Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Változás [2]

Változás(főnév)
Körülmények mássá válása; állapot, helyzet, személyek teljes cserélődése

Március 3.

Gia-val a kávézóbeli találkozásunk óta folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Sokszor össze is futunk, habár legtöbbször ő jön be egy kávéra a Cosy Bearbe. Bepótoltunk egy jó pár évet az elmúlt néhány napban. Minden élményünket, velünk történ boldog és szomorú dolgot elmeséltünk a másiknak.
Gia-val már pisis korunkban jóban voltunk, csak aztán ők is, és mi is elköltöztünk máshová.

Charles-al is egész jól összehaverkodtunk mivel Gia-val sok időt töltött ő is, és én is, ez sokszor egybefolyt.

Ma a lány lakásán tartunk egy csajos pizsipartyt, csak ketten. Filmezünk, kibeszéljük a világot, csak a szokásos.

-Na és, van valami jó pali a képben?-szólalt meg egyszer csak drága barátnőm a film közben.
-Jesszus te nő, barátod van-korholtam le egyből.
-Na és? Hűséget fogadtam, nem vakságot-Vágta rá ezt a kicsit sem elnyűtt pasis szöveget.-És ne terelj, hanem válaszolj!-Szólt most ő rám.
-Nem. Határozottan nincs-válaszoltam tömören, és visszafuttattam tekintetem a tv képernyőjére.
Szerencsémre a téma nem került elő többször az este folyamán.

-És hogyhogy nem mérnökként dolgozol?-kérdezett rá a munkámra-Mármint, jól áll a kötény, meg minden, csak tudod, mindig ezt akartad csinálni mióta nem versenyezhetsz, és most, hogy menne egy kávézóban vagy felszolgáló.-Érvelt teljesen jogosan.
-Nos, tudod, nem minden jön össze. Nem találtam még magamnak megfelelő munkát mérnökként, és különben is, tudod hogy finnyás vagyok minden téren.-Válaszoltam lemondóan mosolyogva.

-Ugyan! Ne add fel. Biztos sikerülni fog! Borzasztó jó érzéked van ezekhez a dolgokhoz. És, hát tudod, egy befolyàsos autóversenyző barátnőjével beszélsz-Kacsintott rám miközben próbálta visszatartani a nevetését.
-Tényleg? Hol? Mármint, rajtad kívül nem látok senkit, és te megfogadtad, hogy csakis a fehér lovon ülő hercegeddel leszel együtt, tehát valami lovas palid van, nem?-Minden erőmmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam, aztán mikor a velem szemben szintén fuldokló lányra néztem, elkezdtem a hasam fogva nevetni, amibe aztán pár másodperccel később Giada is csatlakozott.

Az este folyamán egyre több és több alkohol került elő valahonnan, Gia tiszta alkoholista lett. A sok piának köszönhetően a kanapén dőltünk ki teljesen, legalábbis emlékeim szerint.

Március 4.

Reggel, kómásan keltem, félig Giada lába alatt a kanapén, félig a földön fekve. Te jó ég, nem akarom tudni mi történt tegnap. Gyorsan feltápászkodtam, és első utam a konyhába vezetett. Meglepve tapasztaltam, hogy már kávé illat van, de az egyedül velem itt levő lány még alszik. Belépve a konyhába Charles-al találtam szembe magam, aki igyekezett épp nem elnevetni magát rajtam.
-Oké, akkor én most megyek magam megölni-Fordultam volna meg, de a fiú elkapta a karom-Jó, bocsánat bocsánat befejeztem.-Mondtam szemforgatva.
-Inkább idd meg a kávéd, aztán gondold át mégegyszer, és fésüld meg a hajad-Kócolta össze a pilóta a hajnak nem nevezhető madárfészket a fejem tetején.

A reggeli életmentő kávém után máris jobb kedvel álltam a tükör elé. Csodálom, hogy nem tört össze a fejem látva. Megint elment az életkedvem a tükörképem láttán, de gyorsan összekaptam magam. Ma kivételesen egy kis sminket is tettem fel, pedig nagyon nem szeretem, de nem láthatnak így az emberek.
-Na, csak sikerült összeszedned magad, ugye ugye?-veregette meg a vállam Charles.
-Te is aztán kedves tudsz lenni-morogtam egy szemforgatás kíséretében.
-Gigi még mindig nem kelt fel, jól sejtem?-Kérdeztem fejrázás közben.-Tegnap jól kiütötte magát.
-Látszik rajtatok. Asszem nem akarom tudni mi volt tegnap este itt-Mosolygott tarkóját vakarva a velem szemben álló fiú.
-Amúgy, hallottam mérnöknek tanultál-tette hozzá, mire válaszul csak biccentettem egyet, jelezve, hogy jó forrása van.-És az én mérnököm elmegy, plusz amúgy is kéne plusz ember a csapatba, szóval az lenne a kérdésem, nem lenne e kedved csatlakozni a Ferrari csapatához-Darálta le egy szuszra kis monológját, mire nekem kistányér méretűre zsugorodtak a szemeim, és a kezemben tartott pohár is kiesett onnan, majd hangos csörömpöléssel a földre esett és széttört.
Zavartan pillantottam fel az engem kémlelő fiúra, miután elkezdtem összeszedni a szilánkokat. Vette a lapot, gyorsan előkapott egy lapátot az egyik barna ajtós szekrényből, és segített összeszedni.
Mikor végeztünk, újra ránéztem, és kifújtam egy nagy adag már elhasznált levegőt.