A reptérre kiérve már messziről kiszúrtuk a firkászokat, és Charlest és Pierret, akik épp átverekedték magukat rajtuk.
-Ez mindig ilyen?-néztem Maxra talán kissé ijedten.
-Nem.-rázta a holland a fejét hitetlenkedve.-Megnézem a csoportot, lehet írtak valamit.-mondta, majd a telefonját lecsekkolva szólalt meg újra.-Leclerc írt, idézem:Srácok, valahonnan kiderült mikor indulunk. Én és Pierre már itt vagyunk, hátul is van bejárat, ott biztosan kevesebben vannak, autókkal vigyázzatok, messzebb álljatok meg.
-Remek.-sóhajtottam fel.
-Nyugi, tudok egy jó parkolóhelyet, szerintem Leclerc és Gasly is ott álltak meg, és tudom hol megyünk be. Minden rendben lesz drágám, oké?-mosolygott rám, és amennyire az övek engedték, egy szoros ölelésbe vont, és egy puszit nyomott a nyakamba, mire kirázott a hideg. Max ígéretéhez híven egy csendesebb, eldugottabb helyen állt meg, ahol valóban ott állt a francia és a monacói pilóta autója.
-Kicsim, mehetünk?
-Azt hiszem.
-A napszemüveged, Dia.-mosolygott rám szórakozottan Max utánam hozva az említett tárgyat.
-Köszi, tudod, lyukas az agyam.-pusziltam arcon, majd a bőröndöm megfogva vártam, amíg a holland leellenőrizte az autót. Mindketten a szemünk elé toltuk a napszemüvegeinket, és az ismeretlenebb bejárat felé vettük az irányt. Valóban kevesebb újságíró tanyázott ott, ám még így is voltak egy jó páran.
-Tudom, hogy tudod, de azért elmondom. Ne állj meg, ne reagálj, ne figyelj, csak kövess minél szorosabban.-sorolta a teendőket Max, mire egy hatalmas sóhajtást kapott válaszul.
-Show Time.-morogtam, leginkább magamnak, amikor már csak kb 50 méterre voltunk a ránk váróktól.
Mikor már tisztán látszódott a firkászok számára, hogy ez bizony Max Verstappen egy lány oldalán, mindenki kérdésekkel kezdett dobálózni, és a gépüket kezdték kattintgatni. Sapkám még jobban a fejemre húzva követtem szorosan Maxet, vagyis inkább igyekeztem vele tartani a lépést. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen, de közvetlenül a bejárat előtt még többen várták a pilótákat az útjukat állva.
-Kérem, álljanak odébb.-szólalt meg határozott hangon Max.
-Mr.Verstappen, csak egy kérdésre válaszoljon, legyen kedves!
-Ki ez a hölgy?
-Egy Ferraris dolgozó a barátnője?
-Vele csalta meg Kelly Piquet-et?
-Miatta ért véget az előző kapcsolata?-hangzottak szinte egyszerre a kérdések, és látszólag most még Max sem tudott szabadulni. Mögöttünk megérkezett Carlos, Daniel és Lando is.
-Elég legyen már! Nincs maguknak életük, hogy órák óta itt várnak? Érezni uram, ne is tagadja. Mit képzelnek, majd önként és dalolva állnak neki a pilóták válaszolgatni a hülyeségeikre? Ha lenne eszük, a médianapokon zaklatnák őket ezekkel a fantasztikus kérdéssel, e helyett maguk képesek órákat itt állni csak ezért! Tűnjenek már innen!-keltem ki magamból. Nem hazudok, a beszédem végére megfájdult a torkom a hangerő miatt. Az utolsó mondatomnál az előttünk álló két firkászt finoman odébb toltam, majd Max karját megragadva húztam magam után az épületbe. Beérve hátranézve vettem észre a szabaddá tett nyomomban loholó triót.
-Hát itt mi történt?-nézett a csapzott, mérges ötösünkre felvont szemöldökkel Pierre és Charles, akik gondolom a kiabálásom hallották meg.
-Semmi, Mr.Hátul gyertek be, ott kevesebben lesznek.-forgattam a szemem még mindig mérgesen.-Meg majd amúgy is megtudod, úgy kb fél óra múlva.-morogtam. A hátizsákom egy székre ledobva ültem le.
-Drágám, nyugi. Elintézted őket.-húzott fel Max a székről.-Nem éri meg miattuk idegesedni.-Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy ott vannak a barátaim, hogy látják, hogy lelepleződünk előttük. Csak az érdekelt, hogy Max ott van. Szorosan öleltem át, és fúrtam a fejem a nyakába. Magamba szívtam kellemes illatát, és csak élveztem a pillanatot.
-Szépen bemutatkoztam, mint Max Verstappen barátnője, nem?
-Legalább tudják a rajongók is, hogy ölni tudsz értem.-morogta. Ugyan az arcát nem láttam, tudtam, hogy önelégült mosolyra húzta vastag ajkait.
-Azt hiszem, magyarázatot kérünk.-szakította meg az idilli romantikázásunkat Daniel.
-Dan, ehhez nem kell túl nagy észkombájnnak lenni.-motyogta Carlos szemforgatva.
-Én csak szeretném az ő szájukból hallani.
-Oké, megnyugodhattok.-állítottam le őket gyorsan.-Együtt vagyunk. Mindenki elégedett?
-Nem éppen. Dia, a világért se akarok beleszólni, de ennek nem biztos hogy örülni fog a vezetőség, a médiának meg nem nagyon kellett volna már most elmondani.-törte meg a beállt csendet fiatalabbik Ferraris csapattársam.
-Leclerc, ha nem akarsz, akkor ne is szólj bele.-húzott maga mellé a holland barátom, és az ujjainkat összekulcsolta.
-Max.-csitítottam szinte egyből a fiút, majd Charles felé fordulva reagáltam a mondandójára.-Charles, egyrészt, a vezetőségek a mi gondjaink. Másrészt pedig, lassan két hónapja vagyunk együtt, és éreztük magunkat annyira stabilan, hogy bejelentsük a kapcsolatunkat, ahogy ezt korábban Instagrammon is elkezdtük.-fejeztem be a mondandóm, mire a monacói csak egy biccentéssel reagált, miszerint értette a mondandóm, de továbbra sem támogatja a döntésünket. Jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekelt Leclerc véleménye, vagy hogy nem örül nekem meg Maxnak, most csak boldog akartam lenni a párommal.
-Mit mondtam különben? Mit mondtam?-nézett ránk büszkén Daniel.-Megmondtam, igazam lett! A Prostappen ship valóra vált!-örült tovább az ausztrál a sikerének, mire Pierre állította le.
-Jól van, Daniel, elhisszük. Mais ma soeur, félicitations, longtemps! /De húgom, gratulálok, sokáig/-lépett elém a fiú, és megölelt.
-Így igaz, gratula srácok, de menni kéne, még aludni is akarunk.-mondta vigyorogva Daniel, mire a többiek is bedobálták a maguk gratulációit, majd a kezdeti nehézségek ellenére könnyedén eljutottunk a gépig. Az utat végig beszélgettük és kártyáztuk.-Jut eszembe, Cha!-szóltam a fiú után a Hotelben, mielőtt belépett volna a szobájába.
-Dia, először is, ne haragudj.-kért elnézést még a reptéren történtek miatt, mire csak legyintettem egyet.
-Annát fel tudnád íratni majd a vendégeidhez? Ki akarom rángatni a nagydíjra, mondta, hogy a közelben lakik.
-Persze, simán. Holnap már jöhet is.-biccentett finoman mosolyogva a monacói, majd a szobájába belépve köszönt el. Mindenki elvonult a neki kijelölt hotelbe és szobába, én és Max is külön kerültünk, milyen meglepő.Maxie🐒
Kicsim, minden ok? Következő nagydíjra elintézem,
hogy közös szobánk legyen.
Dia😈
Nyugi Max, minden ok. Ne fáradj emiattMaxie🐒
Nem fáradtság, és szeretnék a barátnőmmel lenni,
ha már a konkurens csapat tagja.Dia😈
Emlegetni kellett csak a munkát, Harry Potter már keres.
Olvastál cikkeket?Maxie🐒
Nem, és azt ajánlom te se tedd. Ha Binotto hívogat, vedd csak fel.
A végén munkanélküli leszel miattam. Jó éjt kicsim.Dia😈
Haha, nem hiszem hogy kirúgna, de megyek.
Jó éjt Maxiem.-Diana, üdvözlöm.-üdvözölt az olasz csapatfőnök.
-Kellemes estét Mattia.-viszonoztam a kötelező gesztust, majd vártam, hogy dob be a mélyvízbe.
-Nos, nem kertelek, viszont ez nem telefontéma. Holnap még a pilóták, és az én interjúim előtt a média csapattal, velem, Verstappennel, és Christian Hornerrel lesz egy megbeszélésünk, reggel fél hétre várom bent, és elnézést a késői zavarásért.
-Értem. Köszönöm, hogy szólt, és semmi gond, azt hiszem ez természetes ilyenkor, és elnézést a kellemetlenségért, az én, és Max nevében is, azt hiszem, ő nem így fog reagálni.
-További jó pihenést, Diana.
-Köszönöm Mattia, önnek is.-búcsúztam el, majd kinyomtam a hívást.Egy gyors fürdés után a pizsomám felvéve feküdtem el fáradtan az ágyban. Nem kellett sokáig számolnom a bárányokat, hamar elnyelt az álom.
Sziasztok! Ismét nem tartottam magam a tervemhez, de mostmár esküszöm igyekszem hetente egyszer rakni ki új részt. Most viszont csak most, dupla részt kaptatok.
Legyen csodás napotok, csók❤️
ESTÁS LEYENDO
Se veled, se nélküled-Max Verstappen
Fanfic"Nem is igazán a szívverésünk tart minket életben, hanem az, hogy van kiért dobognia." "Nem élhetünk örökké, de élhetünk úgy, hogy örökké emlékezzenek ránk azok, akik fontosak nekünk." Egy fiatal lány, aki szembe mer nézni álmai miatt a legnagyobb f...