Mahito × olvasó (Mahito és te) - Mahito x reader magyarul

22. Fejezet

Éppen csak kitudtam szökni a robbanás alól, amit az egyik behatoló okozott, hogy engem és Mahitot eltegyen láb alól. Elég naív egy társaság. Nem is tudom mi lett volna Mahito nélkül, talán engem is fejbelőtt volna, vagy hosszú kínzatas után végeztek volna ki. Sajnos a nagybátyám nem kaphatott szép temetést, de nem értem rá ezen rágódni. Biciklire pattantam, és próbáltam elsietni minél előbb. A régi iskola fele vettem az irányt, talán ott menedékre lelek. Beérve zihálva ereszkedtem térdre, majd a falnak dőlve leültem. Azt hiszem egy ideig követtek volna, de lemaradtak szerencsére néhány trükközésnek. A sarokba ültem, és próbáltam túllenni a történteken. Ellenőriztem hogy megvan-e minden fontos tárgyam a táskámban, és próbáltam megnyugodni. Ezután kerestem valamit amivel beköthettem a kezem, mivel be kellett törnöm az ablakot, és kapkodásból eredően ész nélkül kiütöttem egy lyukat, amin bemászhattam. Úgy tűnik részben még mindig használatban lehet a régi iskolai részleg, az elsősegély szekrényben is találtam fertőtlenítőt és kötszert. De itt szoktak táboroztatni, így lehet onnan maradt itt ez meg az.

Miután elláttam a sebeimet, és végre felfogtam, hogy már nem kell menekülnöm, ekkor kezdtem el pánikolni és igazán kétségbeesni. Hányingerem volt, és a síráson kívűl nem tudtam semmit se tenni. Egy idő után kezdtem újra kicsit megnyugodni, ha annak lehet nevezni ezt az érzést. Igazából még mindig nem vagyok teljesen biztonságban, így jobb ha nem a folyosó közepén húzom meg magam éjszakára. Kicsit körbenéztem, hol lenne a legideálisabb, és ekkor az egyik teremben megpillantottam egy viszonylag szélesebb szekrényt. Befekszem az alsó polcra, és elleszek egy ideig. Szerencsére eszembe jutott hogy miért nem hívom fel Getot minél előbb.

Miután töltőre tettem a telefonomat, igyekeztem megnyugtatni magam, hogy a hívásnál teljesen érthető legyek, és ne nyomja el a sírós hangom. De amint betudtam kapcsolni a telefonom, azonnal tárcsáztam is számát, mert ez nem várhat! Bármikor levadászhatnak engem is.

- Szia t/n! Minden rendben van? - kérdezte finom hangján.
- G...Geto...- csorbult sírásba a beszédem.
- Az imént hallottam a történtekről. Minden rendben van veled? Hol vagy?
- Én megvagyok, időben leléptem, és a régi iskola épületében rejtőztem el. Azt hiszem nem követett senki.
- Értem, ez jó hír. Kérlek nyugodj meg. Ha tudok, igyekszek odaérni, a lényeg hogy egy biztonságos helyet kapj. Addig ha lehet húzd meg magad, ha nem tiszta a levegő lehet még várnod kell, tudod engem nem láthatnak meg.
- Rendben! Addig megleszek. Csak siess kérlek!
- Nem tudok jobban sietni, nem 5 percre vagyok. De már elindultam, kérlek legyél türelemmel amíg oda nem érek, ha lehet bújj el valahova, sose lehet tudni.
- Rendben, köszönöm!

Azzal letettük. Amíg ide nem ér, elbújok az imént említett szekrénybe. Már töltött annyit a telefonom, hogy ha nem használom reggelig kibírja. Semmit se hagyok kint, elárulna engem. Miután kiszedtem a táskámból egy pulcsit, beraktam a szekrény aljára és oda feküdtem le, majd a szekrényt magamra zártam. Ekkor kezdtem el igazán fáradtan érezni magam a történtek után, bár nem tudtam volna egy jót aludni. Néhány órával ezelőtt teljesen más, és nyugodt életem volt. Ezek után meg lehet életem se lesz.

Egyszer csak léptek hangját hallottam. Talán megérkezett? De addig biztos nem fogok kimenni, amíg biztosra nem megyek. A biciklit a bokorba rejtettem, de lehet megtalálták, a törött ablaküveg meg elmond mindent. Bejött a terembe, majd pár másodperc múlva ki is ment. Mi van, ha ő az csak nem akar zajt csapni? Nem hiszem, ha minden rendben akkor miért ne szólítana a nevemen? Nem fogok innen elmozdulni amíg nem megyek biztosra. A lépések újra egyre hangosabbak lettek, visszajön a terembe. De talán Geto az, vagy ha más, lehet elmegy ha nem talál itt senkit.

Próbáltam a szekrény résnyire nyíló sarkából leskelődni. Az illető letett egy széket pont a szekrényem elé, majd keresztbe tett lábbal ült rajta, és mereven nézte a szekrényt. Nem láttam jól, de az alak kirajzolódásából láttam, hogy nem egy ismerős arc. Csak azt tudtam, hogy megtalált. Azt hiszem itt mindennek vége. Már nem tudok hova menni, lehet ha megpróbálnék elmenekülni kiderülne hogy többen vannak. Azt hiszem el kell fogadnom, hogy ez lesz a vége mindennek, nem tudok mást tenni.

- Meddig tervezel még ott bújkálni? - szólalt meg egy férfi hang az árny felől. - Már te is tudod, hogy nem tudsz hova menekülni. Az lenne a legegyszerűbb mindkettőnknek, ha kijönnél és feladnád magad.

Tudtam jól itt már nincs mit tenni. Vesztettem. El kell fogadjam a sorsomat, hogy elfognak, és utána vallatással vagy anélkül a sírba visz a végzet. Nem tudtam megszólalni, csak remegtem, és halkan sírtam. Sokminden volt bennem. Kimerült voltam, valamint még mindig a történtek hatása alatt voltam. Mahito csak védeni akart, ha továbbra is alvást tettetek, akkor még élne a nagybátyám is, és talán megmondhattam volna hogy találtam a nyakláncot, vagy valami, de mindent tönkre tettem. Ráadásul még magamra se tudtam vigyázni. Egyedül annyit tehetek, hogy nem árulom be a többieket.

- Hát, akkor kénytelen leszek kiszedni onnan. - mondta az idegen, majd kinyitotta a szekrényt amiben bent kuporogtam, lelkileg feladva mindent.
Miután csendben végigmért egy hívást indított a telefonján. Talán elvisznek, és nem helyben fognak megölni.
- Megtaláltam. - mondta a telefonba. - Elég gyámoltalannak tűnik. Elnézve nem hiszem, hogy újra szökéssel akarna próbálkozni. Csak a bal keze sérült és horzsolásai vannak, de minden rendben van vele. Úgy néz ki, mint aki megijedt a történtektől, nem tűnik veszélyes alaknak. Igen, egyedül van. Majd meglátjuk mi lesz a sorsa, szerintem nem lesz nehéz dolgunk. - ezzel letette a telefont, majd újra felém fordult.
- Ha maradt némi erőd, szeretném ha velem tartanál. Nem tűnsz rossz arcnak, azonban annál nagyobb bajban vagy. Ha jót akarsz, akkor azt ajánlom, hogy miután beviszlek a többiek elé, mondj el mindent, és talán ha együttműködő leszel, nem rosszabbodik a helyzet, és még segíteni is lehet rajta.

Látván a sorsom és az életem teljes feladását az arcomon, csak felkapott a fehér hajú, szemfedős férfi, és elvitt magával.

Még nem javított. Még nem tudjuk hogy kivégzik, vagy 200 fejezetes könyv lesz (remélem azért nem).
De már közeledünk a végéhez, kivéve ha sok plot twist lesz, de nagyon nem tervezek, így is volt elég.