Mahito × olvasó (Mahito és te) - Mahito x reader magyarul

15. Fejezet

Reggel mikor felkeltem rajtam kívül senki sem volt a házban. Miután felöltöztem, lebattyogtam a lépcsőn, hogy megreggelizzek, valaki kopogtatott az ajtón. Tudtam, hogy nem kellene Mahitonak mindig feljönnie hozzám! Biztos észrevették az átokerő foszlányokat amiket ő hagyhatott el, és most ránk találtak. Legalábbis rám biztos, mert ő megint lelépett valamerre. De mit volt mit tenni, úgy döntöttem, hogy nem is próbálkozok semmilyen trükközéssel, hanem kinyitom az ajtót és majd úgy teszek, mintha nem tudnék semmit. Ám a bejáratnál nem egy Jujutsu sámán vagy bármilyen gyanús alak állt, hanem az egyik osztálytársam.

- Jó reggelt t/n! - köszöntött nagy mosollyal a lány.
- Ka-Kameko? Hát te? - csodálkoztam rá. - talán eltévedtél, vagy mi járatban vagy errefelé?
- Hogy-hogy mi járatban?  Ezt inkább nekem kellene kérdezni tőled.
- Nem én vagyok a te házad előtt.
- Pont ez az, hogy sehol sem vagy!
- Kövesd a példámat, és menj haza, ha csak ezért jöttél. - csuktam volna rá az ajtót a lányra, ám ő megfogta a kezével.
- Várj t/n! Nem ezért jöttem! Csak...
- Csak mi?
- Már egy ideje furcsán viselkedsz, pontosabban a haláleset óta, és alig jársz iskolába, ráadásul már az ofő is ki van tőle, hogy nem tud rólad semmit. Tudom, hogy megrázott téged is a dolog, ahogy mindenkit, és még ujjal mutogattak rád. De jobb lenne ha visszatérnél a régi kerékvágásba, mert gyanakodni fognak rád, és még a tanulmányaid is veszélyben lesznek.
- Köszönöm, hogy aggódsz értem. Majd gyakrabban is benézek a suliba, hogy kevésbé tűnjek furcsának, emellett a tanulásra is odafigyelek, és folyamatosan készülök a vizsgákra. De most mennék reggelizni ha nem bánod.
- De tényleg vedd komolyan amiket mondtam, múltkor megint láttam a nyomozókat az iskola körül. Ha esetleg kellene valami, itt a számom, nyugodtan keress fel! Tudom, hogy nagyrészt egyedül élsz, és biztos nagyon nehéz lehetett mindezt feldolgozni...
- Jó, nem kell a sajnálat, és ha valami kell akkor majd rád csörgök. Mégegyszer köszi, hogy eljöttél, hétfőn majd elmesélsz mindent a suliban, ha akarsz, addig is szép hétvégét csá!

Rövidre zártam a beszélgetést, mert a lényeget elmondta, az érzelgősségre meg nem volt szükségem. Mellesleg amikor tényleg kellett volna, akkor nem volt velem senki. Ám mikor újra a konyha felé vettem az irányt, léptekre lettem figyelmes.

- Ő egy barátod volt? - sétált le a lépcsőn Mahito.
- Inkább fogalmazzunk úgy, hogy ismerem, de ezen kívül semmi közöm hozzá. - vágtam rá morcosan majd folytattam - Amúgy te megint honnan kerültél elő? Esküszöm, hogy olyan zárat szerelek az ablakokra, hogy...

Ekkor újabb kopogások hallatszódtak az ajtó felől.

- Már megint mit akarhat? - morogtam, és odafordultam Mahitohoz és folytattam - Te meg ha lehet ne keverj bajba, és fogd vissza magad! Az lenne a legjobb ha most bemennél a szobámba, nehogy meglásson.
- Úgy érted szobáNKba, másrészt nem láthat engem. Alvás közben fogyatkoztak az agysejteid? Vagy esetleg máshol jár az eszed? - kuncogott. 

Inkább nem is mondtam semmit az idiótájának, és sarkon fordultam. Kinyitottam az ajtót, ám az érzelgős osztálytársam helyett nem várt vendégek érkeztek. "Tudtam baszki!" gondoltam magamban.

- Jó reggelt, mi járatban? - köszöntem ki a csupán résnyire nyitott ajtó mögül.
- Jó reggelt, csak tennénk fel pár kérdést, örülnénk ha szakítana ránk pár percet és kijönne. - mondta egy magas, öltönyös, szőke hajú férfi, mellette pedig Megumi állt aki úgy tűnt, mintha olvasna valamit.
- Nahát, az egyikőjükkel már egyszer találkoztam. - léptem ki az ajtó elé, majd bezártam magam mögött. - Mit szeretnének?
- Csak röpke pár percről lenne szó, ha lehetséges.
- Most ráérek, nem gond. Önök a nyomozók?
- Itt és most szeretném rövidre zárni az egészet, szóval a lényegre térek. Volt egy olyan gyanúnk, hogy az iskolatársa halálakor csak ön volt a tetthely közelében, ráadásul amint végzett, hazasietett, és volt pár érdekes részlet, de véletlen egybeesésként könyveltük el. Azonban hogy pontosan az eset óta alig jár iskolába, és az ott lévők is úgy érezték, hogy furcsábban viselkedik, és kimerülten tér be az órákra...
- Beszéltek az iskolámmal? De mégis mi közük hozzá, hogy én mit csinálok?
- Csupán csak 1-2 dolgot akartunk tisztázni utólag, de ekkor kiderült pár gyanús dolog ami több diáknak és tanárnak is feltűnt, ezért kénytelenek voltunk egy kicsit részletesebben is utánakérdezni. Egy fiatal lány halál esetéről van szó, ezt nem lehet csak úgy szőnyeg alá söpörni, és mindent a véletlennek tudni, főleg ilyen különös körülmények között.
- Igen, furcsa vagyok, na és akkor? Nem vettem észre, hogy szegény osztálytársam tőlem nem is olyan messze éppen meghalt, pedig lehet segíthettem volna neki, ráadásul az iskola, a rendőrség, és maguk is csak folyamatosan ujjal mutogatni tudnak, miközben fogalmuk sincs róla, hogy én min mentem keresztül. Persze, hogy kimerült vagyok, és alig akarok kijárkálni a lakásból is. Ezen mit kell csodálkozni?
- Elnézést, nem akartunk tolakodóak lenni, megértem milyen teher lehet ezt mind feldolgozni. De tisztázhatnánk pár dolgot lezárásképp?
- De gyorsan, mert már unom.
- Nem látott valami furcsát? Különös dolgokat, alakokat? Valami, amitől még a hideg is kirázza az embert?
- Minden reggel amikor tükörbe nézek.
- Vegyen komolyan, itt emberi életekről van szó!
- Mégis mit kellene mondjak? Azt se tudom miről beszél!
- Ezek szerint nem látott semmi különöset, amit eltitkolt idáig? Az osztálytársa halálánál sem? - szólalt meg Megumi is. (ezután ő folytatja velünk a beszélgetést)
- Mondtam, hogy nem.
- Elkértük az iskola fő folyosó kamera felvételeit, és azokon eléggé sietett hazafelé, pont a lány halálának környékén.
- Még jó, hogy hazasietek abból a kócerájból. Azt hittem, hogy az osztálytársam azért nincs ott, mert ő előbb meglépett. Nem fogok ott várni egyedül sötétedésig.
- Megumi, ideje lenne menni! - szólalt meg a szőke hapsi miközben a telefonját nézte.
- Akkor majd később a tisztázatlan dolgokat megbeszéljük. - mondta a srác, majd lelépett a szöszivel.

Mindketten futva szálltak be az autójukba. Ezek szerint a normálatlan szobatársam nem hagyott semmilyen foszlányt, és nem azt követték, csak a viselkedésem volt gyanús. Nem is értettem mi bajuk lett hirtelen, hogy így otthagytak de amikor bementem a lakásba, Mahito sehol se volt.

Ez egy unalmas rész, hogy felvezessen egy lehetőleg izgalmasabb részt, amiben az ajtó nyitogatása lesz szereplőnk legkisebb gondja.
Szöveg javítva.
(Nem tudom, hogy Nanami hogy hívná Megumit, vagy mennyire pajtások, de szerintem nagyon jól szervezetten össze tudnának dolgozni, és megbíznának egymásban.)