Halál osztag •||NE KEZDJ KI EGY MAFFIÁVAL||•

× Nyolcadik Rész ×

-Üdvözöllek a Ryobahában Hanari Fumiko-chan!

Mosolygott a főnök, majd intett Harunak is.
-Haru-kun, kérlek kísérd Fumiko-chant az átmeneti lakásba, és adj neki pár ruhát!
-Mégis miből!? - Hőkölt fel Haru.
-Old meg. - Parancsolt rá a maffiafőnök. -Holnap után pedig a te felügyeleteddel bementek a városba, és elhozzátok neki a már megrendelt felszereléseket.
-Igenis... - Hajolt meg bosszasan Haru.
Ekkor a maffiafőnök sarkonfordult, és Miyoko kíséretében kisétált a teremből, majd beszállt a liftbe. Már csak a lift ajtajának csukódását lehetett hallani, majd el is tűntek a látóterünkből.

-Basszameg! - Káromkodta el magát Haru, majd megragadta a kezem, és felrángatott a földről újból. Mint ahogy azt a vezér tette...
-Induljunk. - Szólalt meg, majd a bámészkodó tagokra tekintett.
-Ezt a hullát meg takarítsa fel valaki. - Nézett a tömegre, mire abból azonnal cselekedett is pár ember.
-Na, gyere. - Ragadta meg a csuklómat, majd húzni kezdett a liftbe.

-Hova megyünk? - Töröltem meg a szemem, amint a lift ajtaja bezárult előttünk. Éreztem hogy 2 emelettel feljebb jutottunk.
-Megmutatom a szobád, lefürdesz, mert olyan büdös vagy, mint egy görény, meg Ishida-san kérésére kerítünk neked egy ruhát ehelyett. - Mutatott a rajtam bűzölgő, szakadt, elrongyosodott iskolai egyenruhára. Fel sem tűnt eddig, hogy az elrablás óta ez van rajtam...

-Köszönöm a szép bókokat. - Tettem kereszbe kezeim, hamis sértődöttséget tettetve.
-Ne picsogj már kislány, hanem inkább gyere. - Jelentette ki komolyan, de oldalról látszott hogy mosolyog. Újra megragadta a csuklómat, és kihúzott a liftből, mire a jól megszokott fekete, szürke árnyalataiban pompázó sötét folyosón lyukadtunk ki. Nagyon is ismerős volt.
Ezen a folyosón van a cellám.
És Mayumi és Reiko cellája is.
Féltem hogy történt valami velük. Valami rossz. Nagyon rossz. Hinni akartam benne hogy nem, hiába láttam Mayumit szétverve a földön, vagy hogy a könnyeivel küszködő Reikót kihúzzák a szobából egy hasonló vallatásra.
Éppen csak egy pillanatra megálltam a cellák előtt. Az ajtókon nem lehetett belátni, és mozgást sem lehetett hallani bentről. Vajon hol lehetnek? Jól vannak? Élnek egyáltalán? Tettem fel magamnak újra a kérdéseket. Elmerültem a gondolataimban, és hogy mennyi minden történt velem már csak ebben a néhány napban is. Egy hete még nem sejtettem semmit, és a szerény kis életemet terelgettem a kijelölt úton, erre meg most...

-Fumiko? - Fordult vissza Haru, amint érezte hogy megtorpantam.
-Jól vannak? - Tettem fel óvakodva a kérdést.
-Igen. Viszont sajnos ennél többet nem mondhatok. Titkosított információk, csak a maffia vezetőrétege tudhat róluk.
-Tehát én még nem?
-Új tag vagy. Nem tudjuk hogy mikor próbálsz meg minket elárulni, vagy lóvá tenni, esetleg kiszivárogtatni a rendőrségnek.
-Nem tehetem meg. Hallottad mit mondott a főnök. - Hajtottam le a fejem.
-Ha valami történik a családommal, én... - Csuklott el a hangom.
-Ha jó kislány leszel, nem fog. Ellenkező esetben viszont nem számíthatsz semmi jóra.
-Állatok vagytok. -Dörmögtem alig hallhatóan.
-Hogy mondod? - Nevetett fel Haru, mire megráztam fejem.
Már csak az kéne hogy ezek miatt is kapjak.
-Rendben. Na gyere már! - Rántott egyet kezemen, és húzni kezdett tovább a folyosón. Amint a folyosó végéhez értünk, kezdett minden kivilágosodni. Vagy inkább elbüdösödni.

-Mi ez a rettentő bűz? - Fogtam be az orromat, mire Haru felkacagott.
-Idővel majd megszokod. - Válaszolta.
Nem is kellett sokat mennünk mire eljutottunk a bűz forrásához.
-A csatorna!? - Mondjuk gondolhattam volna.
-Igen. - Válaszolt a fiú nemes egyszerűséggel.
-A maffiának a főhadiszállástól kezdve rengeteg földalatti hálózata van. Tokyo városba is van pár, viszont nekünk most a külvárosba kell mennünk.
-Miért?
-Ott lesz az átmeneti házad.
-Ott fogok lakni?
-Mondom átmeneti, kislány. Csak egy ideig. Nem tellik bele 2-3 hétbe, remélhetőleg Ishida-san felajánl egy saját lakást. Vagy beoszt valakihez.
-És az otthoni dolgaim?
-Nem kell senkinek... A maffia mindent szolgáltat amire szükséged van. - Válaszolt Haru.

-Nekem vissza kell mennem hozzájuk!
-Hallottad mi lesz ha ilyen kis trükkökkel próbálkoznál. A családodból nem lesz más, csak pár húscafat. Alapból is azt kell hinniük hogy meghaltál.
-Tessék!?
-Holnap kezdenek bele az akcióba.
-Milyen akcióba!? - Emeltem fel a hangom.
-Azt a látszatot fogjuk kelteni, hogy szállítás közben balesetet szenvedtél, és abban haltál meg. - Mondta ezt szinte rezzéstelen arccal.
-Mégis hogy? Már maga a terv lehetetlen, rá fognak jönni hogy nem én vagyok.
-Nem hibáztatlak, hisz sokat kell még tanulnod... Elég, ha a téged helyettesítő emberkénk teste felismerhetetlenné roncsolódik.
-Egy embert... Öltök meg ezért!?
-Igen. Egy szírtről fog lezuhanni az autó. Az szarrá roncsolódik, és mivel a benzin tankot ennyi ütés éri, az magától felrobban. Vagyis... Hát inkább fogalmazzunk úgy, hogy még egy picit megpiszkáljuk a benzin tankot, hogy elvégezze a dolgát.
-Még ha nem is ismernek fel, ha vizsgálatot csinálnak, akár a vérből is, rájönnek hogy nem én vagyok.
-Egyszerű. Vannak besúgóink a rendőrségnél, és a laborjaikban is.
Azok csak nemes egyszerűséggel a vizsgálat előtt kicserélik a vért a sajátodra. Mielőtt még rákérdeznél, a vallatás alatt, és a sebeid összevarrása közben elég vért szereztünk tőled, ami hibernálva félre lett téve, úgyhogy minden meg van oldva, holnap pedig meg is történik a 'baleset'.

-Szóval én holnaptól kezdve halott vagyok.

-Hát igen, nagy vonalakban.
-Miért mondtad meg a 'halálom'?
-Mert mindenkinek joga tudni róla.
De nyugalom sokan kerültek így a maffiához. Viszont a hamis halálod után inkognitóban kell legyél. Mert eléggé felkavarna mindenkit főleg úgy, hogy halott vagy. Azonnal gyanakodna a rendőrség, és hát mi lenne az amire gyanakodnak? A Ryobaha maffia.
-Nem mintha most nem gyanakodnának rátok.
-Igaz, de ennek az egész akciónak a figyelem elterelése a célja. - Válaszolt, majd megálljt parancsolt a lábainak.

Elértünk egy csatornafedélhez.
-Itt felmászunk. - Ment előre.

Itt a lehetőség hogy megszökjek!

-Meg ne forduljon a fejedben. - Nézett vissza rám a lépcsőről.
-De ha el akarsz tévedni Tokyo csatorna rendszerében, ahol megesznek a patkányok amint legyengülsz... Akkor csak indulás. - Mondta Haru, majd kitolta a csatornafedelet.
-Na gyere már! - Utasított engem is.
Felmásztam a lépcsőn, ki a szabad levegőre.
-Szemétláda...
-Köszönöm, olyan kedves. - Nevetett fel, majd kézen, vagyis csuklón ragadott. Megint.

Nem volt valami ismerős a környék, hiába Tokyoban nevelkedtem. Leharcolt házak... Szerintem valami nyomornegyed lehet.
De Harun látszik, tudja merre megy.
Nem mentünk sokat, de máris megtorpantunk egy két emeletes társasháznál. A ház oldalát benőtték a kúszó növények, emellett pedig nem lehetett látni a ház eredeti színét sem, annyira koszos volt.
Az ablakok régiek, a falban néhol ütésnyomok. Semmi jó dolgot sejtető. Csak remélni tudtam, hogy belül nem ilyen.