Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[45]

-Szóval azt mondod, hogy a szünetem utolsó napjait sem tölthetem nyugodtan itthon mert Binottonak megbeszélni támadt kedve?-vezettem végig idegesen szőkés tincseimen az ujjaim.
-Bocsi Dia, hogy én hozom a rossz hírt.-sóhajtott fel monacói barátom a telefon túloldalán.
-Nem a te hibád, Charlie.-ültem le végül megadva magam az ágyamra.-Talán jobb is lesz így.-tettem még hozzá alig hallhatóan.
-Micsoda?
-Semmi. Köszi, hogy szóltál. Továbbra sem értem, Binotto miért nem tudott nekem szólni, de engedjük el. Van bármi esélyem rá, hogy csatlakozzak hozzád?
-Persze, ne viccelj. Amúgy is akartam mondani, Carlos Robert Andrea meg én együtt megyünk, nyugodtan csatlakozhatsz.
-Köszi Charles, király vagy. Mikor indulunk?
-Ha megyek érted fél 3 fele, az jó?
-Igen, köszi mégegyszer mindent.
-Nincs mit. Akkor majd megyek, addig is szia Dia!
-Szia Charles-köszöntem el én is, majd kinyomtam a hívást.

-Kivel beszéltél kicsim?-jött be Max mosolyogva. Most ő jelentette a nehezebb részét az utazásnak.
-Charles-lal.-sóhajtottam, majd a szememmel üzentem neki, hogy üljön le, amit meg is tett.
-Ez nem indul jól.
-Max figyu, az a helyzet, hogy Binottonak most jött meg a kedve meetingeket tartani, meg dolgozni, és még ma el kell mennünk Maranellóba. Charlesnak is most szólt, Charles meg nekem. Ne haragudj, de így nem tudok elmenni a szüleidhez veled.
-Dia, semmi gáz. Megértem. Nem a te hibád, nyugi.-mosolygott rám, és megcsókolt.
-Tudom hogy mennyire meg akartad mutatni Hollandiát, meg hogy hol nőttél fel. Azt is tudom, hogy programot is szerveztél. Tényleg sajnálom, Max.
-Kicsim, nem te döntötted el. Szarul jött ki, de ez van. Nem ez lesz az utolsó szabad hétvégénk együtt, e felől nincs kétségem. Egyébként meg, lecsapom Ricciardot így jár a szája.-forgatta meg mosolyogva jégkék szemeit, és magához húzott.
-Mikor indultok?
-Charles fél 3-ra jön értem.
-Akkor, mit szólnál, ha addig lustulnánk, rendelnénk valami kaját, és megnéznénk egy filmet?
-Szigorúan Taxi-t.-néztem holland barátomra mosolyogva.
-Mindjárt gondoltam. Megyek, megkeresem, te meg addig rendelj valamit.-nyomta a kezembe a telefonját. A készüléket lezárva vettem elő a sajátom, és rendeltem magunknak a McDonald's ból. Ha csalunk, csaljunk rendesen, gondoltam, így fagyikkal, pitékkel, és egy rakat kajával leadtam a rendelésem, amit ki is fizettem.
-Na, megvagy?-nézett rám Max már a kanapéról.
-Uhum.-bólogattam mosolyogva, és a holland mellé kuporodtam, aki kapva kapott az alkalmon, és szorosan magához húzott, és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba, majd rátenyereltem a távirányítóra, és elindult a film. Max nevetve húzódott el, és dőlt hátra, én meg a vállára hajtottam a fejem.

Nyugodtan filmeztünk, és kajáltunk, amikor Max a stáblista elején felém fordult.
-Bármennyire is szemét volt apa, sajnálom hogy nem jössz velem. Úgy az orra alá dörgölném, hogy mennyire imádjuk egymást.
-Nyugi szívem, nem kell senkinek bizonygatni, hogy szeretlek. És apád meg őszintén, nem érdekel. Te itt vagy, és csak ez számít.
-Imádlak. Nem kéne készülnöd?
-De, lehet. Még jó hogy a cuccom már összepakoltam.
-Cuccod? Olyan sokáig leszel ott?
-Őszintén nem tudom Max, mit tervez Binotto. Charles mondta, hogy volt olyan, hogy egy nap alatt lerendezett mindent, de olyan is, hogy már az első futamra is onnan mentek.
-Nem tetszik ahogy intézi a dolgait.-fintorgott.
-Hidd el, nekem sem.-néztem rá, miközben felálltam. Nyomtam a homlokára egy csókot, majd a szobánkba sétáltam.
-És kikkel mész?-lépett be utánam Max is. Épp a Ferraris felsőm húztam magamra.
-Charles, Carlos, Robert meg Andrea. Majd írok ha odaértünk, meg ha kiderül, hogy meddig is leszünk ott, és mikor jövünk.-válaszoltam meg a holland fel nem tett kérdését. Charles szinte végszóra talált megérkezni.
-Beengeded? Mindjárt megyek én is.-pillantottam Maxra, aki az ajtófélfa támasztásából fellökte magát, és beengedte a monacóit.
-Vigyázzatok magatokra, legfőképp te, Dia.-csókolt meg mélyen Max. Elmosolyodtam.
-Szeretlek. Majd hívlak, és beszélünk.-mosolyogtam rá.
-Hidd el, én is foglak hívni, hogy panaszkodhassak.-nevetett fel a holland. Még egyszer szoros ölelésbe vont az ajtó előtt, majd elindultam Charleshoz. Max az ajtó előtt állt, amíg el nem hagytuk az utcát.

-Szóval, miért is jobb hogy el kell mennünk?-szegezte nekem a kérdést Charles.
-Az egy hosszú sztori. Ne foglalkozzunk most azzal.-ráztam meg a fejem. Nem kellett 10 perc, már a reptéren álltunk a cuccunkkal, és Robertet és Carlost vártuk.
-Szia, Andrea Ferrari. Még nem volt lehetőségünk beszélni.-nyújtott kezet a férfi, amit mosolyogva fogadtam.
-Szia, Diana Prost. Nem is értem amúgy, hogy nem találkoztunk még.
-Én se.-rázta a fejét a férfi mosolyogva.

-Sziasztok!-lépett mellénk egy piszkosszőke fiú.
-Robert Swartzman.-mutatkozott be ő is.
-Diana Prost.-mosolyogtam rá, majd a pittyegő telefonomra néztem. Anna küldött egy képet, amin egy göndör hajú fiúval sétálnak.
-Na, csak beesik Carlos is.-nézett el mellettem Charles.
A spanyol megérkezésére mindannyian elindultunk, és felszálltunk a gépre. Kissé csalódottan konstatáltam, hogy egyedül vagyok lány, megint, mivel sem Isa sem Gia nem tartanak a fiúkkal. Mindenki elfoglalt egy neki szimpatikus helyet, és lecuccolt.
-Szóóval, bármi ötlet miért megyünk?-nézett körbe Andrea.
-Azt hittem, te mindent tudsz.-nézett rá Charles.
-Így is volt. Eddig.
-Nekem még csak nem is szólt.-néztem a fiúkra.
-Engedjük el, totál szefós a pali.-vont vállat Carlos legyintve egyet. Egyetértettünk vele, így tereltük a témát.
-Amúgy hogy van az, hogy mi még nem találkoztunk?-fordultam Roberthez.
-Őszintén, fogalmam sincs. Antonioval dolgoztál eddig, nem?
-Igen, mindkettővel.-nevettem fel.
-Na, akkor azért valószínűleg. Charlesnak ők tesztelnek általában, én és Davide meg Carlosnak.
-Érteem.-bólogattam.

A repülőút nem volt a legrövidebb, de jó társaságban gyorsan telik az idő, és ez igaz volt a mi kis ötösünkre is.
-Antonio azt mondta, kijön elénk.-nézett rám Charles, miközben kivette a kezemből a cuccom.
-Melyik?-mosolyodtam el ismét. Se Giovinazzi, se Fuoco nem rendelkeznek valami becenévvel, így elég nehéz őket megkülönböztetni.
-Fuoco.-biccentett az említett felé Charles, és megindult felé.
-Sziasztok.-köszönt mosolyogva az olasz, és a maradék cuccom is ki akarta venni a kezemből.
-Szia. Hagyd csak, elbírom.-mosolyogtam a fiúra, és betettem a kocsi csomagtartójába.
-Carlos?-néztem körbe a spanyol után kutatva. Robert elöl ült Antonio mellett, így Charles és én hátul.
-Majd jön, külön utakon jár.-vonta meg a vállát monacói barátom.-Inkább írj az uradnak, hogy egyben ideértél, még a végén az én tökeim jön letépni, hogy valamit csináltam a csajával.-dobta hozzám a már sokadjára pittyegő telefonom.
-Na, álj le Charlie.-nevettem fel rajta, de szófogadóan írtam Maxnak.

Dia🙊
Szió
Ideértünk egyben. Leclerc megdobált a telómmal, hogy írjak, mert hogy az ő tökét fogod letépni, mert azt hiszed, valamit csinált velem. XD
nálad mizu?-pötyögtem be gyorsan ezt a néhány sort. Max pár percen belül válaszolt is.

Maxie🐒
Leclerc-nek csak az fáj, hogy ő nem tudná az enyém, ne aggódj kicsim 😉
Amúgy, apától már végighallgattam, hogy tudta ő, hogy csak kihasználsz, meg hogy mennyire felháborító és felszínes vagy, mert hogy nekem el kellett mennem hozzátok, te meg nem vagy képes ide eljönni miattam.

Dia🙊
Behalok XDDD-válaszoltam gyorsan.
Most megyek, este majd hívlak, megyünk becsekkolunk a hotelbe, meg körbenézünk a gyárban. Szeretlek <3

Maxie🐒
Én is téged Dia, menj csak. Üzenem Leclercnek, hogy vigyázzon rád!!

Az utolsó üzenetre már nem válaszoltam, csak követtem a fiúkat, kivettem a cuccom, amit nem hagytam sem Leclercnek sem Fuoconak hogy elvegyék tőlem, és beléptünk a magas épületbe.
-Sziasztok, miben segíthetek?
-Szia, Ferrarisok vagyunk.-mutatott végig díszes társaságunkon Antonio.
-Oké, neveket kérhetek?
-Diana Prost, Charles Leclerc, Andrea Ferrari, Robert Schwartzmann.-sorolta az olasz, a recepciós lány pedig próbálta követni.
-Bocsi, Leclerc után elvesztem.-nézett ránk kínosan.
-Semmi gond-mosolyogtam rá.-Andrea Ferrari-álltam meg, hogy megtalálja a foglalást.-És Robert Schwartzman.-néztem rá mosolyogva átvéve a szót Antonio-tól.
-Köszi. Diana, 211, Charles 212, Andrea 213, Robert 215. -tette le elénk a kártyákat sorban. Mindenki megfogta az övét, és egy csapatként indultunk el a lift felé. Én reflex szerűen maradtam le hátul, és ahogy bezárult a lift ajtaja indultam el a lépcsőn.