Mahito × olvasó (Mahito és te) - Mahito x reader magyarul

23. Fejezet

Féltem mi lesz ezek után, részben meg ürességet éreztem, mert egy részem elveszett. Jól tudtam, hogy soha többé nem kapom vissza az eddigi, békés életem, sem a nagybátyámat, sem az esélyt, hogy újra egyszer hazatérjek. Ha ez nem lenne elég, Mahitoval se találkozok többé, elbúcsúzni se tudtunk egymástól, pedig egyre közelebb álltunk egymáshoz... Végül elveszítettem mindent, és most az életem lesz a következő a soron.

Érdekes mód egy iroda szerűségbe vitt, ahol a várthoz képest barátiasan fogadtak. Igaz, a kezemet megkellett kötni, de nem volt túl fenyegető a szituáció. Egy kis beszéd folyt valószínűleg rólam a folyosón, majd a férfi aki idehozott visszajött egy szőke hajú, fura szemüveges hapek társaságában

- Nos, kedves...hogy is hívnak? - kérdezte.
- T/n. - válaszoltam fáradt, félénk hangon.
- Szóval T/n. - szólalt meg a szöszi. - Nem túl rég pont az egyik osztálytársad halt meg, amiben gyanítottuk, hogy esetleg tudsz az esetről valamit. Nos, végül elhittük, habár voltak gyanús dolgok, és mintha egyszee jelentés érkezett egyes merényletekről, ahol tudtuk hogy egy átokhasználó vehetett részt, és eddig rád esett a gyanú egyes dolgok miatt, így egy makacsabb kollégánk nyomozott a dolgok után inkognitóban. Azonban most pont a te otthonod esett szét, benne a családtagoddal és pár beosztottunkkal. De te sérüléssel megmenekültél.
- Most arra akarsz kilyukadni, hogy én tettem? - mondtam ideges hangon.
- A jelentésekből arra jutottunk, hogy valószínűleg tudtok valamit, de én arra jutottam a nyomozás során, hogy az viszont kevésbé valószínű, hogy ténylegesen bűnözőként éltetek volna. Amíg te iskolába jártál a nagybátyád valóban az üzleti dolgaival volt elfoglalva.
- Mert ez így is volt.
- De ezzel nem vagy megmentve. Arra jutottunk, hogy valószínűleg csak megvédeni akartátok magatokat. Talán a nagybátyád nem is tudott sokat az átkok létezéséről, de nálad volt egy védelmi medál, amit nem árulnak minden sarkon, régebbi darab, szóval valakitől kaphattad, talán ennek köszönhető, hogy most te még itt lehetsz. De akkor miért nem kértetek segítséget a nyomozáskor? Te biztosan tudtad, hogy nem hétköznapi eset miatt vagyunk ott. Valamint a nyomokból tudjuk, hogy más okozta a problémát az otthonodban. Ha ezeket őszintén elmondod, nem lesz gond, amennyiben tényleg nem tettél semmi rosszat.

Nem igazán tudtam erre mit mondani. De úgy tűnik talán van még remény, lehet rosszra fordultak a dolgaim, de úgy gondolják csak védeni akartam magam, és tényleg nem mártottam bele a kezem semmibe. Ez egész jó. Talán jól is kijöhetek belőle, bár nem tudom nekem ezután hol lenne az otthon, vagy hogyan folytassam a ténykedést Getoval.

A beszélgetés során azt mondtam, hogy csak annyit tudtam, hogy rossz dolog történt az osztálytársammal, és féltem mindentől. Elmondtam, hogy csak féltem, bár már megtudom védeni magam, de nem használtam öncélúan a jujutsu varázslást, hacsak nem védelemre kellett. Viszont aznap este egy különleges átok tűnt fel, ami a problémát okozta. Egyetértettek azzal, hogy Mimiko kissé túlzásba esett a randizással, de az esti perpatvart nem meséltem el, csak annyit, hogy feltűnt az átok, és mindenki pánikba esett, és az embereiknek köszönhetően tudtam elmenekülni, de az átokra nem teljesen emlékszem, mert nem mentem ki a folyosóra. Az összepakolt táskát meg arra fogtam, hogy hétvégére sátorozni terveztünk a családdal, és elhitték. Beszélgettünk egy darabig, utólag be is mutatkoztak, aztán meg otthagytak egy időre.

- Nos, t/n. - jött oda hozzám a fehér hajú, aki igazából Gojo. - Lehet a nyakláncod vonzotta be az átkokat, mivel hiába védelmi, lehet már azóta sérült, így bevonzhatta az átkokat.
- Ez mindent megmagyaráz. - bolintottam helyeslően.
- Már tudja mindenki, hogy nem okozol veszélyt, és a nyakláncot is megsemmisítettük a biztonság érdekében.
- Oh, értem...de akkor...
- Mivel te is részese vagy a jujutsu világának, és ezek szerint helyesen cselekedtél, szeretnénk ha csatlakoznál a jujutsu szakközéphez.
- Hogy én? - döbbentem le.
- Szükség van az emberekre, az utóbbi időben eléggé csökkent a számuk, de nehezen találni új tagokat. - jelentette ki Nanami.
- Így van! Persze, ha úgy érzed képes vagy megvédeni nemcsak magadat, hanem másokat is, ami nagyobb kockázattal járhat. - tette hozzá nagy boldogan Gojo.
- MOST KOMOLYAN? - kiáltottam fel, főként meglepődöttségből, de valamiért örültem neki, hiszen egy menedéket találtam, ahova befogadnak, és végre a képességemre koncentrálhatok.
- Az a kérdés, hogy te komolyan részt vennél életet kockáztató őrületben napi szinten, akár többször is.
- Ezek után azt hiszem nem változna sokat az életem.
- Akkor szedd a cuccod és elkísérlek az új otthonodba! Persze a kezedet is kezelésbe vesszük, hogy minél előbb becsatlakozz az edzésekbe.

A történtek ellenére nagyon boldog voltam valamiért. Igaz, apám menekült és engem menekített tőlük, de lehet ennek ő is örülne, mert a szárnyaik alá vettek, és így nagyobb biztonságban vagyok. Emellett ennél jobbra már nem is fordulhattak volna az események. Talán újra találkozhatok Mahitoval is, de most mégjobban kell figyelni, nem beszélve Getoról, nem tudom mit szól, ha megtudja, hogy mi történt. Bár nem adtam ki semmi infót, és félrevezettem a társaságot, szóval csak nem fog berágni. Közben bemutattak Shokonak, aki a kezemet kötözte be, utána nagy izgatottsággal követtem, és beszélgettem Gojoval, aki valószínűleg a történtek után próbált engem méginkább felvidítani, és éreztette velem, hogy itt már biztonságban vagyok, és igazi családtagként fogom érezni magam.

Egy párhuzamos univerzumban Geto előbb ért oda a főszereplőhöz, és magához veszi. De nem így lett, mert ott van Choso, nekem meg ő a nagy kedvencem, és nem lenne értelme a Mahito könyvnek, mert Choso lenne középpontban.