Féltő Szerelmes

"menthetetlenül..."

Egész gyorsan átöltöztek, úgyhogy mehettek is a tornaterembe, ahol már ott várták őket a menedzserek, az edző és Takeda-sensei. Kiyoko kivételével mindegyik lesokkolva nézett az elsős duo sebes arcára.
-Hinata mi történt?– rohan oda hozzá aggódva Yachi– ugye nem verekedtetek?
-Nyugi Yachi, ezt nem Kageyama csinálta– mutat a saját arcára Hinata.
-A-akkor ki?– kérdi a lány még jobban megijedve.
-Nem fontos, tényleg nem kell aggódnod.
-Kiyoko– megy oda Daichi a felsős menedzserhez– tudunk beszélni egy kicsit?
-Persze.
-Nem lehetne ezt későbbre hagyni?!– szól rájuk az edző– mindenki, nyomás bemelegíteni! Utána futni megyünk.
Erre természetesen mindenki megindult nyújtani. Még Daichi se merne soha ellent mondani az edzőnek, még ha ő nem is annyira kemény mint a nagyapja és persze mindannyian nagyon tisztelik mint Ukai edző unokáját és mint jelenlegi edzőt.
Az edzés végére persze mindenki elfáradt és egyből haza vették az irányt. Hinata is teljesen kimerült testileg úgyhogy rögtön az ágyba dölt, de nem volt elég fáradt ahoz, hogy elaludjon. Elképzelte ahogy Kageyama is bemászik mellé majd fölé hajolva érzelmes csókba hívja, de hamar rájött, hogy ez még mindig csak álom.
-Áh– húzza szomorúan az arcába párnáját.
Hirtelen egy kopogásra lesz figyelmes.
‐Igen?– mondja a párnájába Hinata.
-Jól vagy?– lép be az ajtón Hayato.
-Aha, azt hiszem– motyogja.
-Nem úgy nézel ki– húzza le tesója fejéről a párnát– mi a baj?
‐Azt hittem elég lesz ha barátok maradunk Kageyamával de nem. Nagyon szeretem és csak egyre jobban bele szeretek– hajtja a fejét a huga ölébe.
-Értem– simogatjá öccse haját– és mi történt az arcoddal?
‐Egy nálam jóval erősebb és magasabb srác nekem állt és megvert, de Kageyama megmentett– motyogja.
-Ki volt az a rohadék?– kérdi dühösen a lány.
-Egy osztálytársam. Nem tudom a nevét, még új.
-Értem... és pont Kageyama mentett meg.
‐Igen és én ettől mégjobban szeretem... El akarom ezt mondani neki de félek. Nem élném túl ha vissza utasít, ha meg utál azt föleg.
-Sose gondoltam volna, hogy ennyire aggódsz majd valamiért ami nem a röplabda– gondolkozik el a lány.
-Ugye?– kell fel Hinata– én sem. De ő olyan jó képű és erős és... és olyan jó játékos is...
-Aww te tényleg menthetetlenül szerelmes vagy.
-Tudom... Most mit tegyek?
-Őszinte leszek Shoyo. Fogalmam sincs. Ha nem mondod el neki hogy érzel esélyed se lesz együtt lenni vele.
-Szerinted tegyek neki vallomást? De mi lesz ha vissza utasít?
‐Ha megteszi eljössz velem és Tooruval szórakozni és hamar túl leszel rajta. Elfelejtitek az egészet és találsz valaki mást akibe szintén ilyen menthetetlenül szerelmes leszel.
-Vagyis szerinted elkéne mondanom?
-El, de ez nem az én döntésem. Neked kell meghoznod.
-Igazad van. A hétvégén elmondom.
-Ez a beszéd– bokszol Hayato Hinata vállába– elkisérjelek valamelyik nap vásárolni? Ketten hátha hamarabb találunk valami ajándékot.
-Oké, holnap úgysincs edzés. Neked jó? Hol találkozzunk?
-Persze, nekem jó. Mondjuk a karasunonál? Eléd megyek az a legegyszerűbb.
-Köszönöm– öleli át hugát.
-Ne már Shoyo, tudod, hogy ez alap– búj az ölelesébe Hayato– megtaláljuk a tökeletes ajándékot a szerelmednek.
-O-oké– dadogja enyhe pírrel az arcán.
-Ha kiszenvedted magad menj el fürdeni– megy ki a lány a szobából– jó éjt.
-Neked is.
Hinata nagy nehezen kikelt az ágyból és cuccait összeszedve megindult a fürdő felé.
A forró víz kényesztetve folyt végig a testén mely most nyugtatóan hatott. Ráérősen mossakszik miközben ajándék ötletekez járt az agya, bár semmire se jutott. A kádból kimászva megtörölközik és belebújik a pizsomájába így már teljesen lehiggadva dőlhet vissza az ágyába, arról álmodozva, hogy ha minden jól megy talán Kageyamával töltheti a karácsonyt, ami egyébként Kageyama szülinapjával együtt vészesen közeledett.