Mi lett velem? Avagy Draco Malfoy naplója ✅BEFEJEZETT✅

28.

-Mi?!-hőkölt meg Draco-Te! SÁRVÉRŰ!-üvöltött az arcomba, s pálcát szorított a nyakamhoz.            -NEE!-kiáltott Harry, és felém kezdett rohanni, ám egy halálfaló lefogta.                                                    -Ez a szeretet jele?-kérdeztem a szöszi felé fordulva-Igen. Én is amikor haza megyek a szüleim fejébe beleküldök egy-egy halálos átkot.                                                                                                                    Erre csak szorosabban szorította a pálcát a nyakamhoz.                                                                                    -Tedd meg!-szólalt meg Voldemort-Tedd meg Draco!Vagy én megmutatom rajtad hogy kell!            -Nem tudja megtenni.-néztem magam elé.                                                                                                                -Honnan tudsz te bármit is rólam?-kiáltotta könnyes szemmel.

Megöleltem. Ezt utálom a legjobban a magamban, hogy bármennyire dühös is vagyok valakire, nem tudom életveszélybe sodorni. És Draco most abban volt.

A kis szerelmesek!- nézett ránk a Nagyúr, akinek mondata csöpögött a gúnytól-Na de! Majd erre vissza térünk, most te jössz Potter! Avada Kedavra!-mondta ki a halálos átkot. Harry és Voldemort is  a földre esett.                                                                                                                                                 A fejem zúgott. Egyszerre akartam megölni Voldemortot és megölelni Harryt úgy, hogy soha többé ne engedhessem el. Csak Dracot öleltem, egyre szorosabban. Tudtam, hogy meg kell halnia. De piszok rossz érzés holtan látni a barátodat.                                                                                         -Meghalt.-mondta egy halálfaló, aki Harry mellett térdelt.                                                                                -NEE!!!-üvöltött Hagrid.                                                                                                                                                        -Granger!Malfoy!-szólított meg a Nagyúr ki addigra felkászálódott a földről-Szolgálatomba álltok, vagy meghaltok.                                                                                                                                                        -Soha nem fogok egy olyan emberszerű dolgot szolgálni, akinek nincsen orra!!!-sziszegtem felé.  -Te! TE TAKNYOS KIS SÁRVÉRŰ!!-fogott rám pálcát-Tudom mi fáj neked a legjobban. Ha meghalnak akiket szeretsz!-mondta halkabban-És ne aggódj! Gondoskodni fogok róla, hogy mindent végig nézd! És miután könyörögni fogsz, hogy öljelek meg! Csak azután oltom ki semmire való kis életedet!-gúnyos kacaj söpört végig az erdőn-Szóval kezdjük a gyilkolást!-emelte Draco felé a pálcáját-Avada Kedavra!