Mahito × olvasó (Mahito és te) - Mahito x reader magyarul

5. Fejezet

Kezd kicsit nyugisabb lenni a helyzet, így általánosságban. Átkokkal se találkoztam már egy ideje, csak Mahito volt néha útban, de jót beszélgettünk legutóbb a lelkekről. Ahhoz képest, hogy úgy viselkedik mint egy kíváncsi gyerek, tényleg egész okos, még az én könyveimet is szokta olvasgatni mint pl.: múltkor amikor ignoráltam, mert éppen tanulni kellett. Nem is tudom mit csinálhat ilyenkor, csak néha szoktam látni.

Egyik nap suliból hazamenet már alig vártam, hogy ágybafeküdjek. Amint hazaértem ledobtam a cipőm meg a táskám, és mentem volna ledőlni, erre ki ugra-bugrált az ágyamon?

- Mahito! Mégis mit keresel itt már megint? Szerintem a te helyed nem a szobámban van! - mondtam unottan
- T/n! Végre megjöttél! Csak nem fáradt vagy? - mosolygott mert ennek mindig jó a kedve, mondjuk nem mintha sok érzelemre lenne képes átok létére amúgyis...
- De, és reméltem, hogy most egyet alhatok, tudod hosszú napom volt.
- Jaj ne már! Akkor változtasd meg a tervedet!
- Mert mit akarsz? Szórakozzunk csak mert te unatkozol?
- Hmm nem hangzik rosszul. De most, hogy mondod...

Azzal visszatett egy könyvet a polcra amit múltkor "kölcsönkért", és a társasjátékot meg levette a szekrény tetejéről.

- Á-á-á! Tedd azt vissza! Biztos nem fogok játszani, te sem gondolod azt komolyan!
- Na de lééécciii! Ne legyél már ilyen unalmas! - nézett rám kiskutyus szemekkel
-Esetleg egy fekete-pétert játszhatunk. Tudod hogy kell?
- Igen, de az túl gyors!
- Ha nyersz társasozunk.
- EZAZ!
- Ha én nyerek, akkor békénhagysz és elmész.
- Rendben.

Leültünk a földre, és osztottam a lapokat. Mahito egy fiatal, még nem annyira tapasztalt átok. Szerintem azt se tudja hogy kell játszani. - gondoltam magamban, ám pár perc után csúnyán vesztettem. Nem hiszem el, elvesztettem egy gyerekeknek való kártyajátékot egy átok ellen.

- NYERTEM! Most társasozunk!
- Nemár! Biztos azért mert fáradt vagyok. Most vagy csaltál, vagy szerencséd volt.
- Igazából csak te voltál szerencsétlen.
- Uuu...te kis...!
- Most válassz bábu színt t/n!

Eltartott egy darabig amíg lejátszottuk, mivel ketten kinevet a végénnel játszottunk, és mind a 4 színnel. Ezt a kört viszont én nyertem.

- Nyertem! Na most takarodás van! ...és eszedbe se jusson semmi trükk! Nem játszok többet, kifelé!

Be is feküdtem az ágyba, már rég kipihenhettem volna magam mostanáig. Még egy ilyen teremtményt mint ez, én nem láttam!

- Még mindig itt vagy?
- De t/n...
- Nem érdekel, menj a dolgodra!
- Ami azt illeti, neked is lenne egy kis dolgod...
- Hogy tessék? Ezt hogy érted?
- Induljunk el, mert Getoval mostanra kell majd találkoznunk a domb aljánál.
- Most szivatsz, ugye? -kaptam fel a fejem idegesen.
- Nem, most tényleg mennünk kell.
- Nem tudtad volna korábban elmondani te szerencsecsomag? Pihenhettem volna is, hogy ne ott aludjak be, erre te meg fenttartottál.
- Unatkoztam.
- Én meg fáradt voltam és még mindig vagyok! Mondjuk rád nézve nem mintha ismernéd ezt a kifejezést...meg azt se tudom milyen dombról beszélsz, én alszok, biztos nem megyek.
- Pedig kénytelen leszel.
- Ahj már...

Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Mégis mit akarhatnak? Az biztos, hogy ha ellenszegülök, még a végén én is a célpontjukká válhatok, nem akarok ezzel szórakozni. Megkapják ami kell, aztán én lelépek innen a városból is, kezd egyre jobban elegem lenni ebből a helyből.

Bár nem akarok Mahitora panaszkodni. Igaz ritkán találkozunk, és idegesítő tud lenni, néha meg egész jól eltudunk beszélgetni, vannak hasonló gondolataink. Plusz legalább nem érzem magam egyedül. Megtudnék élni nélküle, de mégis...van benne valami, nem úgy tekintek rá, mint egy egyszerű átokra. Tudom, amúgy sem az, de hogy ilyen emberszerű, egy kicsit jobban eltudtam fogadni. Bár tudom, hogy azért jófej velem, mert nekik használható vagyok, és kíváncsi rám, meg arra, hogy hogy működnek az emberek...stb

Még év elején nem gondoltam volna, hogy mikbe bele nem keveredek.
A kezem már jobban van, próbáltam magam öngyógyítani, de kicsit bonyolultabb ez a dolog. Azért remélem nem kell nehezet cipelni, vagy túlzottan megerőltetni magam. Alig van energiám is.

Ez egy mókásabb, lazább rész volt.
Néha lesz ilyen is - olyan is. 😁