Mahito × olvasó (Mahito és te) - Mahito x reader magyarul

3. Fejezet

Beléptem a szobámba, majd ott ült az ágyamon az az alak, akit aznap az utcán láttam. Az nem lehet! Szóval mégiscsak olyan mint a másik? Komolyan nem szállnak le rólam? Felé tartottam a tőrt.

- Na mostmár elég legyen! Idáig követtél? Komolyan ti jujutsu varázslók pofátlanabbak vagytok mint a piaci légy! Takarodás ki a szobámból! MOST! Nem érdekel az se, ha te vagy a főnök, mindennek van határa!

Erre csak halkan kacagott. Elsőre szimpinek is tűnt az utcán, de az ágyamon elkényelmesedve ülve, mintha ő lenne a császár, már kevésbé az.

- Na, ne hadonássz azzal t/n! - mosolygott - Szóval jujustu sámánnak nézek ki? - majd kacagott továbbra is
- Nem érdekel minek mondod magad, ne kelljen mégegyszer szólnom!

Kicsit izzadtam, mert éreztem, hogy erős ellenfél lenne nekem.

- A szobámba egy ember fia se teheti be a lábát! É...
- Amiatt ne aggódj - szakított félbe - nem vagyok én semmiféle ember...
- Hogy mi?

Kicsit elakadt a szó a számban, és hátraléptem. Akkor az az érzés...végig ő lett volna? Csak nem...?

- Komolyan el kell mondani? - nevetett - Én egy átok vagyok. Első látásra okosabbnak hittelek.
- Egy átok? Hogyan? Ráadásul ki mondta neked, hogy csak mert nem vagy ember te ide bepofátlankodhatsz? Azonnal takarodj ki, amíg szépen mondom!
- Ugyan t/n! Csak nem hiszed, hogy legyőzhedsz? Gyere, és inkább beszélgessünk egy kicsit!

Mégis miket hord itt ez össze-vissza? Minél többet beszél annál több kérdést vet fel bennem. Olyan ismerős a hangja...

- Na mi az, miért kell ilyen mogorvának lenni a vendégeddel?
- Ve-vendégemmel? Te pofátlankodtál be ide! Hadd találjam ki...te beszéltél hozzám a szertárban is?
- Én is ott voltam, de te nem is válaszoltál, hanem leléptél. Azt hitten már nem is látsz engem, amíg meg nem bámultál az utcán
- Ha a másikat láttam, téged miért ne látnálak?
- Attól még szándékosan ignorálhatsz.
- Azt kellett volna tennem az utcán is! Most nem terpeszkednél az ágyamon.
- Ahogyan tetted a másik diáklánnyal is? Hogy is hívták? Áh, úgyse fontos, ahogy látom.
- Nem ignoráltam, de nem tudtam mit tegyek, nem láttam még ilyet ezelőtt. Te tetted, igaz?
- Csak nem barátok voltatok? De kár.
- Nem az. Nem kár érte. De azért nem kívántam a halálát.
- Nem? Hm... Érdekesek vagytok ti emberek. Na, és a Jujutsu sámánok mit tudnak erről?
- Nem tudnak semmit. De honnan tudod apám nevét? Mit akarsz tőlem?

Hogy lehet, hogy ez az emberi formájú, és ilyen derűs kedvű, kis mosolyi átok lenne?

- Nos, megvannak a magam forrásai.
- Beszélj! - tartottam felé a tőrt
- Ugyan már, t/n! Ülj le ide! Ne hadonássz már azzal a tőrrel, még a végén megsérül valaki.

Mégis mit képzel magáról? Azt hiszi otthon van? Nem bízhatok benne. Ő mégiscsak egy átok.
Közelebb mentem, majd ő arrébb ült, és kicsit rápaskolt maga mellé az ágyra egyik kezével, hogy üljek csak le. Jobban rákoncentráltam az átokerőmet a nyakláncom (de inkább a rajta lévő kör medál) segítségével, hogy folyamatos védelemben legyen részem. Ez egy különleges átok, olvastam ilyenről apa könyvében, de nem elég, hogy tisztán beszél, es tudja is miről, ez elég intelligens is. Leültem mellé, és összefontam a karomat, majd ránéztem.

- Gondolom van belőletek több is, igaz? Engem akartatok elkapni Hana helyett? Vagy mellé? Honnan tudtok rólam és apámról?
- Valahogy úgy. Hana csak útban volt aznap, így járt. Nos, apád akkoriban egy jó ismerősömmel ápolt egy jó kapcsolatot. Tudtuk, hogy van egy ilyen korú lánya. Hiába költözött vidékre, utólag is elkapták a Jujutsu sámánok.
- Hogy tessék, elkapták?
- Jaj, tőlem kell megtudnod? Hupszi! Évek óta nem beszéltetek, nem volt feltűnő?
- De, de. Gondoltam, hogy ez lett. Komolyan nem tudom elhinni, hogy ezek soha nem nyugodnak le! Apa rég más életet élt, velem, békében, miért kellett nekik elrontani ezt az egészet!
- Még időben téged eltudott menekíteni otthonról. A jó hír, hogy rólad nincs információja a Jujutsu sámánoknak.
- Igen, amíg te meg nem csináltad a szertáros fesztivált! Most a nyakamban szimatolnak!
- Semmi gond, t/n - karolt át fél kézzel, mintha a haverja lennék - emiatt nem kell aggódnod! Teszünk majd róla...
- Mégis mit tesztek? Miért bíznék benned? Nem vagyok a haverod! Nem hiszem, hogy bármi jó terved lenne velem! Azt se tudom, hogy miféle átok vagy, és mi a neved!

Felnevetett, eltűrte kék tincseit, majd rámmosolygott és ezt mondta:
- El is felejtettem bemutatkozni! Az én nevem Mahito. Én egy olyan átok vagyok, akit az emberek közötti gyűlölet szült. - mosolygott továbbra is, mintha ez olyan fenomenális hír lenne.

Emberek közötti gyűlölet? Kicsit furcsa érzésem támadt. Valahogy közel áll hozzám. Mármint elég sokat kellett csalódnom az emberekben, és nem sok jót kaptam tőlük. Az egyetlen embert, akit szerettem pedig elvették tőlem, lehet végérvényesen. Furcsa látni a megtestesült emberi gyűlöletet magam mellett. Mégis olyan derűs kedve van, mint amilyenre én is vágyok.

- Érdekes - mondtam megnyugodt hangon, mintha a világ legmegynugtatóbb tényét közölte volna, de valahogy közelebb érzem magamhoz
- Tudod mi az érdekes? Hogy egész idáig rejtve maradtál tőlük. A jujutsu varáslóktól.

Már jobban feloldódtam, és nem volt olyan feszült a hangulat. Nem úgy néz ki, mint aki most támadni készülne.
Amúgy is már eléggé fáradt voltam balhézni is.

Újra átkarolt a vállamnál finoman, és a fáradtságtól ráhajtottam a fejem. Közben elmesélt pár dolgot. Majd mikor csönd lett, ő csak a hajammal játszott, és a tincseimet simította végig a halántékomnál, olyan nyugodtan éreztem magam mint soha. El is aludtam.

Ez egy kicsit beszélgetős rész lett
Remélem tetszett!😊