Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[37]

Reggel már korán kimentem a pályára megnézni, hogy mi a helyzet nálunk. Carlos és Tom kint volt már, Charles nem sokkal utánam ért ki.
-Jó reggelt!-köszöntem a boxba belépve
-Jó reggelt Diana!-hangzott a szinte egységes válasz a csapat többi tagjától.
Mosolyogva lépkedtem fel a VIP részlegre, ahol Annával beszéltem meg egy közös reggelit.
-Szia!-jelent meg előttem, mire mosolyom kiszélesedett,  és szoros ölelésbe húztam a lányt.
-Mi újság? Olyan rég láttalak. Hogy megy az egyetem? Milyen a suli? Jól érzed magad? Milyen szakra kerültél végül be?-soroltam a kérdéseim, mire a magyar lány nevetve ült le egy kétszemélyes asztalhoz.
-Nyugi, Mrs.Verstappen, csak lassan. Egyszerre nem tudok ennyi kérdésre válaszolni.
-Kérsz kávét, reggeliztél?-fordultam kíváncsian a magyar lány felé.
-Nem, ha tudnád milyen nehéz ide kijutni nem belsősként.-nevetett fel hitetlenül.-De egyébként, egy kávé meg valami péksütemény nem ártana.-mosolygott rám a lány.
-Egy fél pillanat, Miss Keszthelyi.-hajoltam meg előtte nevetve.
-Jó reggelt.-mosolyogtam kedvesen a pultos lányra.-Két croissant-t, és két eszpresszót kérnénk.
-Jó reggelt, Diana.-mosolygott rám vissza.-Egy pár perc és odaviszem nektek.
-Nagyon köszönjük.-biccentettem mégegyszer mosolyogva, majd visszasétáltam Annához.
-Eszpresszó jó, igaz?-ültem le a lánnyal szembe, aki mosolyogva bólintott.
-Tökéletes.
-Na, akkor mesélj.-néztem rá várakozóan, mire mosolyogva felemelte a kezeit védekezésképp.
-Hát, fotósnak tanulok, és emellett több nyelvet is. Nagyon élvezem, mindenki jófej.-vont vállat.
-Van valami jó pali évfolyamtársad?-vonogattam meg ránézve a szemöldököm.
-Diana!-nézett rám szúrósan, mire hangosan felnevettem.
-Szóval van.-tettem még hozzá, mire felháborodottan nézett rám.
-Nincs.-suttogta a lány fojtott hangon.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a pultos lányra, akinek a névkártyáját meglátva tettem még hozzá a nevét.-Carmen.
-Nagyon szívesen, Diana, jó étvágyat.
-És, hogy jöttetek össze Verstappennel?
-Elvitt go-kartozni, és akkor kérdezte meg. Azóta voltak vitáink, nem is kevés, de megvagyunk.
-Tudom. Hogy bírod?
-Őszintén? Nagyon nehezen. A tegnapi nap folyamán megjelent egy cikk, ami végig mindenért engem hibáztatott, és ekézett. Max azt mondta, szól Nicolának, a RedBull kommunikációs menedzserének, de este még fent volt.
-Tudom, olvastam.-biccentett a lány.
-Dia, gyere, segítened kéne.-lépett mellénk Carlos.
-Oh. Anna nagyon sajnálom.-álltam fel kínosan, mire a magyar lány legyintett egyet, és búcsúzóul megölelt.
-Dia, csak a munkád végzed. És köszönöm Leclercnek, nagyon élvezem a hétvégét.-mosolygott szélesen.
-Átadom, majd még remélem tudunk találkozni. Szia Anna!
-Szia Dia, Hello Carlos!-köszönt el tőlünk a lány, mi pedig egy utolsó intés után távoztunk.
-Mi a baj?-néztem a spanyol felé, aki csak válasz nélkül ment tovább, én pedig igyekeztem vele tartani a lépést.
-Carlooos.-mivel ez után sem kaptam választ, a hallgatás mellett döntöttem, egészen, amíg az emberekkel teli garázsba nem értünk.
-Mi a fene folyik i...-kezdtem bele az értetlenkedésbe, mire mindenki felkiáltott.
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DIANA!-meglepetten néztem körbe, és könnyek szöktek a szemembe.
-Jézusom, köszönöm mindenkinek!
-Te tényleg elfelejtetted a saját születésnapod?-nézett rám az egyik félreesőbb sarokból Max Verstappen.
-Volt fontosabb dolgom is annál, hogy ezen gondolkozzam. És, különben is, honnan tudtátok?
-Lehet hogy adtam nekik egy kis segítséget.-lépett elő egy csapat szerelő közül apa.
-Te mit csinálsz itt?-álltam még jobban lesokkolódva, mint az előtt.
-Meglepetés! Talán nem is örülsz az öregednek?-tárta ki apa nevetve a karjait, mire még mindig könnyek között öleltem át.
-Dehogynem.-mosolyogtam fel rá, miután szétváltunk, majd Maxhoz léptem.
-Köszönöm.-néztem a holland világító kék szemeibe, mire egy lágy mosoly kúszott ajkaira, és a derekamnál fogva húzott magához egy gyors csókra, mire a garázsban mindenki tapsolni és huhogni kezdett. Elvörösödve fordultam a csapat felé, mire Max átkarolt.
-Itt a torta!-lépett be Charles és Carlos egy hatalmas tortát hozva, előttük pedig szétnyílt a szerelők és dolgozók tömege.
-Tényleg köszönöm mindenkinek.-mosolyogtam szélesen, miközben a tortát vágtam fel. Mindenki elvett egy-egy szeletet, egyedül a három jelenlévő pilóta nem evett.
-Dia, boldogat!-lépett oda hozzám Pierre, mire őt is meglepődve néztem.
-Hát te, mi a búbánatot csinálsz itt?
-Jöttelek felköszönteni, az ajándékod a szobádban van.-mosolygott a francia, és kaptam tőle is egy ölelést.
-Nagyon köszönöm Pierre, de nem kellett volna.-mosolyogtam rá, majd tovább állva kezdtem beszélgetni pár szerelővel.
Természetesen a rögtönzött buli nem tartott sokáig, a fiúk elindultak átöltözni és bemelegíteni, én pedig a megszokott társaságban ültem már Mattia mellett.
Elrajtoltak, mi pedig reménykedve néztük, ahogy Charles védekezik, vagy ahogy Carlos támad. A csapat jól végezte a dolgát, a kerékcseréink is egész gyorsak voltak. Charles a 43. körig nagyon jól tartotta magát, amikor Max megérkezett mögé DRS távolságon belülre, és az első DRS zónában könnyedén kikerülte. Innentől kezdve ők ketten harcoltak a futam végéig, és a csapat örömére Charles jött ki győztesként a csatából. Carlos sajnos kevésbé remekelt, sőt, miután Russell elment mellette, már nem tudott javítani, és az ötödik helyen zárt.
Miután leintették őket, az egész csapat várta, hogy felszabadultam ünnepelhessék a monacói győztest, és ez, ahogy Charles a magasba emelte a trófeáját meg is történt. A kötelezők után várt még ránk egy csapatfotózás, aminek a végére a hajamból is folyt a pezsgő, de nem érdekelt, kiengedtem a gőzt, ami felrakódott bennem. Mindenki mosolyogva köszönt el a csapattársaitól, hiszen most veszi kezdetét a nyári szünetünk. Ideje lesz már pihenni mindenkinek. Mikor a hotelszobámba visszaérve konstatáltam, hogy bizony tele van ajándékokkal a nappaliként funkcionáló helyiség, a szemeimbe újra könnyek szöktek. Szélesen mosolyogva huppantam le a kanapéra, és bontottam volna ki az első csomagot, ami egy arany, fehér csíkos csomagolópapírba volt bújtatva, amikor kopogtak. Kezdetleges mosolyom kiszélesedett, amikor az ajtóban az én hollandom pillantottam meg.
-Szia, hát te?
-El sem jöhetek még egyszer személyesen felköszönteni a barátnőm, és átadni a kezébe az ajándékát?-vonta fel provokatívan szemöldökeit, mire nevetve meglöktem.
-Bolond vagy, téged mindig szívesen látlak. Gyere be.-nyitottam nagyobbra az ajtót, hogy Max kényelmesen besétálhasson. Miután bezártam mögötte, derekam elkapva húzott magához, és vadan kapott ajkaim után. A hálószobába beérve döntött finoman az ágyra, és bűvészkedte le rólam a hálóingem. Elszakadt ajkaimtól, és mosolyogva nézett rám, majd a fülemhez hajolt.
-Gyönyörű vagy.-susogta, nekem pedig az eleve felgyorsult légzésem még gyorsabbá vált, és égető pír szökött az arcomra.
-Még szebb, amikor elpirulsz.-vigyorgott kajánul, mire finoman vállon csaptam, és tarkójánál fogva visszahúztam, és ajkaim az övéi ellen nyomtam. Nyelveink édes táncot jártak, miközben kezeimmel bebarangoltam Max még fedett felsőtestét, majd ezt megunva húztam le róla a pólóját. Már csak néhány anyagdarab választott el minket teljesen egymástól, és tudtam, hogy ez egy hosszú és emlékezetes születésnap lesz.

Sziasztok! Mint ahogy ígértem, ma ismét hoztam egy új részt, mivel jövő héten nem leszek itthon, így sem írni sem posztolni nem nagyon lesz időm.
Remélem tetszik!
Legyen szép napotok❤️