Május 22.vasárnap
Reggel kifejezetten kipihenten keltem. Felöltöztem, egy kényelmes fekete melegítőnadrágot, és egy fekete sporttopot vettem fel. Leindultam a konyhába, ugyanis elég éhes voltam. Lassan szeltem lefelé a lépcsőfokokat, mikor egy hangosabb beszélgetés csapta meg a fülem.
-Csááá!-tévedtem. Nem hangosabb beszélgetés, hanem kiabálás.
-Kuss már te állat!
-Mivan, csak nem jól telt az éjszakád valami csajjal?
-Nem te gyökér!
-Hát?
-Felkelted Diát!-itt értem be a konyhába, és kaptam még el a pillanatot, amikor Max homlokon csapta magát, Daniel meg kitágult szemekkel köpni-nyelni nem tudott.
-Már mindegy. Amúgy jó reggelt.-ásítottam egyet.
-Te meg..ti...-kapkodta a fejét köztem és a holland között az ausztrál.
-Dehogy! Dia majd elmeséli ha szeretné, de ne aggódj, mi csak barátok vagyunk.-vont vállat lazán Max. Csak barátok ízlelgettem finoman. Miért is fáj nekem ez? Hisz Max egy utolsó paraszt, egy tuskó, nem? De. De, annak kell lennie. A francba, Diana, jó hülye vagy.
-Van valami ehető?-ültem le inkább a konyhapulthoz.
-Öhm, asszem nincs. Daniel most készült elrángatni futni, hozhatok valamit ha gondolod.-nézett rám kínosan Max. Persze, mit vártam egy Forma 1-es pilótától, aki palacsintát nem tud sütni.
-Áh, mindegy, nem kell, miattam pláne. Elmegyek, sétálok egyet, aztán kész.-intettem le.
-Awww, de cukiiik.-kezdett sipákolni Ricciardo.-Uu, Prostappen-tapsikolt, mint egy ötéves. Mi Maxal álltunk lefagyva, egymást nézve.
-Emberek, új kedvenc shippünk, Prostappen!-kiabált Daniel, mire mindketten odakaptuk a fejünket, talán ijedten, de inkább mérgesen.
-Nyugi, csak a közös haveros csoportba ment.-rebegtette meg a szempilláit.
-Daniel, ha most nem mész el magadtól, esküszöm a gokartomra, hogy én rugdoslak ki innen, de úgy, hogy egy évig fájni fog a segged, és a madárfészek a fejeden is meg fog csappanni.-fújtattam. Max az utamból elállva, adott helyet az ausztrál felé, aki szó szerint elhúzta a csíkot.
-Talán nem küldte be.-nézett rám reménykedve a holland.
-Annak már mindegy, késő.-legyintettem, miközben felmutattam a telefonom a kijelzőre mutatva, ahol már Gia neve villogott.
-Ez hosszú lesz.-Szia Giám! Hogy vagy?
-MIÉRT DANIEL EGY VIDEÓJÁBÓL KELL MEGTUDNOM, HOGY EGYÜTT VAGYTOK?-visított. A készüléket elemelve a fülemtől motyogtam a hollandnak egy látod-ot, aki elnevette magát.
-Juj, most is ott vaaan?
-Giada, állj már le! Nem vagyunk együtt, oké?
-Akkor mit keresel nála az otthoni szettedben?
-Hosszú. Adam elköltözött, engem a tulaj kidobott szinte, apa Saint-Chamondban, éés Max összekapart az utcán.-hadartam a lánynak a sztorit.
-Te átok! Miért nem szóltál nekünk?
-Gia, ne viccelj. Most költöztetek össze Chaval, még szép hogy nem pofátlankodok oda.-kezdtem orrnyergem masszírozni.
-Nem, ehelyett egy paraszt neked kb ismeretlen csávónak szóltál.-motyogta úgy, hogy még én is alig értettem.
-Egyrészt, neki se szóltam, másrészt ezt hogy érted?
-Jhaj, ugyan, te is tudod hogy értem. Dia, a világ felé nincs bizalmad, Verstappenhez meg odaköltözöl? Drágám, ne legyen igazam, de félek, hogy sérülni fogsz.
-Hagyjuk ezt most, jó? Kérlek...
-Rendben. Mennem kell, Charlesal megyünk piknikezni. Puszii
-Látod, és még kérdezed miért nem mentem hozzátok. Szia!Hatalmas sóhajjal tettem le a telefont, és félve emeltem a konyhapulton ülő hollandra a tekintetem.
-Nagyon kiakadt?
-Hát, talán, de sikerült megnyugtatnom. Már csak a többieknek kell elmagyarázni, hogy nem vagyunk együtt.
Max jeges tekintettel, és rideg arckifejezéssel nézett rám, amit nagyon furcsálltam.
-Megyek futni.-közölte, majd az ajtóhoz lépett.-Ha kell kaja, kulcs a szekrényen.-felelte, majd vissza se nézve indult ki. Már megint mi baja? Falra mászok ettől a sráctól.
Én is így tettem, a fekete Nikem felvéve léptem ki az ajtón.Egy hatalmas séta után egy croissant-al a kezemben ültem le egy parkban. Ötletem se volt, Max vajon hazaért e már, én még maradni akartam, és élvezni a napsütést.
YOU ARE READING
Se veled, se nélküled-Max Verstappen
Fanfiction"Nem is igazán a szívverésünk tart minket életben, hanem az, hogy van kiért dobognia." "Nem élhetünk örökké, de élhetünk úgy, hogy örökké emlékezzenek ránk azok, akik fontosak nekünk." Egy fiatal lány, aki szembe mer nézni álmai miatt a legnagyobb f...