Döntés(főnév)
Lehetőségek közötti választás.Március 5.
Arra keltem, hogy valaki elég erőteljesen kopog az ajtómon. Mi történt, tudtomon kívül magamra hoztam az FBI-t?
Lassan komótosan feltápászkodtam, majd a pizsamámban és a papucsomban letrappoltam az ajtóig, amit ezután hatalmas lendülettel téptem fel.
Meglepetésemre Charles állt az ajtóban és igyekezett visszatartani kikívánkozó nevetését. Gyorsan félreálltam az ajtóból egy szemforgatás kíséretében, amin a fiú azonnal be is robbant, mielőtt a szomszédokat is felveri a nevetésével.
-Jó reggelt neked is.-Köszöntem a még mindig hasát fogó fiúnak, miközben a reggeli kávéadagom készítettem. Vagyis, készítettem volna, ha Leclerc uraság meg nem állít benne.
-Menj, öltözz fel, meg fésülködj meg, indulnunk kéne. Majd útközben meghívlak egy kávéra.-Mondta még mindig vigyorogva.
-Oké, oké.-Indultam meg nagy lendülettel a szobám felé, mondhatni betrappoltam mint valami terminátor. Kiválasztottam a mai szettem, ami egy egyszerű fehér crop top-ból, egy világoskék szaggatott magas derekú farmerből, egy fehér magasabb szárú Vansből, és egy fekete steppelt dzsekiből állt. Megmostam az arcom és a fogam, a hajam hagytam természetesen, csak kifésültem, így enyhe hullámokban omlott a vállamra. Most sminket sem tettem fel. Még felkaptam a fekete kistáskám, beledobáltam pár fontosabb cuccom, és siettem is vissza a nappaliba.
Charles az egyik fotelban ült, és a telefonját nyomkodta. Érkezésemre felkapta a fejét, majd fel is pattant, és sietett az ajtóhoz velem együtt. Miután bezártam, megpillantottam a fiú csodáját, számomra Az autót.
Ferrari 488 Pista Spider. Maga a megtestesült tökéletesség számomra. Leclerc-nek is van ízlése. Ez a festés még jobban kiemeli az autó kifinomultságát és eleganciáját, ugyanakkor látszik rajta, hogy mindjárt előtör a vad énje, ahogy beindítod a motort. A fekete szín nagyon illik ehhez az autóhoz, de a középen végigfutó fehér és piros csíkok még tökéletesebbé teszik az összképet.
Szerelmesen néztem a csodára, ami most itt állt az orrom előtt, és hozzáérhettem. Eddig csak álmodoztam erről az autóról, de most itt áll előttem életnagyságban.
Ábrándozásomból az engem méregető Charles kuncogása szakított ki.
-Te!-mordultam fel mérgesen-Megzavartad az első találkozásomat életem szerelmével!-csattantam fel mosolyogva.
-Bocsánat na. De indulnunk kéne, ígérem még romantikázhattok az út alatt.-tette fel védekezően a kezét egy visszafogott nevetés kíséretében.Miután kimérgelődtem magam az elrontott első randi miatt beültünk az autóba, és elindultunk.
Charles magabiztosan vezetett, látszott rajta, hogy autóversenyző. A rezdülései borzasztóan hasonlítottak papára, és Michael-ra is. A Shumacherekkel szoros kapcsolatot ápoltunk Michael balesetéig. A fiával, Mickkel egy testvéri kapcsolat alakult ki közöttünk az apja és a papám szoros barátsága miatt. Sajnos miután Michael kórházba került eltávolodtunk egymástól.
Charles észrevehette hogy figyelem, ezért egy pillanatra rám pillantott, majd figyelmét újra az útra szentelte.
-Diana, minden ok?-kérdezett rá, mert már fátyolos szemmel figyeltem mozdulatait.
-Igen, persze.-bólintottam, majd hogy kicsit kitisztuljon a fejem megráztam.Szerencsémre megérkeztünk a plázába. Charles első dolga volt felvenni a napszemüvegét, míg én elbúcsúztam a kocsijától egy kis időre.
-Komolyan meg kell kérdezzem ezt az autót, hogy hogy csinálja. Már körülbelül fél óra alatt jobban megszeretted mint engem.-kezdett el durcizni.
-Hát, talán jobban néz ki mint te-csipkelődtem, mire tettetett csodálkozással fordult hozzám.
-Ezt te se gondolhattad komolyan Prost.
-Nagyon is komolyan gondoltam, Leclerc.-Kacsintottam rá, majd elindultam be az üzletek közé.
-Jólvan, várj már meg, te.-lépett utánam.
-És, mire gondoltál? Van valami konkrét ötleted?-tettem fel a kérdést, habár féltem, hogy tudom a választ.
-Igazából van.-Na, ezzel megleptél Leclerc.-Egy nyakláncot szeretnék neki, amire teszek egy kulcsot amibe az évfordulónk dátuma van belegravíroztatva.-Ecsetelte tervét.
-Ez jó ötlet. Láttam már rajta ilyen kulcsos nyakláncot, úgyhogy ennek örülni fog-dicsértem meg a mellettem sétáló fiú tervét, mire büszkén kihúzta magát.
-Csak még nem tudom, a nyaklánc milyen legyen.-vakarta meg a tarkóját zavartan.-Ehhez kellesz te, és a segítséged.-tette hozzá.Nagyjából 2 órát tölthettünk különböző nyakláncok nézegetésével, és végre találtunk egy olyat, ami megfelelt Charles-nak, és az elképzelésének.
Egy egyszerű ezüst nyaklánc volt, semmi csicsa, mégis elegánsnak mondható.-Na végreee-fújtam ki egy hatalmas adag levegőt mikor újra beültünk a Ferrariba.
-Ne szólj...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Tudom, tudom, Giadanak a tökéletes jár.-Daráltam le a 2 óra alatt már vagy százszor elmondott monológot egy szemforgatás kíséretében
-Ne forgasd, mert kiesik.-Szidott le egyből, mire megint megforgattam a szemem, amit ő is egy szemforgatással jutalmazott.
-Mivan, a tied nem esik ki, Leclerc?-Kezdtem el húzni az agyát.
-Nem, az enyém nem esik ki, mert nem forgatom annyit mint te, Prost.-Felelt egy visszafolytott nevetés kíséretében.
-Jut eszembe.-Váltott át komoly hangszínre, mire én is abbahagytam a vigyorgást.-Elfogadod az ajánlatom?-kérdezte kissé félve.
-Sokáig örlődtem, mi lenne a helyes választás, és nagyon nehezen jutottam dűlőre, de beszéltem apával is, és ő sokat segített. Hát Leclerc, úgy néz ki..-tartottam egy drámai hatásszünetet-egy új minden eddiginél idegesítőbb mérnökkel gazdagodik majd a csapat.-osztottam meg vele a döntésem úgy, hogy talán egy kicsit oldjam a hangulatot.
-Jézus de örülök!-lelkesedett be-Nem tudod mennyire izgultam-nevetett fel.-Viszont akkor majd jelzek Mattianak, hogy jössz te is, és holnap reggel indulunk. Most még Gia is jön, nyugi.-Kezdte el vázolni a programot.
-Fhhu, okés.-fújtam ki egy nagy adag levegőt.Miután Charles hazavitt egyből ment tovább Giada-hoz, én pedig nekiálltam pakolni. Mire vállalkoztam te jó ég..?
A fiú még aznap este elküldte mikorra legyek és hol, ezek után pedig végleg egyedül maradtunk. Én, és a bőröndöm.Mivel Ausztráliában kezdünk többnyire rövidebb, lengébb cuccokat pakoltam el. Nagyjából másfél órával később elégedetten húztam be a bőröndöm tetejét. Minden cuccom belefért. Hát igen, a tapasztalatok a versenyzős korszakból.
Elmosolyodtam az emlékek hatására. Volt hogy Mickkel mentünk versenyekre. Vajon meddig juthatott el? Biztos a nagyok között van már, hatalmas tehetség. Majd minden kiderül holnap. Gondolom.Az agyam hatalmas méretű megerőltetése ezekkel a gondolatokkal teljesen lefárasztott. Gyorsan vettem egy jó forró zuhanyt, felvettem a pizsamám, és egy hatalmas adag izgulással feküdtem le aludni.
Vajon jó döntés volt?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Se veled, se nélküled-Max Verstappen
Hayran Kurgu"Nem is igazán a szívverésünk tart minket életben, hanem az, hogy van kiért dobognia." "Nem élhetünk örökké, de élhetünk úgy, hogy örökké emlékezzenek ránk azok, akik fontosak nekünk." Egy fiatal lány, aki szembe mer nézni álmai miatt a legnagyobb f...