét, bár érezte, hogy valószínüleg már biztonságban van. Kageyama elkapja a csapattársa kezét és kihúzza az udvarra. A még mindig ijedt fiúnak már muszáj kinyitnia a szemét, így megláttja, hogy a szerelme húzza maga után, erre egy hatalmasat dobbant a szíve és hagyja, hogy vezesse. Elértek az udvaron egy olyan helyet ahol nem volt senki, Kageyama magához ölelte az apró csapattársát aki bár meglepődött, rögtön szorosan viszonozza. A magasabb eltolja magától és megfogva két kezét, hogy jobban megnezhesse a csuklóját.
-Elég piros...– mondja hallkan– idióta, mért nem csináltál semmit? Mivan ha épp nem járok arra? Azt hiszed bárkit érdezelt volna, ahogy egy srác megver egy másikat?
-S-sajnálom– vörösödik el a másik– és amúgyis, nem igazán tudtam bármit csinálni. Lefogta mindkét kezem....
-Ki volt az a srác? Mi a neve? És mért csinálta ezt?– kérdezte mérgesen.
-Egy osztálytársam de a nevét nem tudom, se azt, hogy miért csinálja– hajtja le szomorúan a fejét, ám néhány pillanattal később csodálkozva nézett fel– várjunk... Kageyama, te aggodtál értem?
-Idióta– üti fejbe Hinatat– nyakunkon a bajnokság, inkább ne most veresd meg magad.
-Bocsi.... de azért köszi. Örülök, hogy barátok vagyunk– öleli át újra a feladóját.
-Barátok...?– kérdez vissza meglepetten.
-Bo-bocsánat– húzódik el vörös fejjel Hinata– é‐én csak azt hittem, hogy azok vagyunk d-de ha szerinted nem akkor nagyon sajnálom...
Kageyama válasz helyett csak magához öleli a kissebbiket. Még sose voltak barátai, így nagyon jól esett neki az amit a fiú mondott neki, főleg mert ő mondta.
-Akkor ez mit jelent? Barátok vagyunk?– kérdi félve a kissebbik.
-Nem tudom, asszem igen– von vállat a magasabb.
Kageyama bár örül annak, hogy Hinataval barátok, ő is többet szeretne, de mivel még magának is csak nem rég volt hajlandó bevallani, hogy hogy érez a törpe iránt, úgy döntött még nem mondja el neki. Még furcsának érzi ezeket az érzéseket hisz sosem érzett még ilyet, sokáig azt se tudta, hogy amit érez az szerelem, ezért segítséget kért.