behind closed doors // Derek Morgan

S01E21 - Nevetséges

"Egy kicsit nevetséges, egy kicsit groteszk minden ember, már pusztán azért, mivelhogy ember."

-Friederich von Schlegel

-Ez tiszta hülye! -Nevetett fel újonnan Rose az iskolánál történt esetről készült videót nézve. Kattel a kinti hideg ellenére is az erkélyen üldögéltek egy-egy pohár drága bor társaságában, két nagy takaróba burkolózva. A város gyönyörű látvány volt éjszaka ilyen magasságból, szóval eszük ágában sem volt kihagyni azt. Különben is a srácok már régen lefeküdtek aludni, így volt lehetőségük kevésbe gyerekbarát témákról is beszélgetniük, mivel mindketten elég magas beosztásban dolgoznak az igazságszolgáltatásban és ennek köszönhetően szörnyűségeket látnak nap mint nap, amit rendszerint megbeszélnek egymással a hazaárulás keretein kívül. Azért valljuk be senkinek nem hiányzik egy hadbírósági tárgyalás. 

-Mi van a sráccal? -Váltott azonnal témát Rose, miközben sokat sejtően belekortyolt italába. Katherine is így tett, lassan gurította végig torkán a vörös alkoholt, majd megköszörülte torkát, de aztán nem mondott semmit. Egyszerűen nem tudta mit mondhatna. -Na ennyire gázos a helyzet? -Hangsúlya megváltozott, kissé csalódottá vált, úgy fordult teljes testtel barátnője felé, mire Kat beharapta alsó ajkát. Ez amolyan pótcselekvés volt számára, de végül megszólalt.

-Csókolóztunk. -Jelentette ki rövid töprengés után. Rose kishíjján felsikoltott, de kezét még időben szája elé tapasztotta, nem hiányzik, hogy véletlen felkeltse a gyerekeket. Szemei elkerekedtek, úgy várta, hogy Kat folytassa a történetet, de nem tette.

-Ki kezdeményezett? -Kis várakozás után kezdte csak faggatni, mert magától nem akart semmi többet mondani, pedig általában rengeteget beszél. Az ügynöknő baljával megigazította kósza fekete tincseit, majd mélyen kifújta a bent tartott levegőt. Rosaline egyre türelmetlenebb lett, de nem akarta kellemetlenül siettetni barátnőjét, így inkább töltött magának még egy kis italt, majd újból beleivott poharába.

-Nem tudom. -Szólalt meg végül. -Olyan hirtelen történt.

-De jó volt?

-Persze, hogy az volt Rose! -Katherine hirtelen csattant fel, reakcióul barátnője csak felnevetett. Igazából pontosan erre játszott, mert tudta,hogy ha Kat kimondja hangosan, amit gondol elindít fejében egy folyamatot, minek hatására átértékelni magában a dolgokat. -Igazából le is feküdtünk. -Suttogta maga elé, miután átvezette tekintetét a kilátásra, de hiába. A rá szegezett halványbarna szempár olyan erősen vizslatta, hogy szinte égette bőrét. -Csak egy kaland lett volna -Lassan kezdte folytatni, mintha keresné a szavakat, Rosaline pedig minden figyelmét neki szentelte. -Aztán másnap ott ült az irodában. -Kuncogott fel kínosan. Miután befejezte a történetet  lassan kiegyenesedett és az ajtót elhúzva a nappaliba indult. -Ja és Rose! -Fordult vissza, mire az említett rákapta fejét. -Nem kérek a CIA-és kihallgatási módszerekből. -Rázta meg kobakját  vigyorogva, majd becsukta maga mögött az ajtót. Rosaline jó pár éve a hírszerzésnél dolgozik, így akarva akaratlanul alkalmaz egy-két bevált taktikát, bár ezzel barátnője is így van. Egy profilozó mindenkit profiloz. Egyszerűen rutinból.

Katherine a takarót egy laza mozdulattal a kanapéra dobva, immáron csak pizsamában sétált a konyhában hagyott telefonja felé. A feloldó gombot megnyomva pedig egy sms villogott a kijelzőn. Hirtelen azt hitte, bejött egy újabb sos ügy, de nem így történt. Felvont szemöldökkel nyomott rá a Derektől kapott üzenetre.

Reggeli a GM's-ban?

-Na mi van? -Kat észre sem vette mikor lépett mellé Rose, de immáron vele szemben állt, még mindig a hatalmas paplanban, barátnője arckifejezésen felnevetve. A nő nem mondott semmit csak egyszerűen elé tolta a telefont. -Menj el.