Féltő Szerelmes

haza

-M-mi? H-hát ez egy nehéz kérdés...– dadogja a fiú félve– talán a röpi iránti szeretete és a tehetsége keltette fel a figyelmem. Na meg ő hozzám képest olyan magas, a magassága is lenyűgöző, persze nem azért szerettem bele mert magas csa-csak azért nem szeretek bele valakibe mert  magas. Egy idő után egyre többet akartam, hogy együtt legyünk ezért mindig megkértem hogy adjon fel nekem... és amikor aznap megmentett olyan boldoggá tett.
-Nyugi Hinata, nem kell így rástresszelni– nevet a lány– csak érdekelt.
-Igazából minden. Hogy olyan jó érzés hozzá bújni vagy a csókja és a mosolya...– folytatja már nyugodtabban.
-Szóval tényleg szereted, igaz?
-Öhm... igen.
-Miről beszélettek?– jött vissza Kageyama.
-S-semmiről– motyogta vörös arcú barátja.
Kageyama általában nem szokott az ilyenekkel törődni és ez most se volt máshogy.
-Akor indulhatunk?– kérdi a fekete hajú fiú
-Aham, menjünk.
Gyorsan felöltöznek és már el is indulnak. Hinata oda sétál a bicikliéhez és elkezdi leseperni róla a havat. Mire Kageyama mellé ért már végzett is úgyhogy mehettek Hinataék háza felé. Egy darabig csöndben sétáltak, ami tőlük elég szokatlan volt tekintve, hogy kissebiknek soha be nem áll a szája.
-Ugye tudod, hogy akárhányszor együtt vagyunk kockáztatjuk, hogy egy ismerős megláthat. Engem nem érdekel, hogy megtudják-e, de nem tudom mit szeretnél– szolal megvégül Kageyama.
-Tudom– válaszol egyből.
-Valószínüleg a csapatból is rá fognak jönni a tábor alatt.
-Tudom és engem tényleg nem zavar ha tudják. Ami azt illeti Daichi és Suga-san már tudják hogy érzek... nem azt mondom, hogy akkor csókolozzunk vagy ilyenek előttük mert az elég zavarba ejtő, de ha véletlen megtudják abból biztos nem lesz baj. Csak anyuéknak még nem mondjuk le, az ő reakciójuktól jobbann félek– hadarta le.
-Oké, nyugi. Értem.
-Akkor téged se zavar ha meglátnak minket és rájönnek?
-Mért zavarna? Tsukkishima amúgy is mindig szemétkedik a többiekből meg nem nézem ki. Más nem is érdekel.
-Hog hogy a csapat az egyetlen akinek érdekel a véleménye? Még ha nem is mindenap találkozol a szüleiddel, nem érdekel a véleményük?
-Nem igazán, ha nem is fogadnának el mivel szinte sosincsenek itthon nem tudják kifejezni hogy utálnak.
-Sajnálom...
-Mit?
-Biztos nincs valami közeli kapcsolatod a szüleiddel.
-Nincs, de nem érdekel.
-Mi? Miért?
-Nem tudom, nekem így jó.
-Biztos vagy benne? Mármint én nem tudom mi lenne velem a családom nélkül.
-Nem kell aggódnod a családom miatt.
-Ha te wáá– kezdi de hirtelen megcsúszott a jégen.
A biciklije elborult és már őt se sok választja el a földtől. Szerencsére barátjának jók a reflexei, egyik kezével szerelme kezét, még másikkal a derekát kapja el és közel húzza magához. Csak pár centi válassza el őket egymástóly érzik egymás leheletét az arcukon, a szivük is gyorsabban ver. Olyan meghitt volt a pillanat de Kageyamának eszébe jutott hogy az utcán vannak. Ha Hinata egyik ismerőse megláttja őket elmondhatja a szüleink.
-Vigyázz jobban idióta– szidja le miközben elengedi.
-Bocsánat– hajtja le a fejét szomorúan miközben lehajol a kerékpárjáért.
-Most mi a baj?
-Nem szeretem amikor idiótának hívsz... ilyenkor kicsit olyan mintha utálnál.
-Azt hiszed megcsókolnálak ha utállak– szidja le még jobban.
-Nem... én csak félek, hogy annyira idegesítelek, hogy inkább elhagysz....– motyogja Hinata.
-Idióta, nem akarlak elhagyni. Szeretek veled lenni még akkor is ha hülye vagy.
-O-oké... köszi hogy segítettél. Biztos bevertem volna a fenekem– nevet fel kínosan.
-Gyere, menjünk.
Csendben sétálnak tovább Hinata házához ami már nincs messze. Az udvaron kint játszik Natsu, aki amint meglátta a 2 fiút boldogan kezd integetni nekik.
-Shoyo végre haza értél! Nézd, szép a hóemberem?– mutata a lány a bejárati ajtótól nem messze épített művére.
-Nagyon ügyes vagy Natsu– kócolja össze Hinata huga haját.
-Akkor... majd találkozunk– indulna el Kageyama, de Hinata elkapja a kezét.
-Várj... olyan hideg van mielőtt elindulsz gyere be melegedni egy kicsit.
Kageyama nem értette mért akarja ezt a másik de végülis hallgatott rá. Amikor beléptek a házba Hinata a szája elétartva mutató újját jelezte hogy maradjon csendben. Cipőjüket leveszik és hallkan felosonnak Hinata szobájába ahol a kissebbik bezárja az ajtót.
-Kint nem tudnánk rendesen elbúcsúzni, szóóval... itt nem láthat minket senki– motyogja vörös arccal.
Kageyamának végre leesett, hogy mért vitte be szerelme. Közelebb lépve kisimít egy hajtincset és egy érzelmes csókot kezdeményez. Hinata rögtön viszonozza, átöleli szerelme nyakát és csak élvezi a pillanatot.
-Még mindig azt hiszed hogy utállak?– néz Kageyama a szerelme szemébe a csók után.
-Egyáltalán nem– hajol most ő közelebb.