Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Már megint, Max? [19]

Április.25.Péntek

Reggel fáradtan nyitogattam a szemeim. Először megijedtem, mikor megláttam, hogy nem a saját szobámban vagyok, majd kissé megnyugodtam, amikor sikerült visszaemlékezni a tegnapira. Kissé meglepett Max kedvessége, meg normálissá válása, de elfogadtam, és jobban élveztem ennek a hollandnak a társaságát. Miután kimásztam az ágyból, elindultam lefelé a lépcsőn. Lassan szeltem a lépcsőfokokat, közben alaposan szemügyre vettem a falon levő képeket. Egy versenyautó, egy sisak, egy versenypálya. Egy Ferrari, egy Alfa Romeo, egy Mercedes, hopp, egy kiskutya és egy gyönyörű ló. Leértem, és a konyhából kiáramló finom illatok csapták meg az orrom. A hasam egyből megkordult, így követtem az illatokat. Az ajtófélfának nekidőlve figyeltem az épp palacsintasütéssel szenvedő holland pilótát. Most láttam először teljesen "civilben", most láttam először úgy, hogy ő csak Max Verstappen, egy fiatal holland fiú, kócos hajjal, és egy adag palacsintával a konyhakövön és a plafonon. Furcsa, de jól eső érzés volt. Mikor Max meg akart forgatni egy palacsintát, az valahogy a feje tetején landolt, mire hangosan felnevettem.
-Ne segítsek?-néztem rá szélesen vigyorogva.
-Meg akartalak lepni.-nézett rám, mint egy óvodás.
-Sikerült.-kacsintottam rá továbbra is mosolyogva.-Na de-sétáltam mellé, és vettem ki a kezéből a serpenyőt és a merőkanalat-Add csak ide, így is takaríthatok majd utánad. Szóval, Egy Forma 1-es pilóta több száz kilométer per órával vesz be derékszögű kanyarokat, de nem tud a palacsintasütéssel megbirkózni?-tettem egy adag tésztát a serpenyőbe.
-Jól van na, nem szoktam én ilyeneket csinálni.-Vakarta tarkóját kínosan.

Elég hamar kisütöttem a megmaradt palacsintákat, és még gyorsabban ültünk le reggelizni.
-Hmhmmh-nyammogott velem szemben a fiú-Dia, ez valami isteni-nézett rám teli szájjal, mire elnevettem magam.
-Merci, monsieur-biccentettem, majd egy lekváros finomságot tettem én is a számba.

Miután megreggeliztünk, összeszedtük a dolgainkat, majd elindultunk végre vissza a hotelba.
Külön mentünk be, mielőtt elkezdik az összeesküvés elméleteket gyártani az emberek.

Én Carloshoz csapódtam, akinek elmondása alapján Charles már kint van a pályán.
A spanyollal is jól elbeszélgettünk, főleg spanyolul, hogy gyakoroljam is a nyelvet.

A szabadedzésen elég jól mentünk, egyenlőre úgy tűnik, egészen fekszik nekünk a pálya, bár ki tudja ki mennyire hajtotta meg az autót, és mennyire vezetett a határokon, ahogy azt egyébként versenyeken teszik.

-Gratula Charles, remek idő, ha így mentek holnap is, hirtelen a top5-ben lesztek.-Veregettem vállon a monacóit.
-Carlitooo!-kezdtük el az épp reggel kitalált, talán kicsit Peter Parker és Ned által inspirált pacsinkat a spanyollal. Nagyjából fél percünkbe telt ez, de Charles már lelépett enni.
-Nézd, szegény gyerek egy hete nem evett.-nevetett fel mellettem Sainz, és az épp csokis kekszet a szájába tömő csapattársa felé mutatott.
-Csak Andrea meg ne tudja-nevettem én is.

Carlossal elég jó viszonyunk lett, főleg mióta újra megtalálták a közös hangot Landoval.

-U, tényleg.-nézett fel a salátájából a spanyol pilóta-Lesz egy ilyen kisebb buli féleségünk, nemtudom, tudsz-e már róla. Ha gondolod eljöhetnél. Sőt, örülnék ha eljönnél. Isa is ott lesz, szerintem örülne neked, azóta arra vár, hogy újra találkozzatok. Jó első benyomást tettél rá, na meg, szinte mindenkire.-nevetett fel, amibe én is csatlakoztam.-Tényleg, a pizzák?
-Uu, Binotto-tól már megkaptam, Mark meg azt mondta, holnap elvisz kajálni.-vontam vállat.
Carlos elég meglepődött arckifejezéssel nézett rám, amire én egy értetlen fejjel válaszoltam.
-Majd megbeszéljük.-legyintett.

Az ebéd után semmi érdekes nem történt itt, négy óra körül Lando és Daniel társaságában hagytam el a paddockot, és mentem vissza a hotelbe.
-Dia, remélem Carlos szólt, hogy buli lesz, és jönnöd kell.-nézett rám az ausztrál.
-Öhm, annyit mondott, hogy lesz, de nem mondta, mikor, hol, kik lesznek, mit vegyek fel, meg hasonlók.-vontam vállat lazán.
-Nálam lesz, ma este, fél hétre várlak titeket.-tette fel a kezét Daniel.-És tökéletes vagy így.-nézett rám.
Egy fekete rövid ujjú póló volt rajtam, egy szintén fekete farmerral, a hajam pedig kivételesen egy laza kontyban ült a fejem tetején.
-Ha te mondod.-vontam ismét vállat.-Hányas szoba?
-Ötödik emelet, 576.-válaszolt még Lando, majd ők beszálltak a liftbe.
-Szuper...-motyogtam magamban.

Vagy lépcsőzök, úgy nagyon sokat, vagy liftezek, és megkockáztatok egy pánikrohamot. Határozottan lépcsőzök.

Nagyjából negyed hétig olvastam, rajzolgattam, és lényegében ennyi. Nagyon aktív voltam. Lassan felkaptam a telefonom és a szobakártyám, aztán ezeket a kistáskámba betéve indultam el a lépcsőn.

-Dia, hát te? Úgy tudtam, kegyed pontos szokott lenni.-kocogtatta meg az óráját a nekem ajtót nyitó házigazda.
-Kapd be, Dan-nevettem fel.-Legközelebb kérj lejjebb szobát, sok a lépcső.-vontam lazán vállat.
-Miért lépcsőztél? Nem jó a lift?-néztek rám furán a már bent ülők.
-De, a lift jó, csak klausztrofóbiásként nem akartam kockáztatni hogy pánikrohamot kapjak.-válaszoltam.
-Na és, Diana, hol hagytad a kis papucs pasid?-nézett rám lenézően Max. George és Pierre épp ittak és félrenyeltek, Giada, Lando, Daniel és Carlos pedig csak mérgesen néztek rá.
-Öhm, nem vágom, kire gondolsz? Tudtomon kívül van egy pasim?-tettettem csodálkozást, amin az előbb említettek elkuncogták magukat.
-Ja, simán. Az az Adam amúgy, fixen valami gyökér stylist.-forgatta flegmán a szemeit.
-Ja, hogy Adre gondolsz? Ó, miért nem ezzel kezdted?-csaptam magam homlokon.
-Neki sokkal inkább Georgie fiú az esete.-paskoltam meg az említett brit pofiját, aki még a kínos emlék hatására is elvörösödött.
-Szóval Verstappen, ezt bebuktad. És amúgy, Kelly hogy van?-mosolyogtam rá még lenézőbben, ahogy azt ő tette. Erre nem válaszolt, hanem Sergioval kezdett el beszélgetni.

Én is csatlakoztam a megszokott baráti körömhöz, és Carlos mellett foglaltam helyet. Az este elég gyorsan eltelt, rengeteget nevettünk, főleg miután Max lelépett. Nem sokkal később én is elhagytam a szobát, és elmentem lefeküdni.
Max, már megint mi történhetett? Mi oka volt megint bunkózni? Hiszen mióta együtt vacsoráztunk, nem nagyon beszéltünk, és sajnos még Adamről sincs hír.

Összezavarodva hajtottam le a fejem a párnára, és nyitottam még meg az Instagramot.

Max Verstappen
Sajnálom

Ugrott fel az üzenet a képernyőn.

Diana Prost
Ja, én is.

Válaszoltam neki. Megnézte. Nem válaszolt, eltelt egy perc, két perc, öt perc, talán még tíz is. Miért is várom, hogy visszaír? Hiszen egy bunkó. Miért nem ír? Jézusom, Diana, mi van veled, miért akarom én ennyire, hogy visszaírjon?
Biztos csak a fáradtság, nem lehet más. Igen, biztos. Remélem.

Ilyen gondolatok között aludtam végre el, várva, mit hoz a szombat.

Sziasztok! Kellemes szerdát mindenkinek, remélem jól telt a napotok!
Ma is egy idézettel zárnám a részt. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Az jobb, amikor a rész elejére kerül egy-egy idézet, vagy amikor így, a végére?

ahányszor
azt mondod a lányodnak
hogy csak szeretetből
kiabálsz vele
arra tanítod hogy keverje össze
a haragot a kedvességgel
ami jó ötletnek tűnhet
amíg bízni nem kezd azokban
a férfiakban akik bántják
mert annyira olyanok
mint te
~rupi kaur-tej és méz